Akik ismerik és szeretik Forrest Gump (1994) történetét – de hisz ki ne látta/élvezte volna a filmet? –, azoknak Yoon Je-kyoon Ode to My Father (2014) c. filmje garancia a minőségi szórakozásra. Az epikus történet egy hétköznapi ember, Deok-soo (Hwang Jung-min) élettörténetén keresztül állít emléket Dél-Korea elmúlt bő hatvan évének.
Deok-soo csökönyös, zsémbes öregember. A városfejlesztés érdekében felvásárolt üzletsoron egyedül ő az, aki nem hajlandó eladni kisboltját, ezzel megnehezíti a környékbeliek életét is. De nem csak a többi boltosnak van félnivalója, Deok-soo az utcán is leteremt mindenkit, aki nem tetszik neki. Azonban az első benyomásra a mulatságosan erős igazságtudattal rendelkező öreg fokozatosan hőssé válik a néző szemében, ahogy visszaemlékezéseiből megismerjük tetteinek okait.
1950 decemberében a kis Deok-soo családjával és többtízezer másik emberrel együtt Észak-Koreából menekül dél felé. A híres Hungnam evakuációban Deok-soo sikeresen felkerül a mentést végző amerikai hadihajóra, de a nagy tolongásban elveszti kishúgát. Édesapja ezért hátramarad, és rábízza a családot a még gyermek Deok-soora mint a család legidősebb férfi tagjára. Deok-soo egész későbbi életét imádott apja kérése, és a kishúga elvesztése határozza meg.
A filmben bemutatott Hungnam evakuációról bővebben a Koreai Kulturális Központ facebook-oldalán is olvashat: ITT.
Az idő közben felcseperedő Deok-soot csak egyetlen cél vezérli: biztosítani a család jólétét. Ezért főhősünk önként jelentkezik a legveszélyesebb, de a hazai viszonyokhoz képest jól fizető külföldi munkákra. A szénbányász vendégmunkásként eltöltött ’60-as évek meghozza neki a szerelmet.
Később a ’70-es években, felesége külön kérésének ellenére a háború sújtotta Vietnámban is munkát vállal, ahol hasonló helyzetben találja magát, mint gyermekkorában Hungnamban.
A ’80-as évek Észak- és Dél-Korea közötti családegyesítő programok keretében Deok-soo előtt felcsillan a remény: hátha megtud valamit elveszett édesapjáról és kishúgáról.
A képen: A gyermek Deok-soo, az idős Deok-soo és a középkorú Deok-soo a családegyesítő programban
Az Ode to My Father mindenidők második legjövedelmezőbb hazai filmje a Koreai piacon. Ez a hatalmas siker a rendező Yoont is meglepte, hiszen – saját bevallása szerint – a filmjét az idősebb korosztályok számára készítette, akik maguk is átélték a filmben látott események valamelyikét. Azonban film bájos humora és az érzelmi katarzisainak özöne láttán a siker magától értetődik.
Az Ode to My Father valóban sokban hasonlít a Forrest Gumpra, de egy jelentős motívumban mégis eltér egymástól a két film. A legfontosabb hasonlóság, hogy a két hétköznapi főhős csak sodródik a körülöttük zajló történelemmel (fontos eseményekben vesznek részt, illetve tudtukon kívül közismert emberekkel találkoznak). Azonban amíg Forrest tetteit szellemi képességeinek korlátai határozzák meg, Deok-soot az apja imádatának alárendelt érzelmi korlátai. És ettől az erős szülő-gyermek hierarchikus viszonytól lesz a történet igazán koreai.
Az Ode to My Father az a fajta film, ami után garantált, hogy szem nem marad szárazon. Volt szerencsém e filmet egy zsúfolásig tömött moziban megtekinteni, és a legextrémebb érzelmi csúcspontoknál (Hungnam, a családegyesítő program, valamint a történet végkifejlete) a közönség nagy része felzokogott. Velem együtt. Egy szó mint száz, az Ode to My Fathert mindenkinek érdemes megnéznie, nemcsak a koreai filmek nagy rajongóinak!
Az összefoglalót írta: Szilágyi Miklós
Képek és videó forrása: CJ Entertainment
