2022. június 08. írta: Koreai Kulturális Központ

Mese Dél-Korea legkisebb vonatállomásáról

Miracle: Letters to the President (2021)

1988, Dél-Korea, valahol egy isten háta mögötti kis falu. Az ifjú matekzseni, Joon-kyeong (Park Jeong-min) kettesben él nővérével, Bo-kyeonggal (Lee Soo-kyung) Korea legeldugottabb szegletében. Anyjuk rég elhunyt, mozdonyvezető apjuk (Lee Sung-min) pedig folyamatosan távol van a munka miatt. Joon-kyeong előtt fényes karrier állhatna, ha nem kéne minden nap órák hosszat sétálnia a sínek között a legközelebbi vonatállomásig. Ugyanis a faluba egyetlen út sem visz. A fiú éppen ezért rendszeresen levelet ír az ország elnökének, hogy engedélyezze egy helyi vasútállomás felépítését. A kérdés már csak az, hogy Joon-kyeong vajon képes-e hátrahagyni imádott nővérét.

A ’80-as évek végén az észak-kjongszangi Bonghwa megye Socheon-myeon nevű községében, annak is a Buncheon-ri nevű kis sarkában a falu lakói gondoltak egy nagyot, és elintézték, hogy legyen saját vonatállomásuk. Ez annál is inkább szükségszerű volt, mivel egyetlen út sem vezetett oda. A lakosok nap mint nap kockára téve életüket, a településen áthaladó vasút mentén gyalogoltak el a szomszédos falvakba, ahol már megállt a vonat. Az állandó életveszély megszűnt, a lehetőségek pedig megnyíltak Buncheon-ri előtt, amikor végre elkészült Dél-Korea első magán és egyben legkisebb vasútállomása, a Yangwon állomás.

A megtörtént események alapján Lee Jang-hoon író-rendező - Son Joo-Yeon társíró segítségével – készített szívmelengető filmet Miracle: Letters to the President címmel. Leetől nem idegen a vidéki Korea szentimentális ábrázolása. Mondhatni, a három „V” (vidék, vasút, veszteség) a rendező védjegyévé vált. Első filmje, a Veled vagyok (Be with You, 2018) is egy boldog-szomorú tündérmese a gyászról. Egy fiatalon elhunyt anya tért vissza félárva kisfiához és a megözvegyült férjéhez.

A Miracle: Letters to the President sem mentes derűs és szívszorító pillanatoktól. A kétféle érzelmi töltet párhuzamosan halad egymás mellett úgy, mint a sínek. A sztori pedig megállíthatatlanul zakatol a többszörös katarzis felé: a kisközösség munkáját siker koronázza, az egymástól elszakadt családtagok újra egymásra találnak, a gyászolók szembenéznek veszteségükkel. A koreai filmek rajongói pedig ismét telesírhatnak egy 100-as papír zsebkendőt.

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Képek forrása: LOTTE ENTERTAINMENT