Jun Szojong (Youn Yuh-jung) gonorrhoeás, idős nő, aki éppen csak annyit keres bacchusos hölgyként, hogy ne kelljen az utcán kéregetnie. A bacchusos hölgyek azok az idős nők, akik a taurin tartalmú, Bacchus nevű üdítőitalokkal együtt a testüket is áruba bocsátják. Szojong békésen tölti napjait a szomszédsággal, köztük a transznemű főbérlőjével, Tinával, a féllábú művésszel, Tohunnal és a félig filippínó kisfiúval, Minhóval. Korea gyorsan öregedő társadalma csak csekély összeget tud a nyugdíjasokra fordítani, ezért az idősek körében kimagasló a szegénységi ráta. Szojong idősebb kuncsaftjai és barátai közül sokan látják reménytelennek és kilátástalannak helyzetüket, és sorra jönnek a szűkszavú hölgyhöz még egy utolsó szívességet kérni.

E J-yong rendező munkásságában egymást követik a nagyobb volumenű stúdiófilmek (Eltitkolt botrány, 2003; Az én csodás életem, 2014) és a személyesebb hangvételű, kisebb költségvetésű kamaradrámák (Színésznők, 2009; Behind the Camera, 2013). Az Egy gyilkos asszony (The Bacchus Lady, 2016) az utóbbi alkotások táborát erősíti, nem is akárhogyan: E arra a lehetetlen küldetésre vállalkozik, hogy megkeresse az élet – és halál – szépségét a puritán, olykor rút és kegyetlen valóságban.

Magától értetődő, hogy az Egy gyilkos asszony nem az a tipikus koreai imázsfilm, amit megszokhattunk. Nincsenek benne kardforgató hősök, sem fess fiatalemberek, sem meseszép hercegnők. Ellenben kapunk egy sűrített keresztmetszetet a társadalom perifériájára került emberekről, valamint egy kórképet az elidősödő lakosság testi-lelki és társadalmi problémáiról.

Az idős prostituált, Szojong az idősebb korosztály társadalmi ranglétrájának egyik legalacsonyabb fokán áll. Ugyan látunk nála rosszabb sorban tengődő hajléktalan nőt is és jómódú idős férfit is, egy dolog közös minden öregben: kirekesztettek, mellőzöttek és borzasztó magányosak. Vagy a társadalom hagyta őket cserben, vagy a család, vagy az egészség, vagy a sors.

Az idősek és a kirekesztett emberek csak egymás segítségében bízhatnak. Szojong régi kuncsaftjai a testi örömök helyett a földi porhüvelytől való megváltást kérik a nőtől, mert nem látnak más kiutat. A nő közvetlen környezete, vagyis a szomszédok pedig afféle halmozottan hátrányos helyzetű, kvázi családdá válnak, mint transzvesztita anya, nyomorék apa, félvér zabigyerek és a prosti nagymama. Ez a valóság őszinte és tiszta, még ha nem is olyan, amivel egy társadalom büszkélkedni szokott.

Az Egy gyilkos asszony megtekinthető lesz novemberben a 11. Koreai Filmfesztiválon. A film után beszélgetés a rendezővel a Sugár Moziban.

A cikket írta: Szilágyi Miklós