Tae-soo (Jo In-sung) a családja alacsony társadalmi rétegéből felküzdi magát ügyésszé – teszi mindezt inkább a hatalommal és presztízzsel járó pozíció megszerzéséért, mintsem az igazságszolgáltatás iránt érzett tényleges elhívatottságból. Amikor beletenyerel egy kényes ügybe, felkeresik a nagymenő ügyészek elit klubjától, hogy a törvény helyett inkább válassza az igazi hatalmat, a törvény felett álló korrupciót. Tae-soo kéjesen kiélvezi a bűnöző ügyészek minden kiváltságát, csak úgy robog felfelé a ranglétrán, pedig tudhatná, hogy csak jó magasról lehet igazán nagyot esni.

Az igazi nagymenők - Park Tae-soo (Jo In-sung), Han Kang-sik (Jung Woo-sung) és Yang Dong-chul (Bae Sung-woo)

Már e bukástörténet tekintetében is joggal hasonlíthatjuk a The Kinget az elmúlt évek ugyanilyen vágású sikerfilmjéhez, A Wall Street farkasához (The Wolf of Wall Street, 2013), erre emlékeztet a főhős (?), vagyis inkább a központi karakter hataloméhsége, és a személyét mozgató „3P”, a pénz, a pia és a párkapcsolatok. A szemérmetlen buli hangulat stimmel, a még annál is szemérmetlenebb pénzharácsolás is stimmel, csak a drogok és a kedélyes poénok tömkelege hiányzik a teljes analógiából. Bár találhatóak benne humoros elemek, a The King sokkal komorabb film A Wall Street farkasánál.

A The Kinget a megszokottnál is jóval keményebb társadalomkritika emeli ki a hasonló témájú filmek közül. A sztori Dél-Korea történelmét korrupt sakkjátszmák sorává egyszerűsíti le. Választásokkor az ügyészek megpróbálják kisilabizálni, hogy melyik politikus lesz a befutó, hogy az ő sleppje mögé álljanak be. Elsüllyesztik a támogatott jelöltek piszkos ügyeit, miközben a másik oldal minden sarát nyilvánosságra hozzák. És persze, ha jó lóra tesznek, a frissen megválasztott elnök bőkezűen meghálálja a csapat fáradozásait.

Tae-soo klubjának van egy titkos dossziéraktára, ahol minden fontosabb közéleti személyről vannak terhelő anyagaik, amik csak arra várnak, hogy a megfelelő időben, megfelelő körülmények között húzzák elő, mint afféle aduászt. A bizonyítékok megsemmisítése, a hamis tanúzás, a zsarolás, a megfélemlítés és akár az emberölés is mind az ügyészek hétköznapi feladatai közé tartoznak. Nem az igazságot képviselik, hanem annak egy visszataszítóvá torzított alternatíváját. Tae-soo is ehhez az ocsmány társasághoz tartozik, és miközben egyre nagyobb hatalmat szerez magának, egyre aljasabb emberré válik.

Suhancból fehér galléros bűnöző, Tae-soo (Jo In-sung)

Egy átlagos tömegfilmhez képest a The King kényes kérdéseket vet fel a nézőben: Tudunk-e együtt érezni egy ilyen főhőssel? És ő tud-e együtt érezni velünk, kisemberekkel? E kérdéseknél még kényesebbek a film aktuálpolitikai áthallásai is. A The King felsorolja a közelmúlt politikai darázsfészkeit, hogy aztán páros lábbal taposson bele a kellős közepébe. Ez a szemtelen bátorság teszi átlagon felüli filmmé a The Kinget.

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Képek forrása: themarysue.com, asianwiki.com, news.chosun.com