A The Wailing nem egyszerűen csak egy horrorfilm, hanem egy dél-koreai Grimm-mese. A 2016-os cannes-i filmfesztivál keretein belül több dél-koreai film is vetítésre került, mint például Park Chan-wook Arany Pálmáért versengő, hangos kritikai elismeréseket begyűjtő A szobalány (The Handmaiden, 2016) c. filmje, továbbá versenyen kívül szerepelt két, nagy médiaérdeklődést kiváltó koreai horrorfilm is. 
A Train to Busan (2016) c. film hősei a Szöulból Puszanba tartó vonaton próbálják meg valahogy túlélni a zombi invázió kitörését. A Koreában csak július végén bemutatott zombi horror jelenleg dübörgő sikert arat a hazai mozi pénztáraknál. A cannes-i paletta másik dél-koreai horrorfilmje a The Wailing (2016), melyben egy kis falut démoni vírus sanyargat. Ez utóbbi film május közepén, két hétvégén is uralta a koreai mozis top 10-es listát. A cannes-i filmfesztiválon vetített egészestés dél-koreai filmek közül először a The Wailing c. filmet vegyük szemügyre!
Egy Isten háta mögötti, dél-koreai falvacskában rémisztő dolgok történnek, miután a közeli erdőbe egy középkorú, japán remete (Kunimura Jun) költözik. A falu lakói sorra megbetegszenek, megőrülnek, és önkívületi állapotban lemészárolják családjukat. A tétova rendőr, Jong-goo (Kwak Do-won) bolondgombás mérgezésre gyanakszik egészen addig, amíg egy rejtélyes, furcsa nő (Chun Woo-hee) tele nem beszéli a fejét azzal, hogy a falut egy démon sanyargatja. A rendőr számára az egész ügy személyessé válik, miután kislányán is felfedezi a betegség tüneteit. Kétségbeesésében még egy sámánt (Hwang Jung-min) is felfogad.
A The Wailing író-rendezője, Na Hong-jin már korábban is elismert, minőségi thriller-alkotónak számított (The Chaser, 2008; The Yellow Sea, 2010). Na ezúttal a thriller világából a horrorba kalandozott, és ezt nagyon jól tette. A The Wailing nem egyszerűen csak egy horrorfilm, hanem egy dél-koreai Grimm-mese, hiszen a felszíni rémtörténet alatt a sokkal mélyebb rétegek húzódnak. A The Wailing története valójában az ország történelmi szorongásainak népmesébe való ágyazása.
A három lehetséges veszélyforrás, a betolakodó, a rejtélyes nő és a sámán
A film első, univerzálisabb kérdése az, hogy a vész vajon tényleg misztikus eredetű-e vagy pedig van rá logikus magyarázat, és csak az ismeretlentől való babonás félelem miatt érezzük természetfelettinek. A választ viszonylag sokáig homály fedi. A másik fontosabb, nagy kérdést tipikusan Dél-Koreára szabták: a japán betolakodótól kell-e félnünk vagy a saját vérünktől? Esetleg mindkettőtől? E kérdésben a néző ugyanúgy az utolsó pillanatig a sötétben tapogatózik, mint maga a főhős. A The Wailing bravúrja az, hogy a magyarázat végsőkig való visszatartása miatt a kis falu lakóinak paranoiáját teljes mértékben átülteti a nézőre is.
A The Wailing tehát egy afféle mélylélektani kórtörténetet ábrázol Dél-Korea XX. századi balsorsáról, amikor nem lehetett megbízni sem idegenben (a japán megszállás analógiája), sem testvérben (a koreai háború analógiája). Ezért is mutat túl a film az egyszeri horroron át a Grimm-mesék világába.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: koreanfilm.or.kr
