Sung-chil, az antiszociális, mogorva öregember árufeltöltőként dolgozik a helyi szupermarketben. Nyugodt, magányos hétköznapjait csak fiatal főnöke keseríti meg, aki fáradhatatlanul próbálja rávenni az öreget arra, hogy hozzájáruljon a környék városrendezési tervéhez. Sung-chil makacsul ellenáll, azonban figyelmét csakhamar eltereli új szomszédja, Geum-nim, a virágboltos idős hölgy. Sung-chil szeretné elnyerni új szerelme kegyeit, és ebben önzetlenül (?) segítségére siet a környék apraja-nagyja, akik a szociális viselkedésre okítással meglágyítják az öregember kemény szívét. Vajon csak az motiválja a kisközösséget, hogy kicsikarhassák belőle a tervezet aláírását?

A nyugdíjas korban sarjadó szerelem hálás téma, egyszerre szól a közösség generációs különbségeiről (ez különösen érvényes az elmúlt évtizedekben gyökeresen megváltozó koreai gazdaságra és társadalomra), valamint az idős emberek saját fásultságukkal való küzdelméről.

A történet középpontjában álló, deres halántékú gerlepár megformálása igazi jutalomjáték, mind a Sung-chilt alakító Park Geun-hyungnak, mind a Geum-nimet alakító Youn Yuh-jungnak. A két veterán színész már a képernyőn és a vásznon is dolgozott közös munkában, 2001-ben a Stock Flower című tévésorozatban és 2013-ban a Boomerang Family című filmben. Kettejük mögött fejenként is több mint 40 év filmes karrier áll, és ez csak úgy sugárzik abból a természetességből, ahogyan a Salut d’Amour hétköznapi, kedves figuráit hozzák. Valójában már csak az ő játékukért is érdemes megnézni a filmet.

Az idős színészek brillírozása mellett a közösség fiatalos lendülete is különösen jól áll a Salut d’Amournak. Sung-chil és Geum-nim igyekszik felvenni az ifjabb korosztályok diktálta energikus randizási tempót és szokásokat, és ez sok kedves pillanattal ajándékozza meg a nézőt. Mivel mégis csak koreai filmről van szó, az egyszerű, fokozatosan építkező cselekmény olyan fordulatot kap a végére, ami páros lábbal billenti ki a nézőt a lelki egyensúlyából, vagyis nem marad el a befogadó szívének összetörése és könnyeinek kicsikarása sem. Anélkül, hogy elárulnánk a film végi fordulatot – és ezzel megfosztanánk egy érzelmi katarzistól a nézőt –, mindenképpen meg kell jegyezni azt, hogy a Salut d’Amour egyszeri megtekintése után akár ismételten is érdemes még egyszer végignézni a filmet a szereplők tényleges motivációinak ismeretében, hiszen már más szemmel nézve (a tikokba beavatva) más élményt is nyújt a megható történet.

A kiváló színészi játéknak, a kedves sztorinak és a történet nagy csavarjaként szolgáló fordulatnak köszönhetően a Salut d’Amour kétszer nézős film: egyszer behúzott függönyök mögött a szoba sötétjében – a szemünket is kisírva – kell megnézni, azután pedig a barátainkkal közösen még egyszer, hogy beavatott cinkossággal figyelhessük meg az ő reakcióikat.

Az ajánlót írta: Szilágyi Miklós