A különösen párás, meleg éjszakákon – amely Koreára nyáron kiváltképp jellemző – a takaró szinte elviselhetetlen. A legutolsó dolog pedig, amit magunk mellett szeretnék tudni, az egy másik forró, izzadó test. A lehető legnagyobb légáteresztés és a kényelem biztosítása érdekében számos ázsiai ország lakói egészen a közelmúltig az úgynevezett 'bambuszfeleséget' vették használatba. Ebben a cikkben ennek a különleges feleségnek a történetével ismerkedhettek meg.
Az Ázsia-szerte ismert 'bambuszfeleség', azaz kínaiul zhúfūrénként, japánul chikufujinként, vietnámiul trúc phu nhânként, koreaiul pedig főként jukbuinként (죽부인, ejtsd: dzsukpuin, szó szerinti jelentése is bambuszfeleség) ismert alvást és pihenést segítő eszköz Kínából került a félszigetre. Leginkább férfiak használták, ebből ered a feleség megnevezés.
Ahogyan azt a neve is jelzi, ez a különleges, csőszerű párnatípus bambuszból készül, belseje teljesen üreges. Az üreges belső az, amely a kellemes szellőzést biztosítja. A bambuszpárnát átölelve, egyik lábunkat átvetve minimalizálhatjuk az érintkezést végtagjaink, testünk és a könnyen átmelegedő ágy között. Mérete változó, általában a használójától egy-két fejjel kisebb.
A bambusz különlegességei közé tartozik, hogy egyenesen nő, de hajlékony, emiatt könnyű szövésre használni. Felülete hűvös tapintású, így egyéb, nyári használati tárgyak alapanyagaként is szolgált régen. Például ebből készült a nyári tosi (토시, ejtsd: tosi) és a deunggeori (등걸이, ejtsd: tünggari) is, melyek voltaképpen olyan alsó ruházatok, melyeknek köszönhetően maga a ruhanemű nem ért az ember bőréhez, ezáltal az jobban szellőzött.
A Joseon (조선, ejtsd: Csoszan vagy Csoszon, 1392 – 1897) korban az volt a követendő szokás, hogy a fiú nem örökölhette meg apja bambuszpárnáját. Sőt, bizonyos források szerint az apa halála esetén a halotti szertartáskor a párnát a sírhelyhez közeli faépítményben, azaz a jaecheongban (제청, ejtsd: dzsecsang) helyezték el, ezzel jelezve fontosságát.
A jukbuin koreai kultúrába való beágyazottságát nemcsak a fentebbi bizonyítja, hanem az is, hogy több irodalmi műben is felbukkan. Ilyen szempontból az egyik legjelentősebb mű a Jukbuinjeon (죽부인전, ejtsd: Dzsukpuindzsan, jelentése: Jukbuin története) című regény. A műben a szerző, I Gok (이곡, 1298–1351) a jukbuint és más, bambuszból készült tárgyakat emberre jellemző tulajdonságokkal ruházott fel. A történetben hangsúlyos a jukbuin hűséges és állhatatos személyisége, mely metaforaként értelmezhető a való életben ellátott szerepéről.
Bár szinte egész Ázsiában ismert, mára egy nélkülözhető termék, köszönhetően a különféle modern légkondicionáló berendezések elterjedésének. Összeségében talán Dél-Korea az az ország, ahol még mindig viszonylag nagy népszerűségnek örvend. Napjainkban különféle továbbfejlesztett, újragondolt darabok is elérhetőek, melyek ugyanazt a légáteresztést és kényelmet nyújtják, csak modern köntösben. Sőt, az eredeti szerepével teljesen ellentétes, melegítő jukbuin is létezik.
Cikket írta: Rácz Ivett
Forrás: ncms.nculture.org, folkency.nfm.go.kr, koreajoongangdaily.joins.com
Képek forrása: oneroommaking.com, livingmonde.com, kid.chosun.com, lotteon.com
