Az időjárás megfigyelésének szokása évszázadok óta része az emberiség kultúrájának. Megjóslásának vágya a magyar szokásokban, szólásmondásokban napjainkban is jelen van. Tudjuk, hogy ha alacsonyan szállnak a fecskék, akkor eső lesz. Illetve azt is, hogy „Sándor, József, Benedek, zsákban hoznak meleget”. Ebben a cikkben a koreai szél istenségével ismerkedhetünk meg, akinek ugyancsak fontos szerepe van az időjárás lehetséges megjóslásában. 

Yeongdeung (영등, ejtsd: jangdüng) az az istenség, aki a koreai néphiedelem szerint a szélért felelős. Neve régiónként változik: Yeongdeunghalmeoni, azaz Yeongdeung nagymama (영등할머니, ejtsd: jangdünghálmani), Pungsin (풍신, ejtsd: phungsin, „Szél isten”), Iwolhalmae (이월할매, ejtsd: ivalhálme, „Második hónapi nagymama”) vagy Iwolsonnim (이월손님, ejtsd: ivalszonnim, „Vendég a második hónapban”), közülük azonban a legtöbbet használt a Yeongdeung nagymama kifejezés. 

A szél központi tényező a mezőgazdaságban és a halászatban, és Yeongdeung az az istenség, aki uralkodik felette az égi területekről. Ez az istenség nem szól bele a földi világ dolgaiba és az emberek életébe, kivéve a második holdhónap első napját, amikor leszáll a földre. Úgy tartják, hogy ha ezen a napon erős a szél, akkor az istenséget a lánya, ha esik az eső, akkor a menye kíséri el. Ez az anya és a lánya, valamint a meny és az anyós kapcsolatának értelmezése is egyben – az előbbit a kölcsönös egyetértés, az utóbbit a konfliktus határozza meg. 

Ahogy azt Yeongdeung nagymama kifejezés is jelzi, erre az istenségre főleg nőként tekintenek, de pl. Csedzsu-szigeten Yeongdeung nagyapa névvel illetik. Istenként Csedzsu és a félsziget délkeleti részein tisztelik, de számos más területen, köztük a középső régiókban és Dél-Csolla tartományban is férfiként tekintenek rá.

Yeongdeunggosa

A yeongdeunggosa (영등고사, ejtsd: jangdünggoszá, más néven: yeongdeungje, pungsinje) az a rituálé, amelyet a második holdhónap első napján tartanak, ekkor imádkoznak a szélistennőhöz, hogy időben essen, és egyenletes szél fújjon, melyek szükségesek a jó terméshez és a bőséges fogáshoz. 

A szertartást megelőző napon, tehát az első holdhónap utolsó napján meg kell tenni a szükséges lépéseket (vörös agyag kiszórása szent helyekre, szalmakötél kihelyezése kapura, ajtóra) a rossz szellemek távol tartása érdekében. Virradatkor, az első kakaskukorékoláskor friss vizet hoznak a kútról, és felajánlják az istennőnek. A vizet háromszor cserélik, a tizedik, tizenötödik és huszadik napon. Reggelente áldozati ételeket készítenek és akasztanak fel egy rizsszárból készült oszlopra, a ház asszonya pedig imádkozik a jó termésért és a család békéjéért.

A rituáléról már a Csoszon-dinasztia (1392–1897) időszakából származó Dongguksesigi („A Keleti Királyság szezonális szokásainak feljegyzése”) és a Donggukyeojiseungnam („A keleti királyság földrajzának kiterjesztett felmérése”) könyvekben is találhatók feljegyzések.

Yeongdeunggut (영등굿, ejtsd: jangdünggut)

A yeongdeunggut egy sámánista szertartás, amelyet a második holdhónap első és tizennegyedik napja között tartanak Csedzsu-sziget falusi szentélyeiben, hogy üdvözöljék a szélistent, és imádkozzanak a halászok épségéért, valamint a bő fogásért. Nemcsak a halászokért, de a sziget női búváraiért is fohászkodnak ilyenkor, akik kagylót és egyéb tengeri terméseket gyűjtenek.

A szigeten a szélistennőt Yeongdeunghalmangnak („Yeongdeung nagymama” csedzsui nyelvjárásban) nevezik, a második holdhónapot pedig, amikor az évszak télről tavaszra vált, Yeongdeungdalnak, azaz 'Szélistennő havának' nevezik. Az istenség üdvözlésére és elbocsátására szolgáló számos rituálé közül a legismertebb a chilmeoridang yeongdeunggut (칠머리당 영등굿, ejtsd: cshilmaridáng jangdünggut), mellyel békét és biztonságot is kívánnak a közösség számára. 

A rituálé két részből áll: az első rész a második holdhónap első napján Yeongdeung szélistennő köszöntésére, a második rész a tizennegyedik napon távozó istennő elbocsátására szolgál. A rituálé előtti napon a búvárnők és a hajótulajdonosok feleségei éjszaka rizssüteményt és más áldozati ételeket készítenek, hajnalban pedig felállítják az áldozati asztalt. Az áldozati ételek a következők: három tál párolt rizs, gyümölcsök, tenger gyümölcsei, réteges rizssütemény vörösbabos töltelékkel és sima fehér rizssütemény. A szertartás az áldozati asztalon található gyertyák meggyújtásával kezdődik, majd a falubeliek, a hajótulajdonosok és a búvárok háromszor meghajolnak. Ezután a sámán folytatja a szertartást.

Cikket írta: Rácz Ivett

Forrás: Encyclopedia of Korean Folklore and Traditional Culture Vol. II

Képek forrása: unsplash.com, folkency.nfm.go.kr, english.cha.go.kr