A botanikához és növényrendszertanhoz kevéssé értő emberek – mint például én – hajlamosak a tavakon számtalan színben pompázó „tavirózsákat” egy kalap alá venni. Fontos azonban legalább két nagy csoportot elkülönítenünk: a tündérrózsa (Nymphaea) és lótusz (Nelumbo) nemzetségeket. Különösen örültem, amikor rájöttem arra, hogy keresztnevem koreaias kiejtése nagyon hasonlít a lótuszvirág szóhoz (Janka/연꺼 - Jankkot/연꽃), így ma már szinte rutinként elmondom, ha koreaiakkal találkozom, hogy „gondoljanak a lótuszra”, és akkor könnyebb lesz kiejteni és megjegyezni a nevem.
A tündérrózsák és lótuszok közötti legnagyobb - laikus számára is könnyen észrevehető - különbség az, hogy míg az előbbiek levelei a vízen úsznak, a lótusz sokkal inkább az ég felé tör, és gyakran akár 20-30 cm-re vagy még magasabban bontja ki leveleit és virágait a vízfelszínhez képest. Másik fontos különbség, hogy a tündérrózsák számtalan színben pompázhatnak, a lótusz virágai azonban jellemzően sötét rózsaszínűek, ritkább esetben fehérek. Míg az első csoport tagjait jellemzően – és néhány kivételtől eltekintve kizárólag – szépségük miatt kedvelik (és telepítik kerti tavacskákba), a lótuszt, szépségén túl hosszú évezredek óta hasznosítják számos formában.
A legismertebb és leggyakoribb faj a Nelumbo nucifera, mely hazánkban indiai lótuszként, Koreában pedig a már említett 연꽃 (ejtsd: jankkot) néven ismert, illetve abban az esetben, ha kifejezetten a gyökerére utalnak (például receptekben), akkor a 연근 (ejtsd: jangün) kifejezést használják. Indiai lótusszal a telepítéseknek köszönhetően Magyarországon is számos arborétumban találkozhatunk, melyek közül ki kell emelnünk a Szegedi Füvészkertet, ahol a lótuszvirágzás idején, minden év júliusában Lótusz Napokat is tartanak. S hogy mi mindenre lehet használni? A virágai kifejezetten illatosak, így a kerti tavacskák kedvelt lakója, de illatszerek alapanyagaként is hasznosítják. Méretes leveleit Indiában és a Távol-Keleten saláta alapanyagként, vagy töltött ételek elkészítéséhez is használják. Szára szintén ehető, porrá őrölve még lisztet is készítenek belőle. Legizgalmasabb talán méretes gyökere, mely több ázsiai ételben is visszaköszön. A továbbiakban megismerkedünk egy olyan recepttel, melyet egy alapos ázsiai boltos bevásárlás után mi magunk is elkészíthetünk a konyhánkban.
Szójaszószban párolt lótuszgyökér
Hozzávalók:
1 méretes lótuszgyökér (vagy fagyasztott lótuszgyökér szeletek*) kb. 450 g
1 teáskanál almaecet
2 evőkanál étolaj
¼ csésze (kb. 0,6 dl) szójaszósz
2 fej fokhagyma
100 g kristálycukor
2 teáskanál szezámolaj
1 teáskanál pirított szezámmag
*Ázsiai alapanyagokat kínáló boltok jégszekrényében, fagyasztott áruk között lehet megtalálni.
Elkészítés:
1. Amennyiben egész lótuszgyökeret sikerült beszereznünk, akkor hámozzuk meg és szeleteljük kb. 0,5 cm széles karikákra (mintha tököt vagy cukkinit szeletelnénk fel, nem hosszában, hanem keresztben). Ha fagyasztott változatot vásároltuk, akkor nagy valószínűséggel ezt a lépést kihagyhatjuk, mert eleve szeleteket kaptunk. Tegyük a lótusz szeletkéket egy nagy edénybe, öntsünk rá annyi hideg vizet, hogy ellepje és áztassuk 30 percig.
2. Egy fazékban forraljunk fel kb. 1 liter vizet, adjuk hozzá az ecetet, majd lobogó vízben blansírozzuk a lótusz szeleteket 5 percig. Öntsük le a forró ecetes vizet és egy szűrő segítségével, hideg vízzel öblítsük át az így előfőzött szeleteket. Egy magasfalú serpenyőben vagy edényben hevítsük fel a 2 evőkanál étolajat, majd adjuk hozzá a lecsepegtetett szeleteket és süssük egy pár percig, amíg a szeletek kissé áttetszőbbé válnak.
3. Öntsünk rá 5,5 dl vizet, adjuk hozzá a szójaszószt és a zúzott vagy lereszelt fokhagymát, keverjük jól át, majd tetővel lefedve alacsony tűzön pároljuk. Időnként keverjük meg, nehogy odaégjen. 40 perc elmúltával adjuk hozzá a cukrot és pároljuk további 20 percig. Ezután vegyük le a tetőt és kevergetés mellett hagyjuk az összes vizet elpárologni, amíg csak egy sűrű, szirupos bevonat marad a lótusz szeleteken. Vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a szezámolajat. Tálaláskor hintsük meg pirított szezámmaggal.
Az így elkészített banchan (반찬, ejtsd: báncsán; köretként, side dish-ként tálalt koreai étel) neve 연근조림 (ejtsd: jangündzsorim), ami a koreai étkezések során ritkán asztalra kerülő finomságok közé tartozik. Hűtőszekrényben tárolva akár egy-két hétig is eláll. Különleges, egzotikus köretként bármelyik koreai vacsorapartin lenyűgözi a vendégeket! Állagra átmenet a nyers retek és a félig-főtt burgonya között, ízre pedig valahogyan emlékeztet a gesztenyére. A szójaszószos, szezámolajos pikáns sziruppal különleges ínyencség. Érdemes legalább egyszer megkóstolni, ha pedig ízlett, akkor bátran építsük bele étrendünkbe, ugyanis a lótusz ma már nem csupán a megtisztulás buddhista jelképeként ismert, hanem étel alapanyagként bizonyítottan hozzájárul az egészség megőrzéséhez is!
A cikket írta: Kovács Janka
Képek forrása: pexels.com, korea.net, 10000recipe.com, maangchi.com
Recept forrása: maangchi.com
