Az egykori irodai dolgozó, Kim Joung Won (ejtsd: Kim Dzsongvon) új életet kezdett, amikor noraebangot (노래방, ejtsd: norébáng) nyitott az otthonától nem messze, Szöul központjában. Manapság délután indul el otthonról, és egészen a kora reggeli órákig dolgozik. A pult mögött ülve köszönteni a vendégeket a helyi középiskolásoktól az idősebb párokig: ez az az élet, amit annyira szeret.

Az éneklés az önkifejezés egy fontos formája. Valószínűleg kevés olyan hely van a földön, ahol nagyobb szüksége lenne az embereknek az önkifejezésre és a gőz kieresztésére, mint Koreában. Épp ezért bárhol is éljen vagy dolgozzon az ember, legalább egy noraebang (szó szerint „éneklő szoba”) van a közelben. Ide mehetünk, ha szomorúak vagyunk, és akkor is ha boldogok. Nehéz megmondani, vajon azért szeretnek-e a koreaiak ennyire énekelni, mert ennyi noraebang van, vagy azért van ennyi noraebang, mert az emberek ilyen erős vágyat éreznek az éneklésre.

Szöul egyik egykori irodaépületének alagsorában várja vendégeit Kim üzlete. A vendégek sorában az irodai dolgozók, tanulók, családok és barátok mellett feltűnt egy új réteg is, a főleg esős napokon egyedül érkezők. A magányos ebéd vagy ivászat mellett ez is trenddé vált az utóbbi időkben.  A nagyobb csapatban érkezők gyakran némi alkohol fogyasztása után térnek be ide. A legtöbb vendég persze jó modorú, de akadnak olyanok is, akik pár ital után zavaróan viselkednek, és talán nem is emlékeznek rá másnap. Ennek ellenére Kim feladatának tekinti, hogy minden betérőt ugyanolyan barátságosan kezeljen.

Vannak emberek, akik azért jönnek, hogy kieresszék a gőzt. Ők hamarabb válnak követelőzővé vagy problémássá. Tudnod kell, hogyan kezeld az ilyen szituációkat. Ha noraebangban akarsz dolgozni, a derűs hozzáállás a legnagyobb segítség.

– meséli Kim.

Kim napi rutinja egyszerű. Egyedül vezeti üzletét, néha felesége vagy anyósa segítségével. Az ajtók délután 3-kor nyitnak, és éjjel 2-kor zárnak. Kim elszántan tartja magát ahhoz az elvhez, hogy annyit kell keresnie fiatalon, amennyit csak tud. Ezért csak különleges alkalmakon zárja be a helyet, így a két legnagyobb nemzeti ünnepnapon. Kim egy percre lakik munkahelyétől, délután kettőre érkezik, és egy órát tölt takarítással a nyitás előtt.

A közeli középiskolában tanuló diákok már délután háromkor érkeznek kis csapatokban. Az emberek azt mondják a mai fiataloknak nincs modoruk, de ezek a diákok igazán jólneveltek. Egy óra ugrándozás és énekelgetés után illedelmesen elköszönnek, és indulnak haza készülni a másnapi vizsgákra.

– teszi hozzá a tulajdonos.

A kisebb szobák ára 15.000 won/óra (kb. 3800 Ft), míg a nagyobbaké több fős társaságok számára 30.000 won (kb. 7600 Ft), de Kim mindig kedvezménnyel és extra idővel várja a diákokat. Este 6 óra körül minden elcsendesedik, és csak vacsoraidő után, 8 óra körül bukkannak fel az új vendégek, az irodai dolgozók és céges alkalmazottak, ilyenkor van a csúcsforgalom. Az idő csak úgy repül, Kim pedig nagy mosollyal áll az érkezők rendelkezésére.

Megfigyeltem egy vicces hasonlóságot azok között a dolgozók között, akik a munkatársaikkal érkeznek. A főnök mindig extra időd kér, közben a beosztottak pillantása elárulja, erre semmi szükség. Ha a főnök belejön a szórakozásba, az bizony a munkanapot nyújtja.

– mondja Kim. 11 óra körül a céges dolgozók távoznak, és fél órával később érkeznek azok, akik egyedül szeretnek énekelni. Ők általában a csendesebb dalokat kedvelik. Éjfél után jön el a lármásabb szórakozók ideje, majd lassan elérkezik a záróra.

Kim pályáját irodai dolgozóként kezdte. Mikor a cég egy incidenst követően megszűnt, azon kezdett gondolkodni, miféle munkát végezne szívesen, ha belefogna saját üzletébe.

20 évvel ezelőtt édesapám üzemeltetett egy noraebangot… azt hiszem hiányoltam azokat az időket, és ezért ugrott be ennek az ötlete”

– emlékszik vissza Kim.

Ha van nehézség ebben a munkában, akkor az az, hogy késő estig kell dolgozni. Zárás után mikor Kim hazaér és lezuhanyozik, már hajnali 3 óra van. Mivel későn fekszik, későn is kel, de még így is szabadabb a munkaideje, mint amikor irodában dolgozott.

A mostani munkám azért jó, mert több időt tudok tölteni a feleségemmel, mint amikor rohannom kellett a munkába… a feleségem megvárja, amíg haza nem érek, azt mondja, nem tud aludni, mert sajnálja, hogy én ilyen sokáig dolgozok.

– mondja a tulajdonos.

Kim több vendégére is személy szerint emlékszik. Így az idős házaspárra, akik kéz a kézben érkeznek minden szerdán, vagy épp a középkorú férfire, aki minden alkalommal olyan dalt választ, ami egy édesanyáról szól. A noraebang nem csak az éneklés helye, hanem a közösségé és gyógyulásé is. Így vélekedik erről Kim is, amikor köszönti a pult mögül az érkezőket, majd elköszön tőlük. Ha találkozik is egy-egy kellemetlenkedő vendéggel, ez a meggyőződés segít neki abban, hogy könnyedén kezelni tudja a nehézségeket.

Hány vendég érkezik egy átlagos napon? - szól a következő kérdés.

Mivel szobák után számolunk fel árat, nem személyek után, így a betérők száma nem fontos… A bevétel szezonról szezonra változik, és hatással van rá az állam gazdasági állapota is. A jövedelmünk… tényleg tudni akarod? Valószínűleg többre jön ki, mint egy átlagos irodai dolgozó fizetése.

– meséli Kim.

Azokon a napokon, amikor híres vendég érkezik, Kim is lelkes és izgatott. Mint amikor egy népszerű bemondó érkezett a barátjával, vagy egy korábbi boxoló tért be, akiért kisgyerek kora óta rajongott.

Ilyen vendégek mellett mi mást kérhetnék? Minden, amit tennem kell, hogy élvezem a helyzetet, és biztosítom a feltöltődést és kellemes időtöltést számukra. Amikor azt a visszajelzést kapom, hogy minden feszültség eltűnt belőlük, én is fellélegzem.

– teszi hozzá Kim.

Noraebangot üzemeltetni nem olyan fárasztó munka, és nem is igényel túl nagy mentális koncentrációt. Ennek ellenére rengetegszer érzek megelégedettséget, szóval szerintem ez egy igazán jó munka.

Cikk forrása: Koreana Magazin, Winter 2016

Képek forrása: talesofatraveladdict.com, allkpop.com, kimchibelles.com, saját képek

Írta: Filemon Naómi