Dél-Korea az elmúlt harminc év alatt két olyan tömegközlekedési fejlesztéssel is büszkélkedhet, melyek a világon egyedülálló műszaki megoldásokat takarnak. Aki Szöul-on (서울) kívül kicsit is többet akar látni Koreából, az biztosan igénybe fogja venni a Korean Train Express-et, rövidebb nevén a KTX-et (한국고속철도). Kényelmesebb, mint a belföldi repülőjáratok, hiszen nem kell órákat töltenünk a ki- és becsekkolással, viszont rövid idő alatt, kényelmes ülésekbe süppedve utazhatunk.
A kis hazánkhoz hasonló méretekkel rendelkező Dél-Koreának egy elég nagy problémája van: mégpedig, hogy a főváros és a legnagyobb kikötője, Busan (부산, ejtsd.: Buszán) pontosan az ország két ellentétes végében helyezkedik el. Ez a probléma hívta életre az 1992 júniusában induló gyorsvasút projektet, melyet először 411 km hosszúra terveztek. Nagy könnyebbség mind az ingázóknak, mind a turistáknak, hiszen az amúgy négy (rosszabb esetben hat) órás utat lerövidíti a felére.
Képzeljük csak el, hogy a reggeli kávénkat Szöul egyik hangulatos kis kávézójában isszuk, és azon gondolkodunk, mit is kéne ma megnézni? Már bejártuk a királyi palotát, voltunk a Namsan toronyban (N서울타워, Námszán), és már Namdaeum-t (남대문, Námdemun) is végig vásároltuk…
Együnk Busan-ban valami friss tengeri herkentyűt!
Kényelmesen kikocoghatunk a pályaudvarra és 57 ezer won ellenében a Gyeongbusan (경부선, ejtsd: Gjongbuszán) vonalon meg is kezdhetnénk az utunkat. De várjunk csak! A koreai vasútnak vannak kedvezményei kifejezetten a hozzánk hasonló turistáknak! (http://www.letskorail.com/ebizbf/EbizBfKrPassAbout.do) Ha még este vissza akarunk térni a szállodánkba, úgyis jobb, ha 70 ezer won-ért váltunk napi jegyet. A pénztártól távozva (az ügyesebbek online is elintézhetik a jegyváltást), a peronról megcsodálhatjuk a járművünket: a puskagolyó formájú kék-fehér szépséget.
A tizenkét évig tartó kivitelezés során különös gonddal tervezték meg, hiszen a francia TGV mintájára készült, ám mind méreteiben, mind biztonság-technikailag bőven felülmúlja azt. Vegyük csak az orrban található „páncél öklöt”: egy tömör acél súly helyezkedik el a cápaorra emlékeztető csúcsban, amely képes elnyelni bármilyen ütközés erejét, még ha a vonat az átlagos 310-400 km/órás sebességével is rohanna neki. Vagy a kerekek! Kifejezetten Korea vasúthálózatára készültek. Az 1997-es ázsiai válság igen erősen érintette az épülőben lévő KTX-et, az egyre növekvő igény ellenére is, így a projekt legdrágább részének számító egybeforrasztott sínek helyett a már meglévő vasúti vonalakra engedték rá a vonatokat. Ezek a sínek a TGV kerekeit a kanyarokban lassacskán elrágták volna, úgyhogy a koreai mérnökök nagyobb teherbírású és formában is eltérő kerekekre váltottak.
Több fajta KTX-szel is találkozhatunk: KTX-I, KTX-II, HSR-350x, EMU-250, KTX-III, HEMU-430X, melyek a mai napig folytatott fejlesztések eredményei (Például a HEMU 2013 márciusában 420 km/h fölött teljesített), és különböző vonalakon járnak a szöuli központból kiindulva.
A mi vonatunk is 300-400 km/h körül fog száguldani végig a félszigeten. Termőföldeken, folyók felett, alagutakban és városi vasúti peronok mentén. Ezzel nagyjából fel is soroltuk mennyi mindent kellett a kivitelezés során megoldani: ahol nincs hegy, amin át kellett volna fúrni, ott különböző halmazállapotú termőföldeken visz a vonal, kisebb-nagyobb vízfolyásokkal tűzdelve. Ahol pedig ezek nem fordulnak elő, találjuk a városokat és az autóutakat. Például az egyik fő artériának számító autópályát, mely Szöultól Busan-ig vezet, ha megállították volna az építkezés során, azzal akár be is zárhatták volna hetekre az üzleti vállalkozások felét országszerte. Úgyhogy az autópálya két oldalán megépítették a vonalakat és az összekötő hidat összerakták az egyik oldalon, majd „egyszerűen” helyére csúsztatták a több tonnás monstrumot.
Ez az „apró” vállalkozás is csak egy elsuhanó pillanat a kényelmes üléseinkben, miközben az egyenruhás büféslányt várjuk vagy éppen a vonatútra főzött tojásainkat majszoljuk.
Persze, ha ebédért megyünk Busanba, a kettő és fél órás út alatt inkább az ingyenes wifi-n böngésszük a térképet, hova is akarunk pontosan menni. A KTX szépsége, hogy délelőtt tízre már le is érhetünk, bolyonghatunk kicsit a nevezetességek között, akár beleférhet egy múzeumi túra is a kényelmes ebéd mellé, és este a vacsoránkat már ismét a fővárosban költhetjük el.
A gyorsvasút vitathatatlanul az egyik legkényelmesebb és leggyorsabb módja Korea bejárásának. Sőt, a napokban ismét fölröppent a hír, hogy a Mokpo-ba (목포, ejtsd: Mokpó) tartó vonalat egészen Jeju-ig meg fogják hosszabbítani. Az ötlet már régóta megvalósításra vár, hiszen a sziget reptere már alig bírja a turista áradatot, annyira, hogy egy második reptérre van szüksége. Az olyan tériszonyban szenvedők, mint én, biztosan a hajót vagy a KTX-et preferálnák.
A cikket írta: Győrfi Viktória
Képek forrása: jejuweekly.com, trazy.com, m.joongdo.co.kr, businessinsider.com, moneyweek.co.kr
