Na jó, csak kipróbáltam egy bulvárcímet. (Kíváncsi vagyok hányan kattintanak.) Amiről azonban írni szándékozom, az egy koreai sorozat a médiáról, a közvéleményalakító hírszerkesztésről, a tudatos tudatmódosításról, és a médiumok mindennapjairól. Ezért a sorozatos szó a címben, az újságíró-leleplezés pedig majd a végén.

A sorozat

Choi In-Ha (Park Shin-Hye) egy kemény, sikeres, ambíciózus riporterasszony Song Cha-Ok (Jin Kyung) lánya. És történetesen egy pinokkió – egész egyszerűen nem tud hazudni. De feltett szándéka, hogy anyja nyomdokaiba lép… vagyis a képernyő előtt fog pompázni, és okosakat mond a nagyérdemű fotelben üldögélőknek.

Addig is édesapjával, nagyapjával és – a vele egyidős – nagybátyjával Choi Dal-Poval (Lee Jong-Suk) él, aki furcsa egy teremtés. Egy szerencsés kimenetelű szerencsétlenség sodorta őt a család útjába: a tengerből mentette ki, majd örökbefogadta a nagypapa. Ennyi. Jó gyerek, csak egy bibije van: utálja a riportereket, legfőképpen a mamát, de őt nagyon.

A két főhős mindenféle érzelmi, PR, meg revanzs okokból két rivális média-csoport alkalmazottja lesz: In-Ha a szépsége, és igazmondásai miatt lesz marketingbáb egy TV-csatornánál, Dal-Po pedig be akarja bizonyítani apja ártatlanságát, és a média felelősségét családja tragédiájában. Ehhez azonban ki kell tanulnia a szakmát – és ennek érdekében beáll az ellenség (a média) táborába. Néhány résznyi szereplőbemutatás után végre feltevődnek a kérdések, és elkezdődik a történet. Felbukkan az In-Hat évek óta csak messziről hallgató (pontosabban olvasó) rettenetesen gazdag örökös, Seo Bum-Jo (Kim Young-Kwang), Dal-Po pedig elkezdhet küzdeni a kötelességeivel, és az érzelmeivel.

A nagy rohangálások, és a leleplezés

A sorozatbeli(!) riporterek munkája abból áll, hogy futkároznak, telefonálnak, tolonganak (hiába a hírverseny az hírverseny) és jól néznek ki (vagy legalábbis a jófiúk). Aztán pár napos nemalvás után összedőlnek, és átmennek igénytelen vegetatívba. Van, aki egy életen át sem mozdul ki ebből a fázisból, és van, aki leissza magát, felébred a stúdióban, ahol újabb híreket összegyűjtve, ismét beleveti magát a sűrűbe.

Szavakkal is lehet ölni

A sorozat sok kérdést felvet a média hírverseny-fóbiás világáról, az állandó mókuskerékről és a benne forgó dolgozók felelősségéről. Nem viszi túlzásba, de azért összességében válaszokat is talál a maga módján, amiken érdemes elgondolkodni. Mert vajon:

Mekkora a média hatalma? (– Óriási.)

Mekkora a média, és személy szerint a riporter felelőssége? (– Meglehetősen nagy.)

Hol kezdődik (illetve végződik) a cég iránti lojalitás? (– Ambíció kérdése.)

Ki az áldozat? Aki szerkeszt, aki az interjút készíti, vagy aki bűnbakként elviszi a balhét? (– Mindenki. Hírátverés.)

Mindig a pénz beszél? (– Általában igen.)

Kinek ajánlom?

Aki szereti a romantikus sorozatokat, de azért nem csak az érzelmi szál érdekli, hanem szeretne egy idegen, és elgondolkodtató világba csöppenni. Annak, aki nem ismeri (és most legalább félreismerheti) a média rohanó világát. És természetesen annak is, aki médiamunkásként tükröt szeretne látni.

Egyszóval mindenkinek.

Pinocchio (피노키오), 2014. Dél-koreai romantikus sorozat. Rendező: Jo Soo-Won, forgatókönyv: Park Hye-Ryun. Főszereplők: Lee Jong-Suk, Park Shin-Hye, Kim Young-Kwang, Lee Yoo-Bi, Lee Pil-Mo

Az ajánlót írta: Reményi Dóra