Hogy kerül a veréb a szilvafára?
2018. november 13. írta: Koreai Kulturális Központ

Hogy kerül a veréb a szilvafára?

Egy fenséges csemege nyomában

Bizonyára sokan egyetértenek velem, ha azt mondom, legyünk bármekkora Korea-rajongók, bizony a torták, krémek, habok, kekszek, kelt- és linzertészták, bonbonok, csokoládék, fagylaltok, pudingok desszertmennyországához szokott bennünk élő nyugati kisgyermek nehezen talál ínyére valót a Távol-Keleten. Természetesen most a hagyományos édességekről beszélek. Nekem legalábbis komoly kutatómunkámba került, mire rábukkantam egy nem csak jólneveltségből dicsért, sőt nem is elvakultságból jobb ízűnek érzékelt, hanem úgy istenigazából, őszintén, tényleg finom koreai sütemény receptjére. Ez volt a maejakgwa.

maejakgwa.jpg

Első jó hír: nem ragacsos rizslisztből készül! Akinek ez esetleg magyarázatra szorul, annak elmondom, hogy ez azért jó hír, mert aki koreai édesség készítésére adja a fejét, az esetek legnagyobb százalékában ebbe a különös hozzávalóba fut bele google translator segítségével. Hazánkban a ragacsos rizsliszt, de még a sima rizsliszt is meglehetősen nehezen beszerezhető, ráadásul nagyon drága. A maejakgwához azonban „sima liszt” kell, vagyis a jó öreg BL 55 búzafinomliszt, amit a nagymamánk is használt a legtöbb süti nélkülözhetetlen alapjaként. Mielőtt azonban továbblépnénk a következő hozzávalóra, engedtessék meg egy kis nyelvészeti kitérő.

Szilvafán-veréb-süti

Nyersfordításban valami ilyesmit jelentene az édesség koreai elnevezése. Picit pontosítanék, ugyanis egy kínai karakterekből származó, vagyis hanja kifejezésről van szó, melynek koreai kiejtése: me-dzsák-kvá.

maejakgwa.png

A 매 (ejtsd: me) szócska a koreai nyelvben járatosok számára a 매화 (ejtsd: mehvá) vagy a 매실 (ejtsd: mesil) kifejezésekből lehet ismerős. Mindkettő a leginkább szilva és barack keverékéhez hasonlító, Koreában is őshonos fafélét jelöli, amit hazánkban japán kajsziként ismernek. A Silla királyság ékkövének nézői talán emlékeznek Szádáhám szilvavirágára. Nos, e fa virágos ágáról van szó. A fa gyümölcséből készítik a jellegzetes ízű 매실차 teát.

A koreaiasan 작 (ejtsd: dzsák)-ként kiejtett kínai karakter mezei verebet jelent.

A 과 (ejtsd: kvá) pedig a Koreában édességként nyilvántartott harapnivalók egyik típusának gyűjtőneve (főként azoké, amelyek nem ragacsos rizslisztből készülnek, de erről részletesebben talán majd egy másik cikkben...). A szócska felsejlik a 과자 szóban, melynek mai jelentése édesség, snack. Joggal merülhet fel a kérdés: mégis hogyan kerül össze ez a három elsőre teljesen független és összebékíthetetlen szócska egy sütemény elnevezésében?

A hagyomány szerint a maejagkwa jellegzetes alakja pont úgy néz ki, mint egy szilvafán pihenő veréb. Én személy szerint még nem találtam meg sem a szilvafát, sem a verebet az elkészült sütik alakjában, de ez talán annak is köszönhető, hogy mi otthon, nézegetés helyett inkább falatozni szoktuk a kis maejakgwákat. Ugyanakkor, ha már az édesség valóban jellegzetes alakjánál tartunk, hadd adjak egy újabb bizonyítékot a koreai-magyar rokonlélek kutatói számára ahhoz, hogy nincs is olyan messze tőlünk ez a távol-keleti ország. Első ránézésre ugyanis minden eddigi delikvens, akivel kóstoltattam maejakgwát, a mi csörögefánkunkat emlegette. Főleg a forma miatt, de valami még az ízében is felsejlik. Feltételezem az olajban sütés miatt.

A tészta

2 cup búzafinomliszt

½ evőkanál só

1 teáskanál cukor

1 teáskanál friss gyömbérlé (lereszelt gyömbérből kifacsart lé)

½ cup langyos víz

maejakgwa_1.jpg

A felsorolt hozzávalókból fehér színű sütiket készíthetünk. Hagyományosan készítettek színezett maejagkwát is. Porrá őrölt, szárított eper hozzáadásával kaptak rózsaszín, fekete ürömmel zöld, gardénia hozzáadásával pedig sárga színt.

A lisztet leszitáljuk és hozzáadjuk a sót, cukrot, majd a gyömbérlevet és vizet. Érdemes eleinte egy fakanál segítségével elegyíteni a hozzávalókat, és csak akkor áttérni kézi gyúrásra, amikor már kezd összeállni a tészta. Használnunk kell az erőnket, a jó állagú tésztának csomómentesnek, homogénnek kell lennie, s ezt hosszas, kb 15-20 percnyi gyúrással, gyömöszöléssel érhetjük el. Az elkészült tésztát tegyük műanyag zacskóba és tegyük félre fél órára.

Lisztezett vágódeszkán nyújtsuk a tésztát 2 mm vastagságúra, majd vágjuk a kinyújtott tésztát kb. 2X4 cm négyzetekre. A közepén, hosszanti irányban egy kés segítségével vágjunk 3 cm hosszú vágásokat. Egy csavarás segítségével a középső vágáson bújtassuk át a süti felét (ez a csörögefánk készítési metódusából ismerős lehet). Így kapjuk meg a szilvafán csücsülő veréb mintáját, vagyis a masniszerű, mutatós alakzatot.

maejakgwa_2.jpg

Tipp: ha nincs türelmünk bajlódni ezzel a mintával, nyugodtan szaggassuk a tésztát bármilyen nekünk tetsző formával. Az ízén semmit sem fog változtatni az egyszerűbb megoldás.

A sütéshez melegítsünk fel olajat egy mélyebb serpenyőben vagy lábasban. Fontos, hogy a sütiket ellepje majd (mint a fánksütéskor). Ha már forró, elkezdhetjük kisebb adagokban kisütni a tésztákat. Először le fognak süllyedni az edény aljára, majd amint feljönnek, ki is lehet őket venni. Nem kell megvárni, amíg egészen barnára sülnek. Az a legjobb pillanat, amikor épp kezd egy picit színe lenni, de még inkább fehér, semmint aranybarna.  

Papírtörlővel bélelt tányérra szedjük ki őket, hogy leitassuk a felesleges olajat, és várjuk meg, míg egészen kihűlnek.

 

A szirup

½ cup cukor

½ cup víz

maejakgwa_3.jpg

Ebből a két igen egyszerű alapanyagből klasszikus cukorszirupot főzünk.

Kicsit várjunk, amíg hűl, majd forgassuk bele a kisütött sütiket.

Tipp: a szirupot ízesíthetjük őrölt fahéjjal, sőt, bátran kísérletezhetünk további ízekkel. Az én egyik nagy kedvencem a chilis változat volt. Hihetetlenül pikáns összjáték keletkezett a tésztában óvatosan figyelő gyömbér, a cukorszirup édessége, a fahéj télies estéket idéző illata és a chili meglepő csípése között.  

Díszítésként szórjuk meg pirított, szeletelt fenyőmaggal vagy mandulával.

Bízom benne, hogy a cikk kellően felkeltette a kíváncsiságot az olvasókban arra, hogy ha lehetőségük kínálkozik, adjanak még egy esélyt a koreai édességeknek. A bátrabbak pedig talán meg is próbálkoznak a süti elkészítésével! Kommentben várom az észrevételeket, tapasztalatokat és az elkészült szilvafán-veréb-sütik fotóit!

 

A cikket írta: Kovács Janka

Képek forrása: korea.net

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr7114370213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2018.11.15. 10:53:57

Hú, ez érdekes (és étvágygerjesztö) volt!
Külön köszönet e nyelvészeti részletekért. :-)

Koreában járva a hotteok-ot fogyasztottuk csak édességként (az is nagyon finom!), de ezek szerint valamikor valahogy majd ezt a maejakgwa-t is ki kell próbálni.

Attilajukkaja 2018.11.15. 10:53:58

Érdekes!
A szerző nem talált a cup mértékegységre magyar kifejezést? Például bögre vagy pohár.
süti beállítások módosítása