A holdév második feléhez érve is sok jelentős és apróbb koreai ünneppel találkozhatunk. Az ősz a télre való felkészülés időszaka, télen pedig kevesebb ugyan a tennivaló, de a hideg időszak beköszöntével is fontos események színesítik a mindennapokat a koreai hagyományok szerint.
A 7. holdhónap az ősz közeledtét és az esős évszak végét jelzi. A hónap hetedig napja a Chilseok (칠석, ejtsd: csilszok). Ezen a napon a lakók kiteregették ágyneműiket és ruháikat, hogy azok megfelelően átszellőzzenek. A tudósok, diákok könyveiket is a friss levegőre helyezték, a lapok finom anyagát így óvták meg a károsodástól. Az asszonyok elkészítették az utolsó friss ételeket, hiszen a hidegebb idő beköszöntével jobbára szárított és savanyított ételek kerültek a tányérra. Az éppen akkor legfinomabb barackból pedig kompótot főztek. Mint a legtöbb ünnephez, ehhez a naphoz is társul egy legenda: az égi király fiatal leánya igen ügyes szövő volt, azonban mikor szerelmével, a pásztorfiúval egybekeltek, nem törődtek megfelelően feladataikkal. Az égiek úgy döntöttek, elválasztják őket egymástól, és a Tejút két ellentétes oldalára helyezték a szerelmespárt, akik minden évben egyetlen napot kaptak arra, hogy láthassák egymást. A hiedelem úgy tartja, ezen a napon mindig sok eső esett, mert a pár sírt nagy szomorúságában. A madarak azonban megsajnálták a fiatalokat, és hidat képeztek számukra, hogy találkozhassanak. Ezen a napon a lányról elnevezett csillag irányába tartották meg szertartásukat a falusi asszonyok.
A 8. hónap az egyik legjelentősebb ünnep, a Chusok mellett több apró esemény időszaka is. Így a banbogi (반보기, ejtsd: bánbogi) napjáé. A Joseon korszakban a férjezett lány a férje családjánál élt, szüleit pedig csak nagyon ritkán vagy sohasem látta. Ezen a napon azonban a lány és édesanyja találkozhattak félúton a kettőjük otthona között, ahol ajándékot cseréltek, és együtt tölthettek egy kis időt. Látványos esemény volt ilyenkor a ganggangsulle (강강술레, ejtsd: kángkángszullé), a nők körtánca. A tánc a zene ütemére gyorsul. Egy legenda szerint ez a hangos tánc tévesztette meg a japán támadókat Yi Sun Shin tábornok idejében. Ezenkívül a falu lakói tehén vagy teknős alakú szalmafigurát és maszkot is készítettek, majd ezt viselve zenekarral vonultak végig a falun, így nyilvánítottak köszönetet az igavonó állatoknak és a vizet szimbolizáló teknősnek.
A 9. hónap apróbb eseményei közé tartoztak a versíró versenyek, az aratási főszezon és a munkálatok vége, a különböző védőszellemek szertartásai.
A levelek lehullása után és az első havazások, fagyok beköszöntével az emberek fontos feladata volt a télre való felkészülés. A tüzelő, élelem, téli ruha előkészítése. A 10. hónapban került sor a kimchi elkészítésére is. Ilyenkor 3-4 hónapra való adagot készítettek el együtt az asszonyok, így ez a tevékenység fontos közösségi esemény is volt. Szintén a feleségek feladata volt köszönetet mondani az istenségeknek, főként a házban élő szellemlényeknek, mint pl. a tűzhely szellemének vagy a seongjudanji-nak (성주단지, ejtsd: szongdzsudándzsi), a legfőbb házi védőszellemnek. A hónap 20. napja a sondolbaram (손돌바람, ejtsd: szondolbárám), amit egy erősen szeles napnak tartottak. A legenda szerint, amikor az udvarnak menekülnie kellett a mongol invázió idején, nagy viharba keveredtek a tengeren, a király pedig egy evezőst okolt emiatt, akit Sondolnak hívtak, majd ki is dobatta őt a hajóból. Később azonban belátta, hogy hibázott, és megemlékezést tartottak az evezősről, akiről ezt a napot elnevezték.
A 11. hónapban van a dongji (동지, ejtsd: dongdzsi) napja. Ezt a napot kis újévnek is nevezik, és egyben ez a legrövidebb nap az évben, ekkora teszik a Nap újjászületésének napját, és ezért ekkor kezdik meg az újévi naptárat. Ez a hónap a pihenésé, és egyben az adózás, spórolás időszaka. A falusiak a házon belül tevékenykedtek, pl. házi gyógyszereket készítettek, a fiatal lányok pedig kiscipőt varrtak, és azt ajándékozták egymásnak. Az időszak fontos étele a phatjuk (팥죽, ejtsd: phátdzsuk), azaz a vörösbab kása, ami a benne rejlő sok tápanyag miatt a betegségek megelőzésének fontos eszköze volt. A vörösbab kása legendája egy neves kínai hivatalnok fiához köthető. Ez a fiú nagy bajkeverő volt, és rossz hírt hozott az apjára. Amikor a fiú meghalt, ártó szellemmé változott, aki betegséget hozott a közösségbe. A fiú azonban utálta a vörösbab kását, ezért az édesapja több tálnyi kásával rakta körbe a házat, az ártó szellem pedig így messziről elkerülte azt.
A holdév utolsó hónapja az év lezárásának ideje, és felkészülés a holdújévi nagy ünnepségre. A hónap utolsó napja a seoddalgeumeum (섣달그믐, ejtsd: szottálgümüm). Ezen a napon az emberek nagytakarítást tartottak a rossz elűzése érdekében, elégették a szemetet, és minden megmaradt adósságukat, szívességüket visszafizették. A halászok a tengernek is ajánlottak fel szertartást, hogy ne vesszenek oda a következő évben sem. A királyi udvarban is szertartást végeztek a rossz szellemek elűzésére színes ruhákkal, zenével és ágyúdörgéssel. A konyha szellemét is ki kellett engesztelni ilyenkor, hiszen úgy tartották, a hónap 24. napján felmegy az égbe beszámolni az emberek tetteiről. Hogy nehogy rosszat mondjon a ház lakóiról, kiengesztelő oltárt állítottak számára. A közbeszéd szerint ezen a napon a tolvajok sem mertek lopni. Vicces szokás volt, hogy nem volt szabad elaludni az éjjel. Aki mégis elszunnyadt, annak a szemöldökét fehér rizsliszttel kenték be, hogy felkelve megijedjen az arcától.
Lassan beköszöntött az új év előestéje is, az emberek számot vetettek az évről, hogy termékeny, jó évet vagy rossz és szerencsétlen évet tudhattak-e maguk mögött, és megkezdődött a készülődés a holdújév ünnepére.
A cikket írta: Filemon Naómi
Képek forrása: blog.daum.net, fich.tistory.com, nyjtopnews.com, blog.yourstage.com
Cikk forrása: http://folkency.nfm.go.kr (Kovács Ramóna fordítása alapján)
