Minél többet olvasok róla, annál kevésbé tudok szabadulni a képzettől, hogy ha Kim Yushin (김유신) ma élne, egy hardrock banda frontembere lenne. Vadul – de sohasem hamisan - kérlelhetetlen hangú, kétnyakú gitárral nyomulna a színpadon, semmilyen ellentmondást nem tűrően, őrjítő hangerővel játszana minden érzékünkön – és végül mindenkit legyőzne. Kegyetlenül és dicsőségesen.

A korai középkort elárasztják az olyan történetek, amikor apró, szétszórt kis királyságok torzsalkodtak egymással, aztán itt nem jutván egyről a kettőre, saját portájukon belül nyírták tulajdon földijeiket. Pedig rengeteg értékkel rendelkeztek. Mégis valójában csak körbe-körbe forgolódtak a történelemben, mígnem jött egy, a földre küldött, ádáz, vad angyal, aki szemrebbenés nélkül szétcsapott köztük, és saját királya, császára, stb. uralma alá hajtotta őket. Ilyen volt Korea középkori történelmében a sillai Kim Yushin. Tehetséges hadvezér? Igen, az. Kegyetlen megtorló? Igen, az! Véres kardú, ám mindig becsületesen küzdő oroszlán? Igen, az, de mennyire!

Hősként ünnepelik? Igen! Árulóként megvetik? Igen, mindez ő volt.

Hová született?

A feltételezett szülőhely  

Nos, nem volt akárki már újszülöttnek sem! I.sz. 595-ben látta meg a napvilágot Gyeyangban – az akkori Goguryeo területén -, édesapja a gayai származású Kim Suhyun tábornok, édesanyja pedig nem más, mint Manmyung hercegnő, Silla nagy királyának, Jinhungnek az unokahúga.(Nos, akkoriban Goguryeo és Silla nem mindig ápoltak felhőtlen kapcsolatot, Gaya gyakorlatilag pedig már nem is létezett). Ha ez még nem lenne elég, a kis Yushin apai dédapja nem volt más, mint az „eltűnt birodalom”, Gaya utolsó uralkodója, Gunhae király, akinek birodalmát Silla teketória nélkül már korábban lenyelte. Egyszóval: Kim Yushin egyik kezében aranykanállal, a másikban karddal jött a napvilágra, két birodalom királyi vérét csörgedeztetve ereiben.  

Hwarangok vezére

15 évesen hwarang harcos lett belőle, ő alapította a „Sárkányfa virága” nevű alakulatot. Aki látta a „Silla királyság ékköve”c. sorozatot, bizonyára emlékszik rá, mit össze nem gúnyolták az idősebb hwarangok a „Sárkányvirágot”, állítván, hogy ilyen nevetséges nevet még soha életükben nem hallottak. (Pedig bizony nagyon is létezik a Bodhi-fa, amely alatt a legenda szerint Maitreya Buddha oktatta tanítványait.) A tinédzser Yushin emberfeletti akarattal a legjobb kardforgatók egyikévé küzdötte fel magát, így aztán 18 éves korára a sillai hwarangok kiváló vezetője, gukson (국선) lett belőle. ( *A sillai virágifjakról egy korábbi cikkünkben olvashatsz.) 

A rettenthetetlen hadúr

Jelenet a "Silla királyság ékköve" c. sorozatból. Kim Yushin szerepében: Uhm Tae-woong

Kim Yushin neve kezdett félelmetesen csengeni, híre egyre nőtt, Silla-szerte - s azon jóval túl - fokról fokra terjedt, hogy szinte természetfeletti erővel rendelkezik, és háborús stratégiai képességeit isteni erőktől származtatták babonás katonái és ellenségei egyaránt. (Ha véletlenül játszottál már koreai Starcraftot, akkor tudod, hogyha valamit, akkor a harci stratégiák gyöngyszemeit a koreaiak vészesen komolyan veszik.) Kétségtelen, hogy harci tudásban és bátorságban minden kortársát felülmúlta, a legrettegettebb sillai harcos lett, aki akkoriban kétélű szablyát lengetett a végeken. A kor krónikáiban feljegyezték például – igaz, vagy sem – hogy ifjú hadvezérként csatába szállt a marcona, túlerőben lévő Goguryeo-i harcosokkal. Amikor a hódításra indult sillai viráglovagok lába alatt kezdett forróvá válni a talaj, Kim Yushin lovával szinte eszelősen, ordítva rárontott az ellenséges hadvezérre, lekaszabolta annak testőrét, majd villámgyorsan lenyisszantotta a vezér fejét, és kardhegyére tűzve, elkerülve a rázúdított nyilakat, cikkcakkban vágtatott vissza ámuló katonáihoz. A zsákmányt hanyagul a lábuk elé gurítva lelket öntött seregébe, akik ezután vérszagtól megrészegedetten rohanták le a gazda nélkül maradt ellenséget.

Ilyen történetekkel a háta mögött, cseppet sem csodálkozhatunk, hogy már 34 évesen minden sillai seregek fővezére lett. Muyol király (Nagy Seon Deok királynő unokaöccse) háláját, barátságát és közeli rokonságát élvezve óriási gazdagsághoz és hatalmas területű földekhez jutott.

 Háborúban a három királyság egyesítéséért

Tény, hogy a 600-as évek a Koreai-félszigeten az igencsak megerősödő Silláról és arról a törekvéséről szóltak, hogy lobogója alatt egyesítse a három királyságot, azaz Goguryeot, Baekjét és Sillát. Az is kétségtelen, hogy a másik kettő elkeseredett védekezése és ellentámadásai miatt ez a cél nem valósulhatott meg holmi diplomáciai tárgyalásokkal, vagy afféle modernkori tőkekihelyezéssel, csakis véres és kegyetlen háborúskodással. Mindezekből következik, hogy ebben a küldetésben a rettenthetetlen Kim Yushin tábornok kapta a főszerepet. A kínai Tang birodalommal szövetségre lépve először Baekjét (661), majd Goguryeot (668) gyűrték be a sillai hadak, s jaj volt a legyőzötteknek! Baekje sorsát a híressé vált hwangsaboli csata pecsételte meg, melynek előestéjéről és Yushin tábornok „coolságáról” legendák tucatjai maradtak fent. Íme, a talán legismertebb:

Amikor a szokásnak megfelelően a marcona szakállas tábornok fanatizáló beszédet intézett felsorakozott katonáihoz, honnan-honnan nem egy vízimadár került elő, és vakmerően repkedni kezdett az üvöltve lelkesítő Kim Yushin feje fölött. A katonák megdermedtek, baljós előjelnek vélték a köröző szárnyast. A tábornok erre előrántotta hatalmas kétélű kardját, és egyetlen suhintással kettészelte a szemtelenkedő „égi jelet”, majd nyugodt hangon így szólt:

Egy apró madár nem szólhat bele nagy és nemes harcunkba egy gonosz király ellen.

Kim Yushin sírja Gyeongjuban

Így volt, vagy sem, azt nem tudjuk. Az azonban tény, hogy Silla teljesítette küldetését, és vezetése alatt létrejött az egyesített birodalom, ami majd’ 300 éven át - 935-ig - fenn is maradt. Ami azonban nyereség és dicsőség az egyiknek, az veszteség és szégyen a másiknak, sőt mindjárt kettőnek is. Bizony, Kim Yushin neve a Koreai-félsziget nyugati és északi részén nem csengett fényesen, hiszen az ő szemükben áruló volt, aki idegen hatalom (Kínai Tang) segítségével tiport le két „koreai” királyságot. A mai Észak-Korea területén (nagyrészt a régi Goguryeo földje) bizony nemigen találunk emlékművet vagy szobrot, ami őt ábrázolná.

Délen viszont igazi hősként emlegetik, minden idők egyik legkiemelkedőbb koreai hadvezérének és hazafiának tartják. Halála után megkapta a „Nagy Heungmu király” (흥무대왕) nevet, és szeretett földjén (a régi sillai főváros Seorabol, ma Gyeongju városa), amelynek dicsőségéért annyi vért ontott, ott áll hatalmas, méltóságteljes sírja. A sírdomb szelíden, harmonikusan simul bele a békés sillai tájba, és a valaha látott leggyönyörűbb ösvények egyike vezet hozzá, amelyen lépkedve a látogató csendes gondolatokkal idézheti meg e nem mindennapi ember alakját és azokat a régmúlt időket. 

Részlet a ’Silla királyság ékköve’ c. sorozatból:

A cikket írta: Csajka Edit

Forrás: Michael J.Seth: A Concise History of Korea, New World Encyclopedia, Koreanet

Képek forrása: Pinterest, Koreanet, privát fotó

A cikkben szereplő koreai szavak az angol átírás szerint szerepelnek.