A Serpentine Galéria töretlen sikerű építészeti projektjére az idei évben a koreai építészt, Cho Minsukot (조민석, Cso Minszuk) kérték fel közreműködőnek. A Pavilon projekt több mint húsz éves történelme során a londoni művészeti szezon egyik legjobban várt eseményévé nőtte ki magát, ami rendkívül nagy érdeklődést vált ki a nemzetközi kulturális körökben is. Az alap koncepciónak megfelelően évente új, nemzetközileg elismert építészt kérnek fel, hogy tervezzen és építsen meg egy új pavilont. A galériának a Hyde Parkban található Kensington Gardens ad otthont.
Serpentine Pavilion 2024, Archipelagic Void, designed by Minsuk Cho, Mass Studies. © Mass Studies. Photo: Iwan Baan. Courtesy: Serpentine.
A változatos, tágítható távlatokban gondolkodó építész korábbi interjúi során kiemelte, hogy bár a koreai kultúra népszerűvé válásával több lehetősége nyílt az elmúlt években a nemzetközi projektekben való részvételre, még mindig nem lehet evidenciaként kezelni az országa gazdasági és kulturális kontextusát munkái bemutatása során, szemben például az amerikai építészekkel, akiknek nem kell szükséges országuk teljes történetét prezentálni újra és újra. A Serpentine pavilon ugyanakkor nem magyaráz, sokkal inkább demonstrál, láttat, és egyedi térélményein és megoldásain keresztül ismerteti meg a látogatókat a koreai hozzáállással, ami a nyugati kultúrkör szűrőjén át is könnyen érthető.
Cho Archipelagic Void (Szigetvilági Űr) névre keresztelt pavilonjához a hagyományos koreai otthonokban található nyitott udvarból merített ihletet. Az elnevezést részben az indokolja, hogy az új szerkezet öt „szigetből” áll. A különböző méretű és formájú szigeteken különféle funkciók jelennek meg, így találhatunk galériát, könyvtárat, nézőteret, teaházat, valamint egy játszótornyot is a komplexumban. A szigetek közötti centrális részen jelenik meg az üresség, az űr – ezt a megoldást a hagyományos koreai házak udvara, a madang ihlette. Ebben a megközelítésben nem a tömeg, hanem a negatív tér, és az e köré szerveződő komplexum kölcsönhatása kerül előtérbe. Ez az elgondolás egy olyan építészeti narratívát nyit meg, melyben a központ nyitott térként került értelmezésre.
Minsuk Cho, Mass Studies © Photo by Mok Jungwook
Több különböző területen tevékenykedő koreai és nemzetközi művész is közreműködött abban, hogy a pavilon olyan legyen, amilyennek Cho megálmodta. A Galériában Jang Young-Gyu (장영규, Csang Jonggju) zenész és zeneszerző által készített hatcsatornás, egyedi hanginstallációja kapott helyet. A lejátszott zenében egyaránt megjelennek a természet és az emberek tevékenységeinek hangjai - melyeket a Kensington Gardenben rögzítettek -, valamint a hagyományos koreai énekzene és hangszerek jellemző hangjai. A hanginstallációban két zeneművel ismerkedhetnek meg a látogatók; The Willow is (버들은), valamint a Moonlight (월정명). A rögzített hangok és a zenei elemek egyaránt nyomon követik az évszakok váltakozását, reagálnak a park folyamatosan átalakuló ökológiájára. Az alkotás egyszerre reflektál a pavilon tényleges fizikai környezetére, valamint a koreai szellemiségre.
Az El Nem Olvasott Könyvek Könyvtára Heman Chong és Renee Staal levéltáros munkáját dicsérik. Ez az alkotás egy tulajdonképpeni „élő” referencia könyvtárként funkcionál. Az itt megtalálható könyvek mind adományként kerültek a könyvtárba, hogy egy közös, megosztható tudástárat alkossanak. A látogatók is hozzájárulhatnak a folyamatosan gyarapodó gyűjteményhez, ezáltal hangsúlyozva a terjesztés és hozzáférés kollektív gesztusait.
A Teaház funkciójának beemelése a hely története előtt tiszteleg, hiszen az 1934-ben megnyílt Serpentine South épület eredetileg teaházként működött egészen az 1960-as évek elejéig. 1970-ben nyitotta meg kapuit újból, akkor már művészeti galériaként.
A pavilonban egy játszótorony is helyet kapott, melynek élénk narancssárga hálójára a gyerekek fel is mászhatnak, így valódi taktilis élményen keresztül léphetnek interakcióba az építménnyel. Cho a Dezeen-nek adott interjújában kitért arra is, hogy a koreai kultúrában nagyon erős az építészettel való fizikai kapcsolat, így az ötlet részben ebből született meg. A legnagyobb teret a nyugati részen található Auditórium foglalja el, mely a belső falakba épített padokkal nyilvános összejöveteleknek, előadásoknak és beszélgetéseknek ad helyet. A teret határoló rózsaszínes ablakok izgalmas kontrasztot eredményeznek a parkos környezettel.
A Pavilon amellett, hogy követi a nyugati kulturális szcéna sémáit, határozottan kirajzolja keleti kötődését. A komplexumban számos különleges térélménnyel szembesülhetnek a látogatók, amik éppen elég ismeretlenek az érdeklődés felkeltéséhez, ugyanakkor éppen elég ismerősek, hogy az otthonosság érzését keltsék.
A pavilon október 27-ig várja a látogatókat.
A cikket írta: Lukács Edit
Kép forrása: serpentinegalleries.org
Források: CNN, BBC, archdaily, designboom, serpentinegalleries.org
