Megtörtént eseményeken alapuló, szívszorító történet Dél-Korea legendás hegymászójával, Um Hong-gillel a középpontban. Um Hong-gil (1960–) Korea egyik nemzeti hőse, első ázsiaiként mászta meg mind a tizennégy, 8000 méternél magasabb hegycsúcsot. Sőt, ő az első ember, aki megmászta a világ 16 legmagasabb csúcsát. Ilyen fantasztikus – a szó valódi értelmében vett – csúcsteljesítmény már önmagában is a vászonra kívánkozik, a The Himalayas mégsem az ünneplésről, hanem a bajban való összetartásról, a bajtársiasságról szól.
Um Hong-gil (Hwang Jung-min) nagy tettre készül, meg akarja valósítani minden hegymászó álmát, megmászni a világ 16 legmagasabb pontját. Munkája során, nagy kelletlenül szárnyai alá vesz két újoncot, Park Moo-Taeket (Jung Woo) és Park Jung-bokot (Kim In-kwon). A kezdeti ellenszenv hamar kölcsönös tiszteletté, majd barátsággá válik. Évekkel később, mikor a visszavonult Um Hong-gil tudomást szerez arról, hogy régi csapatából többen is odavesztek egy mászás alkalmával, elhatározza, hogy visszatér még egyszer azért, hogy lehozza az áldozatok maradványait a hegyről.
Érdekes emberek életrajzi filmjét leforgatni mindig kifizetődő, hiszen igen sokan kíváncsiak olyan drámákra, amelyek valóban megtörténtek. Ennél nehezebb azonban megtalálni azt az időszakot, amely leginkább jellemző az ábrázolt személyre, bemutatni a leginkább eposzi hőstettét. Um Hong-gil életében alapvetően 16 hőstett van (csúcsonként egy), de ezeken felül a The Himalayas készítői ügyesen megtalálták azt az egyet, amely csodálatosabb, önzetlenebb és hősiesebb a többinél. Um Hong-gil és társai nem a hírnévért sodorják veszélybe életüket, hanem az elhunyt bajtársaknak kijáró végtisztességért.
Um Hong-gil a való életben (balra) és filmen (jobbra, Hwang Jung-min)
A The Himalayas ügyesen mesél el egy évtizedes barátságot, nemcsak azokat az életrajzi morzsákat gyűjti össze, amelyek relevánsak a történet szempontjából. A film kétórás játékideje elég időt hagy arra, hogy megszeressük az expedíció csoportjának minden egyes szereplőjét. Olykor már szinte úgy érezhetjük, mintha egy tévésorozatból csíptünk volna el egy epizódot: láthatunk részegen üvöltözős szerelmi bánatot, diákok mókás összetartását a tanári nyomás alatt, az egyedülálló idősebbek párkapcsolati élcelődését vagy egy csoport hierarchiájának kiépülését. Csak úgy sugárzik a koreai életérzés mind a színészekből, mind a felsorolt szituációkból. A kedves kis tévésorozatos zárványok után kapunk egy két idősíkon futó, szívszaggató történetet. Miután megtörtént a katasztrófa, vagyis tisztában leszünk azzal, hogy kik vesztek oda, a The Himalayas csakis azután mutatja meg, hogy pontosan mi is történt. Így csak szomorú szemtanúi lehetünk a hőseink halálba menetelésének, kiszenvedésének. Megítélésem szerint a The Himalayas összetartozást ábrázoló drámája a koreai háborús filmekével vetekszik.
A filmben az egymást váltó önfeledt mókázás és borzasztó dráma olyan hangulatingadozást eredményez, amire a koreai közönség nagytöbbsége mindig vevő. Ez látszik a film sikerén is, hiszen a The Himalayas uralta a pénztárakat tavaly karácsonykor (!) és idén január elején is. Megtekintése csak egy hatalmas csomag papírzsebkendő mellett ajánlott!
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: asianwiki.com
