Gyönyörű nők, drága sportkocsik, divat, pénz és csillogás. A hóbortos dél-koreai sztár, PSY 2012-es, futótűzként terjedő slágerének köszönhetően minden ember tudja már, hogy Szöul bizonyos Gangnam nevű körzete a földkerekség legmenőbb helye, ahol mindenki lovacskás táncot lejt, amerre jár. De vajon mit is jelenthetett a gangnami stílus az 1970-es években, amikor Szöul úgy döntött, beépíti az addig parlagon hagyott zöld területet, Gangnamot, hogy felhőkarcolókat húzzon fel a parasztviskók és nyomortelepek helyére? A döbbenetesen társadalomkritikus és rettentően brutális gengszterfilm, a Gangnam Blues merészen az arcunkba vágja a választ.
A keleti gengszterfilmek mélysége
Először is le kell szögezni, hogy a gengszterfilmek teljesen máshogy működnek a Távol-Keleten, így Koreában is. Az ázsiai filmekben a számunkra megszokott, belülről szétbomló, önös érdekeket képviselő bűnszervezetek helyett afféle cégek, családok vagy – ha úgy tetszik – dinasztiák küzdenek meg egymással, hogy megkeressék a betevő falatot, és biztosítsák a jólétet és a jövőt a szervezet tagjainak. Mondhatni, a keleti gengszterfilmek valójában modern köntösbe bújtatott kosztümös filmek. Ez igaz az 1970-es években játszódó Gangnam Blues esetében is, hiszen ha nemcsak 50 évet, hanem 500 évet mennék vissza a múltba, és az öltönyöket lecserélnék csogorikra, a botokat és esernyőket (!) pedig kardokra, máris egy nagyszabású történelmi filmbe keverednénk, ahol a kiskirályok egymást eltiporva igyekeznek megszerezni népüknek az ígéret földjét.
Testvéri szeretet vagy kötelességtudat?
A sztori szerint a két nincstelen gangnami barát, Jong-dae (Lee Min-ho) és Yong-ki (Kim Rae-Won) élete gyökeresen felfordul, amikor a városfejlesztésben és területszerzésben aranybányát látó, korrupt politikusokkal összejátszó bűnszervezetek elűzik őket az üzlet útjában álló, roskatag viskójukból. Alternatíva híján kénytelenek beállni a bűnbandába, és a sors úgy hozza, hogy elválnak egymástól. Mikor évek múlva újra egymásra lelnek, kiderül, hogy ellenséges oldalon álló szervezetekbe keveredtek. Őszinte barátságuk a szervezetükhöz való hűségük útjába áll, ezért valamelyiket muszáj lesz elárulniuk.
Út a csúcsra: a cuki fiútól a combartériákat kaszaboló mészárosig
A Gangnam Blues két főszereplője, Lee Min-ho és Kim Rae-won leginkább sorozatokból lehetnek ismerősek a közönség számára, bár Kim jelentős mozifilmes háttérrel is rendelkezik. Azonban kétség sem férhet hozzá, hogy ez a film Lee Min-ho nagy dobása. Leenek népes rajongótábora van egész Ázsiában, javarészt női rajongók, akik szívéhez a koreai sikersorozatain keresztül került közel. Saját bevallása szerint éppen ezért is készült tudatosan egy olyan kemény filmre, ami talán megszeretteti őt a férfi nézőkkel is. A Gangnam Blues rendezője, Yoo Ha állítólag nem is akarta szerződtetni a szerepre, de felesége unszolására – aki maga is nagy Lee Min-ho rajongó – végül mégiscsak beadta a derekát. Egy másik kedves érdekesség az, hogy a film bemutatója után egy interjú alkalmával megkérdezték Lee-t, hogy kit tart személyes példaképének, erre ő az alig hat évvel idősebb filmbéli partnerét, a már termetesebb filmográfiát maga mögött tudó Kim Rae-wont jelölte meg. Hogy (a való életben is) egy ilyen kedves és szerény férfi hogyan válik hidegvérű gyilkossá, arról a néző maga is meggyőződhet, ha megnézi a filmet.
Tehát, ha valaki szaftos, korrupciós sztorira vágyik, vagy szereti a becsületről szóló, modernizált kosztümös filmeket, vagy már eleve Lee Min-ho rajongó (a kínai rajongótábor kedvéért például újravágva, alternatív befejezéssel került a helyi mozikba), akkor mindenképpen érdemes megtekintenie a Gangnam Bluest!
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: star2.com, mk.co.kr
