Az elválás és az elvesztett szerelem tragikus dalaként az Arirang (아리랑, ejtsd: Áriráng) nem csupán Korea távoli múltjának nemzeti jelképe, de viharos 20. századi történelmének is. Szimbólumként szolgált a Japán ellen vívott függetlenségi harcokban, és jelentősége a koreai háborút követő megosztottság után sem csökkent. 2012 óta az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség része, melybe a dal különféle variációi is beletartoznak.
Az éneknek kb. 4000 változata van szerte a félszigeten, így minden típusnak sajátos szövege, refrénje és dallama van, melyek közül a legismertebb a Jeongseon (정선, ejtsd: Dzsangszan, Gangwon-do), Jindo (진도, ejtsd: Dzsindó, Jeollanam-do), Miryang (밀양, ejtsd: Mirjáng, Gyeongsangnam-do) és Bonjo vagy más néven Gyeonggi/Shin Arirang (본조, e. Bondzsó, 경기, e. Kjanggi, 신, e. Sin, Szöul). Utóbbi a legpopulárisabb és legtöbbet játszott, míg a Jeongseon Arirang lírai dallamvilága rendelkezik a legérzelmesebb szavakkal. Ugyancsak ezt a változatot tartják az eredeti Arirangnak.
A Koreai Néprajzi Múzeum egyik képviselője a dal tiszteletére szervezett korábbi kiállításon úgy nyilatkozott, hogy „Az Arirang a koreai emberek életének minden örömét és bánatát magában hordozza. Egy olyan kulturális DNS, amely mélyen az emberek érzelmeiben gyökerezik.”
Song So Hee (송소희, ejtsd: Szong Szó Hí) gugak énekesnő az Arirangot énekli a „Spring of Insadong" fesztiválon 2014-ben
Eredete sokat vitatott, néhányan egyidősnek tartják az ország történelmével, mások a Csoszon-dinasztia (1392-1910) második felétől datálják megszületését. A legrégebbi, 600 éves múltra visszavezethető változat a Jeongseon, míg a legfiatalabb a 19. századi Bonjo Arirang. Bár közel 40 teória létezik a dal történetét illetően, az egyik legismertebb a Csoszon-dinasztiáig vezet vissza minket, amikor a híres Kodzsong király édesapja, Heunseon Daewongun (흥선대원군, e. Hüngszan Tevongun, 1820-1898) régensként uralkodott. A régens újjáépítette a Gyeonbok palotát (경복궁, e. Kjangbokkung), amelyhez fűrészárut Gangwon (강원도, ejtsd: Kángvondó) tartományból vittek a fővárosba. A szállítási feladattal megbízott férfiaknak egy időre el kellett válniuk feleségüktől, szerelmüktől, így szomorú útjuk során megszületett az ’Arirang’ nevű dal, melynek kínai írásjegyekkel leírt címe azt jelenti „Elhagyom a szerelmemet”.
Jeongseon Arirang
Az Arirang számos feldolgozással büszkélkedhet, ami jól mutatja, hogy milyen széles körben elterjedt a koreai társadalom legkülönfélébb rétegeiben. Az altatódaloktól kezdve, a hadsereg indulóján át olyan népszerű együttesek slágereivé vált, mint az 1950-60-as években népszerű Kim Sisters.
Azonban nem csak Koreában, de a világ számos más pontján is kedvelt és népszerű dal, amelyet zenekari műre, rock és pop, valamint reggae és jazz műfajokra is adaptáltak. Ezen kívül témája gyakori ihletője az irodalomnak és művészeteknek.
Erre példa, Na Woon-gyu rendező (나운규, ejtsd: Ná Un Gju, 1902-1937) 1926-os Arirang című filmje is, amely nemcsak Japán-ellenes témáját tekintve kiemelkedő alkotás, de a Bonjo Arirang népszerűségnek felemelkedését is meghozta miután a rendező filmjének betétdalául választotta.
Bonjo Arirang - Song So Hee, An Suk Sun és Yi Chun Hee előadásában
Az Arirang sikere azóta is csak felfelé ível, és legyen szó bánatról vagy örömről, ez a melengető dallam mindig kész arra, hogy előtörjön a koreai emberek szívéből. A siker kulcsa valószínűleg egyszerűségében és természetességében rejlik, hiszen a hétköznapok emberei teremtették, formálták, és emelték őt Korea egyik fontos nemzeti kincsévé.
A cikket írta: Vizi Erzsébet
Forrás: Korea.net és The Korea Times
Képek és videó: korea.net, TheOperaBox, Paek Sok Kwon
