Kávé, kávé, kávé- a hétköznap reggelek gyakori indulószava. Itthon a kávé vagy, ahogy nagyapáink nevezték a „fekete málé” a ’70-es évektől egyre csak gyűjti csészéje köré a koffeinimádókat. Munkában vagy iskolában, az idősektől a fiatalokig mindenki szívesen fogyasztja extra strapabírást, és a számtalan fajtának köszönhetően kulináris íz élményeket is remélve. A kávézás szertartása vagy épp egyszerűsége a ’to go’ opciónak köszönhetően, és a tény, hogy natúr, ízesítetlen állapotban még akár egészséges is lehet, rendkívül népszerűvé teszi az instant, „hagyományos” de még az automatás megoldásokat is. Ezek a tények Koreában sem idegenek, sőt a kis ország lakói szinte megszállottjai a kávénak. Lássuk most a „málé” történetét a félszigeten, hogy kik, hol és mikor fogyasztják, illetve, hogy melyek a legnépszerűbb fajták.
Kezdjünk mindjárt egy 2013-as statisztikával. A felmérés szerint a felnőtt koreaiak 12 alkalommal isznak kávét egy héten, míg meglepő módon kimcsit tizenegy, rizst pedig „csak” hét alkalommal.
Ezek persze csupán számok, közel sem jelenti, hogy e nemzeti eledelek visszavonulót fújnának, azonban az biztos, hogy a Nap e távol-keleti országban a kávéval kel fel, de szívesen fogyasztják még ebéd után, valamint du. 3-4 óra között is.
Története 1890-ben kezdődött, amikor Kodzsong király (고종,1863-1907) rövid ideig a szöuli Orosz Nagykövetségen tartózkodott 1896-ban. Ekkor történt, hogy a szöuli orosz főkonzul sógornője Antoinette Sontag (1854-1925) egy napon kávét szolgált fel az uralkodónak. A keserű íz hamar elnyerte az udvarbéliek tetszését olyannyira, hogy Antoinette 1902-ben megnyitotta az első nyugati stílusú szállodát Szöulban, a Sontag Hotel-t, Kodzsong király támogatásával. A ma már sajnos nem fennálló épület egykor fontos diplomáciai találkozóknak adott helyet egy csésze „fekete” mellett. Ekkoriban a kávét ’coffee gabi’-nak (커피 가비) vagy ’gabicha’-nak (가비차), egyesek pedig egyenesen ’nyugati gyógyitalnak’, azaz ’yangtangguk’-nak (양탕국) nevezték.
Népszerűsége az 1920-as évektől ugrott meg. Mint az uralkodó kedvenc itala, a kávé fogalma egybeforrt a luxus fogalmával, és kapcsolatot jelentett a magas kultúrával. Sorra nyíltak a kávéházak (dabang, 다방), melyeket gyakran értelmiségiek, művészek üzemeltettek. A kávéház az új kultúra és a társasági élet közvetítőjévé vált. Egy olyan hellyé, amely kényelmes és barátságos környezetet kínál bárki számára közösségi beszélgetésekre, randevúkra. Számuk 1953-ban 214 volt, míg a ’60-as évek fordulóján már 1041. Számos politikai szervezkedésnek is helyet adtak a század elején, azon kívül a ’80-’90-es években a demokratizálódó ország egyetemista fiataljai itt vitatták meg az aktuális politikai történéseket a korszellemhez hozzátartozó cigarettával a kezükben.
Az ízlés és a fogyasztás kultúrája az évtizedek során folyamatosan változott a szociális-politikai és a gazdasági fejlődésnek megfelelően. Meglehetősen színes a paletta a különböző kávéfőzők, kávéautomaták és az instant készítmények megjelenése óta. Megnövekedett a frissen pörkölt, karakteres ízeket kedvelők száma, amely a kézi darálóval otthon is könnyedén elérhető, de a nagy nemzetközi kávébrandek is a garantált minőséget kínálják. Sok fiatal tanulja ki a barista mesterséget, ami egy biztos pontot jelent a munkahelykeresésben. Jelenleg Koreában kb. 30,000 kávézó üzemel, ezek legtöbbje az ingyenes Wi-Fi-nek köszönhetően néhány órára akár ideiglenes munkahelyévé is válhat a fogyasztónak csupán egy csésze kávé áráért. Nagyon találóan el is nevezték ezeket a kávézókat „coffice”-nak, ami az angol „office”, vagyis iroda/munkahely szóból vezethető le.
A kávézók menüsora az itthoniakhoz viszonyítva nem jelent újdonságot. A legnépszerűbb reggeli ital az Americano, a különböző Latte-k puha habjába „rajzolt” minták pedig nem egy koreai baristának hoztak már nemzetközi elismeréseket. A koreai konyha nem az édes ízekről szól, így valószínűleg ezt a „hiányt” teszik bele egy csésze kávéba, amelyet leginkább édesen, mint keserűen isznak.
A kávézók „trendisége” ellenére azért az automaták száma sem elhanyagolható, sőt, napjainkban kb. 40,000 működik az országban, jócskán több mint amennyi kávézó. Fénykora a ’90-es években volt, amikor is ez a szám a mai duplája volt. Olcsó és gyors megoldást kínál napjainkban is a rohanó tömegeknek.
A boltban megvásárolható őrölt, dobozos vagy instant verziók is az olcsó és népszerű kategóriát bővítik, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy 2012-es piackutatás, melyből kiderül, hogy a boltok bevétele a kávét illetően 2,2 trillió Won volt az adott évben, míg a kávéházaké kevesebb, 1,58 trillió Won. Valljuk be, azért ez sem elhanyagolható összeg.
De mit is jelent a kávé a koreaiaknak, mi a fő motivációjuk a fogyasztásra? Elsősorban az, ami sokunknak, a megfelelő mennyiségű energia biztosítása a pörgős hétköznapokban. Ez Koreában, a világ egyik legdinamikusabb országában valóban kellő indoknak tekinthető. Emellett egyfajta szimbólum is, hiszen a legkorábbi megjelenítője a modern kultúrának a szociális szférában. Egy olyan napi szükséglet, ami kulináris élvezetet is nyújt, főleg a mostanában népszerűvé vált finomság a macaron vagy csokoládé, sütemény esetleg jégkrém kíséretében. Ezekben a másodpercekben is kb. 728 kávéspohár érinti az egyedül vagy társaságban kávézó koreaiak ajkait, ami éves szinten 22,9 billióra rúg. A kávézás szokása Koreában tehát masszív alapokon áll, így a világ kávétermőföldjeinek aromája egy ideig még biztosan áthatja az országot.
A cikket írta: Vizi Erzsébet
Forrás: Koreana, Autumn 2015
