Azt tudjuk, hogy Koreában tisztelik és kedvtelve, hűségesen ápolgatják a hagyományokat, de hogy egy vizsgarendszer is hihetetlen matuzsálemi kort érjen meg, az azért nemigen fordult elő a világ pedagógiatörténetében. Márpedig a gwageo (과거, kvága) a Silla királyság korától fogva egészen az utolsó koreai császárság legutolsó évtizedéig remekül tartotta magát. Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy kisebb-nagyobb plasztikázáson, változásokon nem esett át a több mint ezer éve alatt, de lényegében mégiscsak óriási túlélőnek számít.
Mi az a gwageo?
A koreai államhivatalnoki vizsgarendszert, a gwageo-t nem jótékony vagy össznépi oktatási célokra eszelték ki, hanem azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az ország irányításában mindenkor csak a legtehetségesebb és legjobban képzettek vehessenek részt. Ez volt az egyetlen út ahhoz, hogy valaki közhivatalnoki, politikai, avagy éppen katonai karriert fusson be, és a társadalom kiemelt, tiszteletreméltó kasztrendszerébe tartozzon.
A vizsgarendszer alapjait az Egyesített Silla királyság (668-935) idejében rakták le, ezt aztán a Koryo birodalom (918-1392) tovább fejlesztette, hogy azután a híres Joseon-korban (1392-1897) teljes virágába boruljon. A tudás hatalom, ezt mindenki tudja, ám mindez nem volt akárki kiváltsága: bele kellett születni.
A Silla királyság „ékkövei”
A sillai tanítók hiteles megszemélyesítője, Munno nagymester. Jelenet a „Silla királyság ékköve” c. televíziós sorozatból
Ez volt az a fényes korszak, amikor a több mint 1200 évet megért vizsgarendszer megszületett. A tudás gyökereit a konfuciánus klasszikusok könyveiben leírt bölcseletek, valamint a mind elterjedtebb taoista és buddhista tanok elsajátítása jelentette. Ám Sillában a tudományokhoz csak a szigorúan vett, „királyi-”, vagyis a „szent vérvonal” egyenesági leszármazottai juthattak hozzá. Annyit azonban valóban a sillai rendszer javára írhatunk, hogy a nőknek (ha megfelelő kasztba tartoztak), a férfiakhoz hasonlóan minden tudás forrása a rendelkezésre állt, hisz ismeretes, hogy Sillában a nőknek nagyon fontos társadalmi szerepe volt még. A hwarangok kiváltságos csapatában szintén le kellett tenni a szigorú vizsgákat, így ezek révén kelt életre, és így formálódott a sillai és a későbbi királyságok társadalmi elitje.
Kulturális kincsek a Koryeo-korszakból
A Tripitaka Koreana
A Koryo-dinasztia igencsak méltó örökösnek bizonyult, mert megőrizte és tovább is fejlesztette a sillai hagyatékot, aminek aztán rendszerezettebb, markánsabb vizsgarendszer lett az eredménye. A birodalom negyedik uralkodója, Gwangjong ( kwangdzsong, r. 949-975) király alatt bevezetett szisztéma azt a célt szolgálta, hogy a trón hatalmát megerősítse az addigra túlzottan is elkapatott arisztokrácia befolyásával szemben. Rendelkezése szerint bármely szabadnak született yangin nekiugorhatott a vizsgáknak, de persze a rendszer kizárta a papok, szerzetesek, a bűnözők és társadalom legszegényebbjei, lényegében a földönfutók vagy napszámban dolgoztatottak (천민, csanmin) gyermekeit.
„ A király éneke” - Jelenet a „Frozen Flower” c. filmből, ami a 33. koryói uralkodó, Gongmin király (r. 1351-1374) idejében játszódik. Bár az ikonikusnak számító film cselekménye sok mindenben eltér a történelmi tényektől, az bizonyos, hogy Gongmin maga is művész volt, festett, énekelt, költeményeket szerzett és nagyszerű kalligráfus volt. Ó, igen! és tényleg meggyilkolták…
A legfontosabb vizsgák az irodalmi, illetve akadémikus tudást tesztelték, és két formájuk volt: az írásbeli fogalmazás és költés, valamint a klasszikus tudás megmérettetése. Hivatalosan a királyi udvar által vezényelt vizsgákat minden harmadik évben tartották, de ezt a szabályt a király természetesen áthághatta, és akkor hívta össze vizsgázni a diákokat, amikor kedve és ideje támadt, vagyis éppen nem háborúzott vagy küzdött a torzsalkodó nemességgel. Idővel az írásbeli vizsga nagyobb tekintélyt kapott, és a sikeres vizsgatevőket három rangba sorolták be az elért eredménytől függően. Azok, akik a klasszikus vizsgán átcsusszantak, még semmilyen ranghoz nem jutottak, ehhez tovább kellett próbálkozni.
Bizony ez a középkor távolról sem volt sötét! Elég, ha csak két világhírű kulturális kincsre gondolunk, amelyek a Koryo-dinasztia szülöttei és a modern Korea máig büszke öröksége: a Tripitaka Koreana (팔만대장경) * és a koryói szeladon**.
Joseon: a gwageo tündöklése és bukása
Semmi kétség, hogy a gwageo a sok tekintetben amúgy is a leghíresebb, legemblematikusabb koreai monarchiában, a Joseon-ban (1392-1910) élte virágkorát.
Az örökölt vizsgarendszert a Joseon uralkodók és tudós államférfiak három elég tág kategóriára osztották. Megtartották az irodalmi (lényegében klasszikus filológiai) vizsgát (mungwa), külön kategória lett a katonai vizsga (mugwa) és megszületett a vegyes vizsga fogalma is (japgwa, dzsapkwa). Ez utóbbiba olyan tantárgyak tartoztak, mint pl. az orvoslás, a földrajz, csillagászat és a tolmácsolás-fordítás. Az elvben azonban az égvilágon semmi nem változott, vagyis a társadalmi szamárlétrán csak az kapaszkodhatott fel, aki letette a gwageot. Mindenki más előtt a rangkórságban élő Joseon-ban a karrierhez vezető út zárva volt.
Yangban viaszfigura
Igen, amit továbbra is hűségesen őrizgettek Silla óta, hogy rendkívül szigorú szabályok közé szorították azt, hogy ki milyen vizsgának foghatott neki egyáltalán. A legrangosabb, irodalmi kategóriában csak a yangbanok (양반, jangban) mérethették meg tudásukat, és ez természetesen azt is jelenti egyben, hogy a legjobb, legzsírosabb politikai és hivatalnoki állásokat szinte kizárólag csak ők csíphették meg, nagy vagyon, hírnév után is csak e kaszt tagjai ácsingózhattak. Az írásbeli vizsga során például a negyedik fokig felmenő férfi ősök (apa, nagyapa, dédapa, ükapa) nevét, pozícióját és rangját meg kellett adni. Csak azok folytathatták a vizsgákat, akiknek a fentiek alapján megvolt a kívánt rangja és pozíciója, és akik már sikeresen túljutottak az alacsonyabb kategóriájú vizsgákon is. Mivel a nép fiai közül azért jó néhány ügyes harcos került ki, idővel eljutottak odáig, hogy a katonai vizsgának, a mugwának a társadalom alján lévő szabad cheonminok is nekirugaszkodhattak.
Királyi testőrparancsnok a Joseon-ban – jelenet a Dong-yi c. televíziós sorozatból
A gwageo-t itt is háromévente rendezték (elvileg), de csak úgy, mint a Koryo birodalomban, ezt ugyanúgy nem tartották be, hanem vagy a királyi látogatási napokhoz, vagy valamilyen nagy nemzeti, vallási, vagy éppen az évszakokhoz köthető ünnepekkel kapcsolták össze.
A legrangosabb, irodalmi- bölcsész vizsgákat három lépcsőben szervezték meg a Joseonban. A minősítési, kvázi „selejtező” teszteket (chosi) az egyes tartományokban, helyi szinten tartották, akik itt megfeleltek, utazhattak a fővárosba a hoesi-re. Ennek aztán igazán nagy volt a tétje, mert az, aki itt is jól teljesített, részt vehetett a legnehezebb vizsgán (jeonsi), amin ráadásul maga a király elnökölt! Aki itt is meg tudta csillogtatni tudását és elnyerte a fenség tetszését, annak egyenes útja volt a legmagasabb rangú királyi hivatalnoki pozíció felé. Noha a tanuláshoz való jog egyre szélesebbé vált a későbbiek során, ez a lehetőség a Joseonban csak a férfiak számára adatott meg, a nők másodrangú szerepe e korban minden olvasó számára közismert. A neo- konfuciánus alapelvek nemcsak az egyéni- és közerkölcsöt szabályozták - ami igen szimpatikus -, de nagyon szigorúan kizárták a nőket társadalmi jogaik gyakorlásából, így az oktatásból is, de legalábbis nagyban korlátozták őket. Az idő azonban kérlelhetetlenül haladt, és az avíttá vált rendszer egyre szaporodó hibái időzített bombaként ketyegtek a Joseon királyok udvarában.
Amikor a vizsga megbukik…
Ami el tud romolni, az el is romlik előbb-utóbb – tartja a mondás. Bármilyen csodálatos eredményeket is produkált a Joseon a tudomány és a kultúra terén – ami természetesen köszönhető a gwageo-nak is, ugyanez a vizsgarendszer kezdett elképesztően korrupttá válni. A vizsgákat meg lehetett venni, a sikertelen vizsgát tévők vagy a magukat kiszorítottnak vélő yangban diákok engedetlenségi mozgalmakba kezdtek, uraikat elárulták, le sem lehetett tagadni, hogy a matuzsálemi kort megélt gwageo váza recsegett-ropogott. Végül Korea utolsó császára, Gojong (kodzsong) a Gabo (kabo) reformok keretében 1894-ben betiltotta a kiszolgált vizsgarendszert.
Jelentőségét azonban letagadni nem lehet. Tudósok, politikusok és művészek ezrei nőttek ki öléből, és szigorú szabályrendszere sokáig szilárd és bölcs fa karjaiként tartották fenn Korea oktatási rendszerét mintegy 1200 éven át.
"Gondolkodás nélkül tanulni: kárba veszett munka. De tanulás nélkül gondolkodni veszélyes!"
(Konfucius, i.e.551-i.e.479)
*Tripitaka: egy nagy terjedelmű koreai buddhista szöveggyűjtemény, amelynek első változata a XI. században született. A fennmaradt változat, egy 81 258 fatáblából álló kollekció a XIII.században készült el. Ez a világ legrégebbi épen megmaradt, átfogó buddhista kánonja, amely hanja írással íródott. Az 52 382 960 klasszikus koreai (azaz sino-koreai) írásjegy között nincs egyetlen árva hiba sem. A fatáblák mindegyike 70 cm széles és 24 cm hosszú. (forrás: Wikipedia). A Tripitaka Koreanát gondos buddhista szerzetesek ápolják és őrzik a Hein-sa kolostorban.
**Koreai szeladon (jellegzetes porcelán): lásd korábbi cikkünket itt.
A cikket írta: Csajka Edit
Forrás: The Korea Herald, New World Encyclopedia
Képek forrása: The Korea Herald, KTO
