Korea 1988-ban vált tagjává és ratifikálta a Világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezményt. 2012-re pedig már 10 UNESCO világörökségi helyszíne, 15 nem anyagi kulturális öröksége, és 9 dokumentuma volt, melyek a világ emlékezete program által védettek.
Az első világörökségi tagok a Seokguram barlang és a Bulguksa templom voltak; mindketten 1995-ben kerültek fel a listára. A Seokguram díszes barlangja Korea legszebb buddhista művészeti alkotása. Az emberkéz alkotta, díszített barlang építészeti nagysága, a részletes Buddha faragványok, melyek a barlang falát díszítik és a terem közepén helyet foglaló – meditációjában elmerült – Bonjonbul Buddha, együttesen olyan művészi és történelmi értéket képviselnek, mellyel világszerte nem ér fel más művészeti alkotás. Amint ide belépünk átjár minket a csodálat.
Másodikként a Haeinsa templom került fel a listára, mely a Tripitaka Koreana fametszetek őrzőhelye is. Az 1995-ben kiválasztott szent hely, két UNESCO oltalom alatt álló kulturális örökségnek is otthont ad. A templom Hapcheon-ban, Gyeongsangnamdo-ban található és 802 környékén épült, a Silla periódus ideje alatt – ettől kezdve 1200 éven keresztül, büszkén kiállt minden megpróbáltatást. A falai közt őrzött Tripitaka Koreana tartalmazza Buddha összes tanítását. Bár a világon mindenhol találni buddhista gyökerekkel rendelkező eredeti feljegyzéseket, a Tripitaka Korana a legősibb buddhista kánon, mely kínai nyelven íródott és a legjobb állapotban megőrződött szöveg.
A harmadik tag, a Jongmyo szentély szintén 1995-ben került a listára. A negyedik, a Changdeokgung palota komplexum pedig két évvel később. Ezt az épületegyüttest tartják a legszebbnek az összes koreai palota közül, mivel tökéletesen tükrözi a koreai értékeket, miszerint harmóniában kell lenni a természettel és szabadon, kreatívan kell kezelni a tereket. Ennek legjobb példája a Huwon, a Titkos kert, mely egykoron a király és a királyné privát pihenőhelyéül szolgált. Eme kert kialakítása, a koreai kertépítészet kvintesszenciája. A palota egyébként 1405-ben épült a koronaherceg számára – Taejon király uralkodásának 5. éve alatt.
Még mindig 1997-ben járunk, amikor is a listára került a Hwaseong erőd, majd 2000-ben a Gochang, a Hwasun és a Ganghwa dolmen vidékek, illetve a Gyeongju történelmi térség. Gyeongju egyike azoknak a koreai városoknak, melyeket teljes egészében védetté nyilvánítottak. Igaz nem véletlenül, hiszen Gyeongju királyi fővárosa volt a Silla birodalomnak i. e. 57-től (koreai időszámítás szerint 2277-től) egészen 935-ig, midőn majdnem 1000 éves uralkodás után Silla átadta a hatalmat a Goryeo dinasztiának.
A hely további érdekessége, hogy azon által, hogy önmagában is UNESCO világörökségi helyszín, itt található a már korábban említett Seokguram barlang és Bulguksa templom is; ebből látszik mennyire fontos történelmi és művészeti helyszínekről is van szó.
A Joseon dinasztia királyi sírhelyei 2009-ben kerültek fel a világörökségi listára, majd egy évvel később Korea történelmi falvai is: Hahoe és Yangdong. A falvakban nem kevesebb, mint 300-500 év történelme sűrűsödik össze. Itt találhatóak – tökéletes harmóniában – a koreai nemesek házai és a köznép egyszerű zsúpfedeles házikói. Az épületek között érezhetően ott leng az elmúlt korok nagy becsben tartott lelke. De nem egy szellemfaluról beszélünk; Hahoe és Yangdong is élettel teli, több ház is van, ahol még mindig laknak falubeliek. A települések egyébként fő turistacélpontnak számítanak. Az arisztokraták (yangban) cseréptetős (giwa) házai és a köznép zsúpfedeles (choga) házikói rengeteg fényképezni valót szolgáltatnak.
Az UNESCO világörökségi listájára 2014-ben került fel az utolsó kulturális és természeti örökség, mely a Namhansanseong erőd volt.
A cikket írta: Gerencsér Dóra
Forrás és képek: english.visitkorea.or.kr, wikipedia.org
