Maira Kalman, amerikai művész, író úgy gondolta, hogy „Múzeumba azért járunk, mert keressük a szépet, az igazat. Ezért járj olyan gyakran múzeumba, ahogy csak tudsz.”. Ez a cikk pedig arról az intézményről szól, ahol megismerhető és megtekinthető a koreai szépség és igazság. Ez nem más, mint a Koreai Nemzeti Múzeum.
Korea első múzeumát Sunjong (융희제, ejtsd. Szundzsong) császár alapította 1909-ben, ez lett a későbbi Nemzeti Múzeum gyűjteményének központi anyaga. A második világháború végével és Japán vereségével, Korea visszanyerte függetlenségét, és ekkor jött létre a Nemzeti Múzeum. Az intézmény ekkor még a Gyeongbokgung (경복궁, ejtsd. Kjongbokkung) palotában kapott helyet, amely jelentős szerepet játszott egyrészt egy összetört nemzet kulturális büszkeségének helyreállításában, másrészt kijavította a Koreáról alkotott téves történelmi képzeteket.
Arany korona a Silla Királyság idejéből (5. század)
A koreai háború kitörésével viszont veszélybe került a gyűjtemény, ezért Rhee Syngman (이승만, ejtsd. Li Szin Man) elnök parancsára a Deoksu (덕수궁, ejtsd. Tokszu) palotába költözött át, amelyet 1955 júniusában meg is nyitottak a látogatók előtt. 27 évvel később, 1972-ben a Nemzeti Múzeum saját épületet kapott a Gyeongbokgung palotában, amelyet a Kulturális Örökség Hivatala épített, ekkor kapta hivatalosan a Koreai Nemzeti Múzeum (국립중앙박물관, Kungnip Csungang Pakmulgvan) elnevezést. Később a korábbi Japán Kormányzat épületét alakították át a múzeum számára, és az 1986-ban átadott épületben 7500 tárgyi emlék kapott helyett húsz kiállító teremben. Az 1990-es években a múzeum tevékeny szerepet vállalt a tengerentúli kulturális cserében, 1990-ben koreai galéria nyílt Los Angeles-ben, majd Londonban.
Korai buddhista szobrok
Sok koreai számára azonban az épület a japán megszállás szimbóluma volt, ezért a koreai kormányzat döntése alapján az épületet lebontották 1995-ben, és máshol építettek fel egy új múzeumot. A választásuk a Yongsan (용산구, ejtsd. Jongszan) kerületre esett, arra a területre, amely korábban az amerikai hadsereg tulajdonában volt, de 1992-ben visszaadták a koreai kormányzatnak. Yongsan tulajdonképpen Szöul földrajzi szíve, maga a koreai környezet elképzelhetetlen a hegy és a víz nélkül, olyan, mint a yin és a yang, a harmónia és az egyensúly elemei, ennek megfelelően mögötte a lenyűgöző Namsan (남산, ejtsd. Námszán) látható, előtte pedig a Han folyó (한강, ejtsd. Hán).
Kék és fehér: Csoszon-kori porcelánok kiállítása
Az építkezés idejére a múzeum beköltözött a Gyeongbokgung palotában található, felújított Társadalmi Oktatási Központba. 2000 és 2004 között több mint 12 ezer relikviát ajándékoztak a múzeumnak, amely jól tükrözi a koreai emberek pozitív visszajelzését arról, hogy a múzeum új épületbe költözik.
A múzeum 2005-ben nyitotta meg kapuit, amely a hatodik legnagyobb múzeum a világon. (A múzeum főépülete több mint 49 ezer m², de a csatolt épületekkel és a szintekkel együtt meghaladja a 138 ezer m²-t.) Az épület tervezésekor hangsúlyt fektettek a fenntartási költségekre is, ezért energiatakarékos rendszert építettek ki (éjszakai világítás, esővíz hasznosítása) és kellemes fényviszonyok jellemzik (bizonyos esetekben a természetes napfényt használják, de úgy, hogy blokkolják az ultraibolya sugárzásokat). Emellett a múzeum főépületét úgy tervezték, hogy a Richter-skála szerinti 6-os erősségű földrengésnek is ellenálljon. A múzeum két szárnya mutatja be az ország múltját és jövőjét, a kettőt összekötő nyílt téren pedig kertek, vízesések, parkok, valamint pagodák és stupák (toronyszerű, többszintes építmények) találhatók.
Tízemeletes pagoda, amelyet 1348-ban emeltek. Ma a Koreai Nemzeti Múzeumban látható.
Nem is csoda, hogy ez az intézmény, amely elődeihez képest sokkal kényelmesebb és lenyűgözőbb volt, az első három napon több mint 100 ezer, 44 nap alatt 1 millió, míg három és fél év alatt 10 millió látogatót fogadott. 2009-ben több mint 2,7 millió látogatójával a legmagasabb számot érte el Ázsiában, ami világviszonylatban a tizedik legnagyobb látogatószámot jelentette. A múzeum küldetése nemcsak az emlékek megőrizéséből és kiállításából áll, hanem közös programokat és kulturális eseményeket szerveznek. 2008-ban bevezették az állandó kiállítások ingyenes megtekintését, ami fokozta a múzeum népszerűségét, és erősítette azt az elképzelést, hogy nem elég a múzeumot egyszer felkeresni.
Az ország történelméhez hasonlóan, a Koreai Nemzeti Múzeum is számos hányattatáson ment keresztül, míg végül a 21. században megkapta a hozzá méltó, impozáns épületet. Ezzel együtt világszinten is ismert és elismert intézménnyé vált, amely továbbra is őrzi és bemutatja Korea múltját.
A cikket írta: Szakál Veronika
A cikk forrása: museum.go.kr/site/eng/home
Képek forrása: flickr.com/photos/koreanet, en.wikipedia.org
