2014-ben a koreai filmek ismét kiválóan teljesítettek hazai piacukon. Kim Han-min történelmi háborús filmje, a Roaring Currents 17,6 millió nézőt vonzott a mozikba az év során. Azonban még ennél is nagyobb szenzáció az, hogy új csúcsokat állítottak be független filmek is. 2014 első felében a Han Gong-ju minden idők legsikeresebb koreai független játékfilmje lett (független produkciók közül csak a dokumentumfilmek szerepeltek jobban).
Noha a film már 2013-ban elkészült, 2014-ig csak fesztiválokon láthatta a közönség. Miután egyre-másra halmozta a sikereket a hazai és a nemzetközi filmfesztiválokon is, végül mozis forgalmazásba került, és a szakmai sikerek után hatalmas közönségsikert is aratott.
Han Gong-ju (Chun Woo-hee) egy középiskolai diáklány, akit egy botrány eltitkolása végett afféle száműzetésbe küldenek egy másik iskolába, egy másik városba. A hallgatag lány nehezen találja meg a helyét az új környezetében, eleinte nem is szándékozik megnyílni senki előtt. Ahogyan Han Gong-ju igyekszik feldolgozni az őt ért traumát, egyre inkább kezdi megtalálni a helyét is. Amikor úgy tűnik, a lány sorsa jobbra fordul, mégis utoléri a sötét múlt.
A Han Gong-ju története valós eseményeken alapul. 2004-ben Milyangban egy középiskolás lányt csoportosan megerőszakoltak diáktársai. Mikor fény derült az esetre, sokan az áldozatot hibáztatták, még a helyi hatóság is cinikus megjegyzéseket tett. Sajnos a világon mindenki számára ismerősek az ilyen szörnyű és igazságtalan esetek (még Magyarországon is). A Han Gong-ju azonban nemcsak a kényes témaválasztása miatt érdekes.
Az író-rendező Lee Su-jin különleges formát választott a történet elmeséléséhez. A klasszikus elbeszélésmód helyett a Han Gong-ju rendhagyó narratívája az európai modernizmus non-lineáris hagyományait követi. A történetnek van eleje, közepe és vége, de szervesen átszövik olyan visszaemlékezések, melyeket zavarba ejtően nehéz elkülöníteni a film jelenétől. Ez aktív befogadásra, gondolkodásra készteti a nézőt, akinek a saját fejében kell összerakni a jól összekevert kirakós darabkáit. A film a borzasztó múltat azonossá teszi a jelennel, így érzékeltetve azt, hogy milyen lehetetlen egy ilyen szörnyű traumát feldolgozni.
Az alkotás nemcsak elbeszélő szerkezetében, hanem lezárásában is modernista. A többféleképpen értelmezhető nyitott vég minden másodperce már-már tündérmesébe illik, így csakis a nézőn múlik, hogy kissé megkönnyebbülve, vagy könnyekkel a szemében nézi végig a stáblistát.
A Han Gong-ju témájában és formájában is igencsak nehéz alkotás, de éppen ez a film erőssége, mindenképpen maradandó élményt nyújt.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: imdb.com
