Aki erre az oldalra lapozott, már bizonyára látta a hanbokok és saekdong jeogorik (csíkos, hosszú ujjú könnyű kabátkák) színpompás kavalkádját, vagy épp az ételek gondosan megkomponált színharmóniáját. Az öt szín különböző variációkban való megjelenítése Koreában azonban nem csupán esztétikai, szemet gyönyörködtető élmény, hanem ennél sokkal több: hit és filozófia. Ha már színekről van szó, később természetesen szót ejtünk a festészetben betöltött szerepükről is, ebben a részben először mégis az ételek és a színek bizarr és tanulságos kapcsolatáról olvashattok. 

Az a keleti elmélet, miszerint az öt színből az Univerzum minden történése levezethető és megérthető, az általuk elkészített és elfogyasztott ételekre is vonatkozik.

A díszítésként is használt körítések színeinek, vagyis az újhagyma zöldjének, a tojásfehérje csillogó fényének, az érett gochu (chili) vörösének, a manna zuzmó és a shiitake gomba feketéjének és tojássárgája aranyszínének az együttese a négy égtájat és a központot szimbolizálja. Ezek szerint a fekete északnak, a zöld keletnek, a piros délnek, a fehér nyugatnak, a sárga pedig a középnek felel meg. Így aztán a bibimbap nemcsak hogy nem egy kommersz étek, hanem egyenesen szimbólum, hiszen ott van a fehér rizs, a zöld cukkini, vagy spenót, a vörös, frissen pirított marhahús, a fekete gomba és középen a tojássárgája, és amikor ki-ki mindezt összekeveri a tálkájában és elfogyasztja, méltán érezheti, hogy része a nagy egésznek.

Ezek után cseppet sem meglepő, hogy a koreaiak magát az emberi testet és a szerveket is összekötik az öt színnel. Hitük szerint az öt fontos szervünk – a máj, a szív, a lép, a tüdő, a vese - egészsége (vagy betegsége) nagymértékben függ az elfogyasztott ételektől, így aztán a hagyományos koreai orvoslás elengedhetetlen részét képezi az étek-terápia.

A zöld (kelet) a friss csírák és rügyek színe és a ganjang-gal (szója szósszal) együtt a szemünkkel, az édes ízzel és a tavasszal hozható összefüggésbe. A koreai hagyományos orvoslás szerint szoros kapcsolat van még a máj és a friss zöld rügyek fogyasztása között is. Mindenképpen igaz, hogy a zöld színű táplálékok, beleértve a zöld teát, a spenótot, sőt a szilvát is, antioxidánsokban igen gazdagok.

A fehér szín (nyugat) a tüdőt, az orrot, a csípős ízt és az őszt jelképezi. A fehér színű ételekről, mint bojtorján-, a lótusz- és a harangvirág gyökeréről úgy tartják, hogy a légzőszervi megbetegedésben szenvedőknek ajánlott.

A vörös szín (dél) a szívvel, a nyelvvel, a keserű ízzel, a nyugati égtájjal és a nyárral hozható kapcsolatba. A vörös legismertebb képviselői a kimchi és a gochu (chili) és érdemes kiemelni, hogy az erős chili jelentős arányban tartalmaz  kapszaicint, ami fájdalomcsillapító hatású, valamint rendkívül gazdag antioxidánsokban és így rákellenes hatása széles körben elfogadott.

A fekete szín (észak) a vesékkel, a reproduktív szervekkel, a füllel, a sós ízzel és a téllel van összefüggésben. A gyenge vese felelős az energiaszint elégtelenségéért, a hajhullásért, sőt bizonyos mértékben a csontritkulásért is. A fekete ételek fogyasztása, úgy, mint a fekete rizs, a fekete szezámmag, vagy a fekete bab erősítheti az immunrendszert, sőt csökkentheti a vér koleszterin szintjét is.  

A sárga szín (központ) a léppel, a gyomorral, általában a testtel, a savanyú ízzel és a négy évszakkal áll kapcsolatban. Tipikus képviselői a sütőtök, a ginseng, amelyek serkentik az emésztést, míg a sárgarépa és a tojássárgája az erősödést és növekedést segíti elő.

A fehér rizs és a különböző színű banchanok (kísérő, mellékfogások) ízléses elhelyezésének mindig az öt szín egyensúlyát kell tükröznie és így elhihetjük, hogy tálkánkban benne van az egész Univerzum békéje és harmóniája.

A cikket írta: Csajka Edit