1991-ben Puszanban az utazási irodát vezető Mun (Kim Hee-ae) házvezetőnője, Pe Dzsonggil (Kim Hae-sook) hirtelen eltűnik. Mun minden szóbeszédnek utánajár, végül megleli az asszonyt, akiről kiderül, egykor vigasznő volt. Mun félreteszi üzletét, és létrehoz egy központot, ahol az áldozatok jelentkezni tudnak. Miután rájön arra, hogy e nők számára a gyógyír a japán kormány által kiadott hivatalos bocsánatkérés és kompenzáció lenne, Mun saját költségén perre viszi az ügyet. 1998-ban, hat hosszú év után végül meghozzák a simonoszeki tárgyalás ítéletét.
A II. világháború előtt/alatt a Japán által megszállt területeken a birodalmi katonák százával, ezrével, rendszerszerűen raboltak el nőket és fiatal lányokat, akiket embertelen körülmények között szexrabszolgaságra kényszerítettek. Az emberszámba sem vett, elképzelhetetlen fizikai és lelki kínokat elszenvedő lányokra a „vigasznő" kifejezést használták, és nem tartották különbnek őket egy szexuális segédeszköznél, akikből az életet kifacsarva a katonák levezethetik állati ösztöneiket. Azokat, akikre ráuntak a katonák, egyszerűen csak lelőtték, de azok sem mondhatók szerencsésnek, akik túlélték a végtelenségig tartó csoportos nemi erőszakot, és testileg-lelkileg megnyomorítva kellett leélniük egész hátralévő életüket. Ez a legnagyobb sérelem, amit Korea elszenvedett a Japán Birodalomtól. A témát már több koreai film is feldolgozta, a Női sorsok (Herstory) ezúttal az áldozatok nyilvánosság elé állását és a kompenzációs tárgyalásukat helyezi a középpontba. Mivel a film cselekménye már a '90-es években játszódik – javarészt egy bíróságon – azt hihetnénk, hogy nézőként egy kevésbé megrendítő élményben lenne részünk annál, mintha egy '40-es évekbeli katonai „egészségház" pokoli mindennapjait követnénk nyomon. Erre az előfeltevésre a Női sorsok kétségtelenül rácáfol a nagyszerű színészi gárdának és a sallangmentes rendezői hozzáállásmódnak köszönhetően.
A főbb szerepekre sikerült a koreai színészi szakma krémjét leszerződtetni, a megöregedett vigasznők között igazi veteránok (Kim Hae-sook, Ye Soo-jung, Lee Yong-nyeo megszámlálhatatlanul sok mozifilmmel és tévéfilmsorozattal a hátuk mögött) és nagy visszatérők (Moon Sook 38 év kihagyás után, 2015-ben tért vissza a színjátszáshoz) is egyaránt vannak. Igazából az egész film színvonala rajtuk és az eltökélt üzletasszonyon (Kim Hee-ae) múlik. A naturalista erőszakábrázolás helyett a nagyanyók szarkalábas arcán keresztül mutatják meg a borzalmakat a közönségnek. A beletörődés, az újra átélt kínok, a feltépett lelki és testi sebek, a fellobbanó düh, szomorúság és feloldozás mimikái kavarognak az idős arcokon olyan hitelességgel, amit nézni is fáj. Így az igazságba/igazságszolgáltatásba foggal-körömmel kapaszkodó Mun tehetetlen dühét is könnyen átérezhetjük.
Min Kyu-dong rendező sok műfajban kipróbálta már magát, kezdve a horrortól (Suttogó folyosók 2, 1999; Horror Stories-trilógia) a romantikus filmeken át (All About My Wife, 2012) a történelmi filmekig (The Treacherous, 2015), és mindig különös figyelmet fordított a női lélek iránt. Min a Női sorsokban a sötétben bujkáló kísérteteket lecserélte a múlt kísérteteire, a horror hangsúlyát áttette a riogatásról az idős hölgyek arcára, és nagyon okosan hagyta, hogy az érzelmi faktor a színészi játékon keresztül érje el a nézőket. És ennek köszönhetően lett igazán nagyszerű ez a film.
A Női sorsok kétségtelenül a 2018-as év egyik legfontosabb koreai filmje. Nem csak Japán történelmi felelősségre hívja fel a figyelmet, hanem egyúttal Dél-Korea társadalmi önkritikáját is megfogalmazza. A Női sorsokból kiderül, hogy a '90-es évek elején - a maival ellentétben - teljesen más volt a közfelfogás és a tájékozottság a vigasznőkkel kapcsolatban. Kezdetben az áldozathibáztatás, a „rég volt már" hozzáállás, a nők társadalmi egyenlőtlensége, a tájékozatlanság és a gazdasági-politikai meghunyászkodás is akadályozta a vigasznők igazságát. Viszont a tárgyalássorozat hosszú évei alatt az emberek felismerték a régmúlt bűneit és annak a jelenre gyakorolt hatását is. A megszégyenítettekből hősök lettek, akik kiálltak az igazukért a nyilvánosság elé - de valljuk be, ez vajmi kevés kompenzáció ahhoz a traumához képest, amit magukban kellett hordozniuk.
A Női sorsokból alapjául szolgáló megtörtént eseményekről, valamint en bloc a női egyenjogúságról még bőven van mit tanulnia a nyugati társadalmak #minekmentoda #miértmostjönelőezzel #nőügyekkelnemfoglalkozom hozzáállásmódjának is.
A Női sorsok megtekinthető lesz novemberben a 11. Koreai Filmfesztiválon.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
