A szebb napokat is megélt egykori szkander bajnok, Mark (Ma Dong-seok) kidobóként dolgozik Amerikában. Régi cimborája, a szélhámos Jin-ki (Kwon Yool) meggyőzi Markot, hogy térjen haza Dél-Koreába azért, hogy induljon a nemzetközi szkander bajnokságon – és lehetőség szerint meg is nyerje azt. Mark felkerekedik, hogy helyreállítsa megtépázott renoméját, illetve felkutassa vérszerinti anyját, aki anno örökbe adta őt Amerikába. A férfi Dél-Koreai útja nem várt akadályokba és meglepetésekbe ütközik, amikor megtudja, hogy az édesanyja már elhunyt, viszont van egy kétgyermekes, megözvegyült húga, Soo-jin (Han Ye-ri). Marknak már nem csak sportolóként, hanem fivérként és kétszeres nagybácsiként is helyt kell állnia.

Jin-ki folyamatosan bajba keveri Markot és saját magát is

A Champion főszereplője, Ma Dong-seok röpke néhány év alatt a dél-koreai mozi megkerülhetetlen sztárjává vált. Ezalatt természetesen nem azt kell érteni, hogy könnyebb megmászni, mint megkerülni egy ilyen kétajtós szekrényt, mint Ma, hanem azt, hogy a férfi jobbára sztoikus színészi játéka ellenére is van olyan karizmatikus és szerethető, hogy bevonzza az embereket a moziba. Ma és az általa hozott figura azt a megfáradt embertípust jeleníti meg, akinek már a könyökén jön ki miden, de egykedvűen viseli el a sors viszontagságait. Egészen addig, amíg valami igazán aljas dolog ki nem hozza a sodrából, ami miatt először szót emel, aztán pedig az öklét. Egy ilyen szunnyadó vulkán kitörését mindig izgalmas végignézni.

Mark családra lel Koreában

Ezúttal is főként Ma viszi a hátán a filmet, de a többi színész – és az általuk alakított figurák – is nagy segítséget nyújtanak abban, hogy a Champion a többi tucatsportfilm közül, ha nem is toronymagasan, de kiemelkedjen. Talán nem is a kiemelkedő szó a megfelelő a Championra, hanem inkább az átemelkedő, ugyanis a mozi bár sportfilmként indul, a hangsúly abszolút áttevődik a családi filmre. És mint minden családi film esetében, ezúttal is az a lényeg, hogy ki mennyire cuki, kit mennyire tudunk megszeretni a kétórás játékidő alatt. Kwon Yool Jin-ki szerepében imádnivaló csirkefogó, aki már akkor is hazudik, ha kérdez. Han Ye-ri is szerethetően hozza az egyedülálló anya figuráját, de a pálmát a tündéri kisgyerekek (Choi Seung-hoon és Ok Ye-rin) viszik, annak rendje és módja szerint. A két apró, szeleburdi lurkó tökéletes ellentéte a higgadt óriás Manak, hármuk közös jelenetei válnak a film igazi fénypontjává.

Ilyen cukiságdömping mellett nem is nagyon jut idő és energia a sportfilmes elemekre. A Champion ezt azzal ellensúlyozza, hogy a kötelező történetbeli sémákat (alvilági meccsek, bundázás, jó és gonosz ellenfelek, montázs a felkészülésre, stb.) egészen karikatúraszerű, szinte már rajzfilmekből ismert túlzással, öniróniával ábrázolja. A főhősökön és a szkandereseken kívül senki sem veszi komolyan ezt a sportot, úton-útfélen hitetlenkedve fogadják, hogy a szkander is valódi sportnak számít. Ezzel szemben a nagy meccsre mindennek az ellenkezője igaz, az egész ország egyként izgulja végig az élő közvetítést. Persze a Champion nem megy el a végletes ökörködés felé, mint pl. a Kidobós: Sok flúg disznót győz (Dodgeball: A True Underdog Story, 2004), hiszen itt mégsem egy gyerekjátékot, hanem egy javarészt testépítők által űzött, komoly sportot mutatnak be, és valószínű, hogy a készítők sem akarták beveretni a saját orrukat az esetlegesen feldühített, profi szkanderezőkkel.

Ezért a Champion mégis inkább az igazi sportfilmek emelkedett hangulatával zárul, olyan kultmozivá vált sportfilmek előtti főhajtással, mint a legendás Rocky (1976) vagy a VHS-korszak egyik legnagyszerűbb B-filmje, a Túl a csúcson (Over the Top, 1987), amire a történet nyíltan is hivatkozik, mint a főhős életét alapjaiban meghatározó mozifilm. Így felhőtlenül szórakozhat a filmen a család minden tagja, és a készítők testi épségéért sem kell igazán aggódni.

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Képek forrása: asianwiki.com, hollywoodreporter.com, hancinema.net