Amikor a koreai kerámiákról esik szó, mindenkinek a gyönyörű jáde zöld vagy épp ragyogó fehér porcelánok jutnak eszébe, melyek híven tükrözik az országra oly jellemző kifinomultságot. Ezek mellett szerényen bújnak meg a háttérben a kevésbé ismert, visszafogottabb külsejű, ám annál praktikusabb onggi edények, melyeket évszázadokon át a háztartások elengedhetetlen kellékei voltak.
Ezek a kevésbé ismert onggi (옹기, ejtsd: onggi) edények minden háztartás elengedhetetlen kellékei voltak a legszegényebb kunyhóktól egészen a királyi udvarig. Készítésüknek és használatuknak évszázados hagyományai vannak, azonban az edényekről és velük együtt a fermentált ételek készítéséről a legkorábbi írásos emlékek a Kogorjó (Gogoryeo) korszakból maradtak fent. Az onggi edények számtalan méretben, formában készültek, és minden változatnak megvolt a maga funkciója és készítési technikája. A sokféle edény alapvetően két csoportba sorolható attól függően, hogy kap-e mázat, vagy pedig csak a natúr agyag felület marad. A mázas edényeket 1100°C feletti hőmérsékleten égetik ki, és az ojigeureut (오지그릇, ejtsd: odzsikürüt) gyűjtőnevet viselik, míg a natúr, máz nélküli edényeket némileg alacsonyabb hőmérsékleten, 600-700°C-on égetik, és a gyűjtőnevük jigeureut (질그릇, ejtsd: dzsikürüt).
Ahogy azt már említettem, az onggi edények felhasználása igen változatos, a máz nélküli natúr agyagedényeket használták például rizs főzésére, ezeket baptong-nak (밥통, ejtsd: baptong) hívják, vagy pedig a siru (시루, ejtsd: siru) edényekben készítették a sirutteok-ot (시루떡, ejtsd: siruttok), a gőzölt rizssüteményt.
A mázas edényeket leginkább fermentált ételek készítésére és tárolására használták, ennek az alapmodellje az öblös kialakítású dok, melynek számos változata létezett, attól függően, hogy mit tároltak benne. A legismertebb dok típusok a következők:
- gojujangdok (고추장독, ejtsd: kodzsudzsangdok): a fermentált csili paszta készítésére és tárolására szolgál
- doenjangdok (된장독, ejtsd: töndzsangdok): a fermentált szójabab paszta készítésére és tárolására szolgál
- gangjangdok (간장독, ejtsd: kangdzsangdok): a fermentált szójaszósz készítésére és tárolására szolgál
Ez a 3 ételízesítő szolgáltatja a koreai konyha alapját.
- hagyományosan szintén dok típusú tároló edényekben, a kimchidok-ban (김치독, ejtsd: kimcsidok) készült az úgynevezett téli kimcsi. Ezeket az edényeket leásták a földbe, és így tárolták benne hosszú ideig a kimcsit.
Az úgynevezett tavaszi, illetve nyári kimcsi készítésére a kimchidanji (김치단지, ejtsd: kimcsidandzsi) szolgált.
A levesek készítésére és szervírozására pedig a sorozatokban is gyakran látott edényt, a ttookbaeji-t (뚝배기, ejtsd: ttukbedzsi) használják.
Mint az köztudott, a koreaiak sem vetik meg az alkohol nyújtotta örömöket, fogyasztási szokásaik és a hagyományos alkoholos italok készítése egyaránt évszázados hagyományokra nyúlik vissza. Nem meglepő módon a modern technológiák megjelenéséig az onggi itt is fontos szerepet játszott:
- sojugori (소주고리, ejtsd: szodzsugori): a szodzsu készítésére szolgál
- suljanggogun (술장고군, ejtsd: szuldzsangkogun): az alkoholok szállítására szolgált
- sulbyeong (술병, ejtsd: szulbjong): az alkoholok asztali szervírozására szolgált
Ezeken kívül kisebb változatait még használták a konyhában is só, paprika vagy akár szezámmag tárolására is.
Az onggik elkészítése nagy tapasztalatot igényel, hiszen a mesterek az agyagot is maguk állítják elő, és pontosan ez a kiváló minőségű, magas vastartalmú agyag teszi olyan különlegessé és sokrétűen alkalmazhatóvá ezeket az edényeket. De hogyan? Az agyagban nagyon apró kis rések vannak (kizárólag mikroszkóppal láthatóak), amik lehetővé teszik a levegő igen kismértékű áramlását, ugyanakkor sem a víz, sem egyéb szennyeződések nem jutnak át, így az onggik kvázi lélegeznek.
Az agyag elkészítését követi az edények formázása, majd pedig az égetése. Ez az égetés 2-3 napig tart. Az első 15 órában lassan hevítik a kemencét, így az agyag nedvességtartalma elpárolog, majd a mázas edények esetében 1200°C-ra hevítik (ez a máz olvadáspontja), és mintegy 30 órán át ezen a hőmérsékleten tartják a kemencét.
Miközben ennyit beszéltem az onggiról, a készítőikről nem sok szó esett. Sajnos ez nem csak most, hanem bizony a történelem során is így történt. Bár az edények elkészítése nagy szakértelmet és tudást igényel, és évszázadokon át a háztartások elengedhetetlen részét képezték, készítőik (ejtsd: onggidzsang) alacsony rangú emberek voltak, akik a társadalom peremén, kitaszítva éltek. A japán megszállás idején pedig még tovább romlott a helyzetük, hiszen az eddig hagyományos módon készült edényeket leváltották a frissen épült gyárakban, ipari körülmények között előállított portékák. A mesterek megélhetésén egy szomorú esemény, a koreai háború segített, hiszen a gyárak jó része megsemmisült, így megesett, hogy gyorsabb ütemben fogytak az onggik, mint ahogy készítőik dolgozni tudtak. Majd az 1970-es évektől kezdődően, a műanyag és fém edények megjelenésével, az ételízesítők, a kimcsi és az alkohol nagyüzemi előállításának megkezdésével ismét rohamosan csökkent a kereslet, így a mesterek jó része kénytelen volt feladni hivatását és új szakmát keresni.
Napjainkban ismét nagyobb figyelem fordul az onggi edények felé, azonban ez inkább puszta kíváncsiságnak, a régi tudás és hagyományok előtti tisztelgésnek tudható be; a kereslet továbbra sem mondható növekedőnek. Napjaink ismert mesterei, akik őrzik az évszázados tudást: Kim Il-Man, aki az Obuja Onggi alapítója, valamint Jeog Yoon-Seok, a Gangjin Chilyang Onggi alapítója.
A cikket írta: Szabó Dóra
Képek forrása: namdokorea.com, wikipedia, chamsam.org, bbkk.kr, locknlockmall.com, k-heritage.tv, trover.com
A cikk forrásai:
The breathing pottery- onggi (KOCIS)
Onggi, Breathing Pottery of Korea (ICH Courier)
Ron du Bois: The Onggi Potters of Korea (ceramicstoday)
Wikipedia: onggi (en)
