A zenés taekwondo-film bukása és tündöklése
2022. január 25. írta: Koreai Kulturális Központ

A zenés taekwondo-film bukása és tündöklése

Miami Connection (1987)

A Minari – A családom története (2020) dübörgő nemzetközi sikere feltette a mozis térképre az Amerikába betelepült, koreai származású filmeseket. Természetesen az ehhez fogható amerikai álmot nem mindenki válhatja valóra. Az utóbbi esetre az egyik legemlékezetesebb példa az 1987-es Miami Connection c. film, aminek elkészítése és fogadtatása egyenesen rémálommá vált a készítők számára.

miami_connection_kep1_y_k_kim_a_motivacios_eloado_es_taekwondo_nagymester.jpg

Y.K. Kim, a motivációs előadó és taekwondo nagymester

Mark (Y.K. Kim), John (Vincent Hirsch) és barátaik árva egyetemisták, akik egy lakásban élnek, és egy közös együttesben, a Dragon Soundban zenélnek, ahol együtt énekelnek a barátságról, a hűségről és a taekwondóról. Az együttes énekesnője, Jane (Kathie Collier) beleszeret Johnba, de ezt nem nézi jó szemmel a lány bátyja, Jeff (William Ergle). A Dragon Sound népszerű lesz, de a sikernek ára van: Mark, John és a többiek magukra haragítják a rivális együttes agresszív zenészeit, illetve egy kokainbizniszben utazó nindzsa motorosbandát.

miami_connection_1987_a_2012-es_ujraforgalmazashoz_keszult_poszter.jpgA 2012-es újraforgalmazáshoz készült poszter

Ahogyan az abszurd cselekményen is látszik, a Miami Connection nem a magas kultúra csimborasszója. Megjelenésekor a kritikusok és a közönség karöltve döngölték földbe a filmet, ami azután évtizedekre el is tűnt a süllyesztőben. A bájosan bárgyú B-filmet majd’ 3 évtizeddel később fedezte fel magának az „olyan rossz, hogy már jó” filmek népes rajongótábora, és a Miami Connection azóta már kultstátuszba került. Az újdonsült sikerre senki sem számított, legkevésbé a producer-társíró-főszereplő Y.K. Kim.

A Miami Connectionhöz készült dalok önmagukban is nagy népszerűségnek örvendenek a rajongók körében

Y.K. Kim (김영군) 1946-ban született Koreában, ahol taekwondót tanított 30 éves koráig. 1976-ban Argentínába, majd 1977-ben az Egyesült Államokba kötözött. Taekwondo iskolát alapított Orlandóban, és elkezdte felépíteni amerikai karrierjét. Kimre a ’80-as évek közepén figyelt fel a másodvonalbeli rendező, a szintén koreai származású Richard Park. Park rábeszélte Kimet arra, hogy forgassanak közösen egy taekwondo-filmet, amivel hírnevet szerezhetnek nemcsak maguknak, hanem a koreai küzdősportnak is. A fellelkesült Y.K. Kim minden vagyonát beleölte a filmbe, végül kölcsönt és jelzálogot kellett felvennie ahhoz, hogy egyáltalán be tudják fejezni a forgatást. A Miami Connectionbe minden téma bekerült, ami a ’80-as évek akciófilmjeit népszerűvé tette: buli, zene, szerelem, motorok, kokain, harcművészet, géppuskák és nindzsák. A túl sok összetevő és a túl kevés filmes tapasztalat miatt a produkció egy esetlen katyvasz lett, ami megviselte a kritikusok és a nézők gyomrát. A film hatalmas bukás volt, a helyi mozik is levették a műsorról néhány vetítés után. Az anyagilag és lelkileg is földre került taekwondo-mester összeszedte magát, és újra felépítette életét. Kim elkezdte összefésülni a taekwondo-edzéseket motivációs előadásokkal, így már nemcsak a testet, hanem a lelket is edzette. Az újra sikeres Y.K. Kim úgy hitte, egy életre elfelejtheti a Miami Connection csúfos bukását.

2009-ben a furcsa, régi filmeket forgalmazó texasi Drafthouse Films rálelt Kim elfeledett mozijára – munkatársuk az Ebayen vette meg 50 dollárért a film egyik fennmaradt kópiáját. A Miami Connection elnyerte a Drafthouse tetszését, így megkeresték telefonon Kimet, hogy a film újraforgalmazásáról tárgyaljanak. Kim többször is rájuk tette a telefont, mivel azt hitte, hogy csak telefonbetyárok ugratják a bukott filmje miatt. Végül csak végighallgatta a Drafthouse mondandóját, és végül a Miami Connection újra forgalomba került. Az újabb vetítések és a DVD-kiadás megtalálta a maga célközönségét, ráadásul az internet népe is felkapta a filmet.

Félreértés ne essék, a Miami Connection nagyon rossz film. Következetlen, követhetetlen és röhejes. Viszont minden gyengesége ellenére tökéletesen érződik rajta, hogy a készítők, Richard Park, Y.K. Kim és szakemberek híján a forgatásban közreműködő barátaik szívüket-lelküket beleadták a produkcióba. Hittek benne, hogy ez a film sikeres lesz. És a maga módján ez a siker el is érkezett. A bemutató után bő 3 évtized elteltével végre együtt kacaghatunk a filmen annak alkotóival, akik az egykori kudarc ellenére végre jó érzéssel tekinthetnek vissza munkájuk lassan érő gyümölcsére. A jó hosszúra sikerült amerikai álom végül mégiscsak megvalósult.

 

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Képek forrása: imdb.com

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr6916823768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása