2016. szeptember 08. írta: Koreai Kulturális Központ

Óvatosan a receptekkel

Virágok a konyhában

Az interneten sorra bukkannak fel az újabb receptek, manapság már nem kihívás megtalálni a kiszemelt étel elkészítési módjának leírását, sőt az esetek döntő többségében gusztusos fotókkal teletűzdelt bejegyzések várják, hogy kipróbáljuk őket. Ez alól nem kivétel a koreai konyha sem. Míg néhány évvel ezelőtt kincset érő tudásnak számított egy-egy étel vagy édesség receptje, mostanában már szinte bármi elérhető, és a bőség zavarával kell szembenéznünk a számunkra szimpatikus recept kiválasztása során. Ez első – meg valljuk be, sokadik – nekifutásra is boldoggá teszi a gasztrotündéreket, azonban ennek is megvannak a maga árnyoldalai…

A különböző ételek fotói láttán bizony én is gyakran teljes lelkesedéssel állok neki megtalálni a tökéletes receptet. Viszonylag gyakran bukkannak fel olyan kaják, amiket akkor és ott, lehetőleg azonnal ki akarok próbálni. Nem volt ez másképp a legutóbbi alkalommal sem, másodpercek alatt a szofisztikált szépségű hwajeon (hangul: 화전, ejtsd: hvádzson) rabja lettem (lásd fenti kép). Már láttam magam előtt a törékeny virágokkal díszített gyönyörű süteményeimet, aminek a csodájára jár minden ismerősöm. Azonban a receptek sorra olyan virágokat ajánlottak díszítőnek, amik ismereteim szerint jobbik esetben csupán fogyasztásra alkalmatlanok, kevésbé jó esetben pedig egyenesen mérgezőek. Némi kutakodás után kiderült, hogy a virágnevek pontatlan fordítása miatt összekeverhetővé váltak a nálunk ismert nem ehető rokonaikkal. Így pedig viszonylag könnyen megeshet, hogy a jó szándékkal elkészített ételkülönlegességek elfogyasztása után a legjobb esetben is csoportos gyomormosással ér véget a vacsora. Ezt gondolom senki nem szereti, ezért összegyűjtöttem néhány dolgot, amire érdemes odafigyelni, ha virágos süteményeket, ételeket szeretnénk készíteni:

Lehetőség szerint ne a virágoskert leszüretelésével kezdjük a sütés-főzést, ha nem vagyunk 100%-ig biztosak abban, hogy ehetőek a virágaink.
Mindig olvassunk utána, ha nem ismerjük a növényt, főleg, ha korábban nem használtuk a konyhában.
Ha bárhol azt látjuk, hogy mérgező vagy fogyasztásra nem alkalmas, ne kísérletezzünk, az élelmiszerboltokban elég sok különleges alapanyag elérhető, próbálkozzunk ott az ehető virág beszerzésével
Ha esetleg nincs ilyesmi, akkor érdemes az itthon is ehetőként ismert növényeket választani.

A receptek olvasgatása során felbukkanó növények közül a már korábbi bejegyzésben is említett rhododendron az egyik legveszélyesebb. Gyönyörű növény és fantasztikusan mutatnak a virágai lényegében minden ételen, azonban az Európában megtalálható fajok mérgezőek. Szintén nem ajánlanám otthoni kísérletezésre a receptekben gyakran felbukkanó krizantémot, magnóliát és aranyfát (Frosythia) sem.

Ezek a virágok mind-mind ismert dísznövények itthon, azonban az általunk megszokott fajok fogyasztásra nem alkalmasak. Akármennyire jól mutatnak, nem érdemes kísérletezni velük. Hasonló a helyzet a harangvirággal is: bár a két virág nem túl távoli rokona egymásnak, Koreában egy teljesen más nemzetségbe tartozó faj, a doraji (도라지, ejtsd: dorádzsi) gyökerét fogyasztják, tehát véletlenül se ássuk ki a mi változatos virágú és méretű harangvirágainkat a vacsora kedvéért, inkább vásároljuk meg a boltban a szárított harangvirággyökeret

Viszont ha a leglátványosabb virágoknak most intettünk búcsút, akkor mi marad? Bár nem gondolná az ember, meglepően hosszú a lista. Itt van néhány, itthon is megtalálható ehető virág: ibolya, rózsa, sarkantyúvirág, bodzavirág, fehér akácvirág, cukkini virág, levendula, körömvirág.

A lista ennél természetesen sokkal hosszabb, érdemes utána olvasni, ha bárki egyszerű, de különleges fogásokkal szeretné elvarázsolni a nagyérdeműt, az ehető virágok bizony nagy teret engednek a fantáziának. De még ezeknél a virágoknál is van mire figyelni:

sose gyűjtsük be őket utak, szántóföldek mellől,
ne szedjünk permetezett növényről virágot (se semmi mást),
a bodza esetében figyeljünk rá, hogy ne legyen levéltetves a hajtás – a cuki állatkák maguktól nem másznak le a virágokról, és ha vízzel öblítjük le őket, akkor a lényeget, a virágport is kimossuk,
érdemes a kora délelőtti órákban gyűjteni, lehetőleg még a méhek megjelenése előtt,
sose használjunk virágboltban vásárolt virágokat, ugyanis azokat általában különféle szerekkel kezelik, amik nem fogyasztóbarátok,
minden esetben győződjünk meg róla, hogy senki nem allergiás az adott növényre vagy a virág pollenjére.

Ha odafigyelünk ezekre az apró, ám annál fontosabb tudnivalókra és némi kétkedéssel olvassuk a recepteket, könnyedén megelőzhetjük a kellemetlen helyzeteket és elkápráztathatjuk a családot, barátainkat a nem mindennapi ételekkel.

A cikket írta: Szabó Dóra

Képek forrása: