A mai Szöul lakóinak és az ide látogató turistáknak ugyancsak gazdag képzelőerőre lenne szüksége, ha azt kellene megidézniük, hogy valójában mennyire idilli környezet is vette körül az egykori Joseon fővárosát. Ez pedig elsősorban annak a több mint tíz szigetnek volt köszönhető, amely a fővárost átszelő Han folyó mentén, vagy sodrásában még az 1960-as évek közepén is különös, vadvilági hangulatot árasztott. Aztán a nagy városrendezési lázban valahogy letűntek, ám néhányan soha korábban nem látott pompában születtek újjá. 

Anno a Han folyó egész télen át befagyott, de egész évben kikapcsolódást és sportolási lehetőséget tartogatott minden környékbelinek. Nyáron vígan fürödtek, mostak, halásztak és hűsöltek, némely szigeten még vadásztak is. Télen korcsolyázott, szánkózott, fakutyázott a város apraja-nagyja, Joseon királyai és nemesei pedig pavilonokat építtettek ezeken a békés szigeteken, ahol a palotától elvonulva pihenték ki az országlás fáradalmait. A 60-as években a nagy átalakítások során a szigetek jó része kezdett eltünedezni, mert a robbanásszerűen fejlődő fővárosnak megújított, korszerű vízgazdálkodásra volt szüksége. Az új rehabilitációs programnak köszönhetően azonban pár sziget megmenekült, közülük is kettő története szinte mesébe illő.

YEOUIDO, A HANGANG ÉKKÖVE

A Han folyó legnagyobb szigete, Yeouido (여의도, ejtsd: jaido) ma már Dél-Korea politikai, pénzügyi, írott sajtó és vizuális média abszolút központja, ahonnan nap mint nap nem kevesebb, mint 500 ezer ember ingázik ide-oda. Leghíresebb épülete persze a Koreai Köztársaság Parlamentje, de itt ütöttek tanyát a legnagyobb TV-s társaságok, az MBC, a KBS és az SBS központjai is, csakúgy, mint a Koreai Tőzsde épülete, a Nemzetközi Valutaalap (IFC) szöuli központja és számtalan pénzügyi, kereskedelmi cég igazgatósága. 

Meglepődnél-e, ha azt mondanánk, hogy a 60-as években ez a ma már koreai Manhattannak titulált sziget semmilyen hasonlóságot sem mutatott a mostanival? Pedig így van! A japán koloniális időszak után is itt még sokáig pusztai reptér volt kis katonai repülőgépek számára, később lótenyésztő farmoknak adott otthont.  

A Koreai Köztársaság parlamentjének épülete

1967-ben Szöul főpolgármestere, Kim Hyeon-ok (ejtsd: Kim Hjonok), akire akkoriban a „Bulldózer polgármester” címet ragasztották, kiadta az utasítást, hogy a Han folyó mentén teljes átalakítást kell végrehajtani. Ennek első elemeként pedig Yeouidot jelölte meg. Hamarosan felhúztak egy 7.6 kilométernyi kőből, homokból álló rakpartot, melyen belül megkezdődött a sziget totális átformálása. Az eredmény mindössze 110 napon fel is bukkant, és egy teljesen megújult, a Hangangból tisztán kiemelkedő, újszülött sziget képében jelent meg.  Az új sziget kibukkanása után úgy határoztak, hogy itt legyen helye a Koreai Nemzetgyűlés, azaz a Parlament épületének, ahol a legfőbb törvénykező testület meghozza az országra vonatkozó döntéseket. 

Aztán jöttek sorban a nagy műsorszóró és televíziós társaságok, újságbirodalmak, a nagybankok, pénzintézetek. Yeouido ma már a főváros egyik, ha nem a legfontosabb üzleti központja, 30 ezer állandó lakossal, 7 ezer irodával. 

Ám ha azt hinnénk, hogy a szigetet csupán az üvegpaloták fantasztikus világa uralja, akkor gyorsan józanodjunk ki, mert bizony hogy hatalmas, szabad levegőt adó, üdítő terek tarkítják ezt a világot. A Yeouido Park 1999 óta virít, mégpedig megtestesítve a hagyományos koreai erdőt, a pázsitos rétet és a művészetek földjét egymás tőszomszédságában. 27 éven át fekete aszfalt borította, mára zöldül, szökőkutak üdítik, árnyas fák hűsítik. Sok koreai szereti a New York-i Central Parkhoz vagy a londoni Hyde parkhoz hasonlítani, de – már amennyire ez számít – az én véleményem az, hogy ez nem így van. Yeouido egyszeri, megismételhetetlen és csakis koreai!   

NANJIDO – SZEMÉTDOMBON VIRÁGOSKERT

Ha Szöulnak meg kellene versenyeztetnie, hogy a legmegdöbbentőbb átalakuláson melyik területe esett át a nagy átváltozások korában, akkor Nanji-sziget (난지도, ejtsd: nándzsido) alighanem dobogós lenne. Mai elnevezése azt jelenti: „a liliomok és a lélekgyógyító gombák szigete”, de tudnunk kell, hogy régen is Jungchodonak (정조도, ejtsd: csangdzsodo), azaz „virágokkal borított szigetnek” hívták. Egykor ez volt az ifjú párok mézesheteinek elbújós, illatos, romantikus helyszíne és a szerelmesek titkos, de legalábbis igen kedvelt randi-helye. 

Aztán 1978-ban derült égből villámcsapásként érte a romantikázókat és még nagyon sokakat a hír: a sziget a város szeméttelepe lesz. Puff neki! Szöul vezetői ugyanis a központtól viszonylag nagyobb távolságra eső kis szigetet nézték ki, hogy lerakata legyen a nagy építkezési és olimpiai készülődési lázban égő metropolisz épülettörmelékeinek és minden egyéb más kidobott szemétnek, hulladéknak. 

Nanjido ezután alig pár hét alatt elvesztette festői, ártatlan szépségét, és a 80-as évekre bulldózer-megszállta világcsúfság lett belőle. 1992-ben befogadó kapacitása elérte a felső határát, a 14 év során idehordott szemét, törmelék és hulladék egy hatalmas, 90 méteres, bűzölgő heggyé változott. Akkoriban a hiper sebességgel növekvő metropolisz poklának nevezték, ahol orrfacsaró szag terjengett, fejfájást és allergiás megbetegedést okozva minden közelbe merészkedőnek, idejönni még a szeméthordóknak is büntetésből kellett. Fokozta a bajt, hogy a válogatás nélkül ideborított szemétben gyúlékony anyagok is vegyültek, és a szeméthegy gyakran öngyulladás által kapott lángra, valóban égő pokollá változtatva a szigetet.      

A keserű sorsú Nanjido életében aztán a 2002-ben megrendezett FIFA Foci VB-re való készülődés hozta el a megváltást. A világeseményt Dél-Korea és Japán közösen rendezte, Szöul pedig az egyik kiemelt helyszín volt. 1993-ban megszületett a döntés: nincs több szeméthordás, hanem sport- és ökopark komplexum létesül a területen. Első lépésként „lecsiszolták” a szeméthegy tetejét, a fennsíkot fákkal telepítették be, és elindult a talaj stabilizálása. Ide mélyre nyúló, belső falakat iktattak be, így akadályozva meg a folyó vizének átszivárgását. A metán- és egyéb felszabaduló gázokat csöveken vezetik el, ez pedig nem más célt szolgál, mint a 2001-ben felépített World Cup stadion padlófűtésének biztosítását.  

Virágban áll a Haneul park

A környék négy legszebb ökoparkja, a Peace park, a Haneul park, a Noeul park és a Nanjicheon park egész éven át egyre több látogatót vonz, tavasszal a vöröses színben pompázó alangfű, ősszel pedig a jellegzetes, rózsaszín, pihe-puha „tollas” pampafű varázsolja feledhetetlen élménnyé az itteni sétákat és piknikeket. Több mint 1000 állatfajta is belakta már a szigetet, burjánzik az aljnövényzet és egyre nagyobb lombkoronás fák hűsítik a nyári hőséget. 

Nanjido fokozatosan gyógyul, és valóra vált egy réges-régi mese: a szemétdomb kivirágzott!           

A cikket írta: Csajka Edit 

A cikk és a képek forrása: The Korea Herald, Koreanet, Visitkorea, susa.org.kr