2021. szeptember 01. írta: Koreai Kulturális Központ

A kiszállítás nemzete

A küldöncöktől a telefonos applikációkig

Dél-Korea híres házhozszállításának gyorsaságáról, a szolgáltatásainak sokszínűségéről. Nem ok nélkül hivatkoznak a koreaiak is saját magukra a baedalui minjok (배달의 민족, ejtsd: pedáre mindzsok), azaz a 'kiszállítás nemzete' kifejezéssel. Mára egy virágzó gazdasági ágazatává vált az országnak, ebből a cikkből pedig megismerhetitek fejlődésének történetét, a korai teherszállítástól a jelenleg használt applikációkig.

Már a Joseon (조선, Csoszon, 1392-1897) korban jelentős gazdasági tevékenységnek számított a teherszállítás. A királyi udvar számára a különböző szertartások megtartására fizetendő, természetbeni adók (például különféle magvak, hal, gyümölcs, só, papír és konyhai eszközök) begyűjtése és szállítása fontos feladata volt a hivatalnokoknak.

A regionális különlegességek a nemesi réteg számára voltak fontosak, hiszen ezek kiváló ajándékként szolgáltak különféle találkozókon. Így a termékek egyik régióból a másik régióba való szállítmányozása is fontos és gyakori tevékenység volt. A kor fővárosába, Hanyangba a különféle papír- és bambusztermékeiről híres Csolla tartományból a félsziget keleti partja mentén, majd a Han-folyón felhajózva jutottak el a termékek Mapo kikötőjéig. Ezt a munkát természetesen végig az adott nemes szolgálói végezték. Az ilyen szolgálóknak ez a munka csak egy volt a sok közül. Sokszor futári szolgálatot is elláttak olyan esetekben, amikor a feleség az otthonától távol dolgozó férjének szeretett volna csomagot küldeni.

A 20. század első felében a félsziget modernizáción ment keresztül, ezzel egyidőben a városokban megjelentek a mindenki által látogatható éttermek. A modernizáció ellenére a társadalmi osztályokhoz, szabályokhoz való ragaszkodás nem veszett ki. A kor egyik kedvenc fogás a seolleongtang (설렁탕, e: szallangtáng), azaz ökörcsont leves volt. Érdekesség, hogy Korea legrégebb óta működő étterme is pont egy seolleongtang étterem, erről egy korábbi posztunkban is olvashattok. Az ilyen éttermek tulajdonosai gyakran hentesek voltak, az elképzelhető legalacsonyabb osztályhoz tartozó emberek. Ezekkel az emberekkel a nemesi réteg továbbra sem érintkezett szívesen, így ők a házhozszállítást választották, ezzel mintegy löketet adva az ételszállítás elterjedésének. A rendelés felvétele és a fogás elkészülése után az ételt rendszerint biciklis futár vitte ki, egyik kezével a kormányt, másikkal a csomagot tartva. A bevált szokás ekkor még az volt, hogy a kifizetésre később, az ételtárolókért való visszatéréskor került sor.

1935 novemberéből származó interjú egy biciklis futárral. A részletben éppen arról panaszkodik, hogy majdnem elsírta magát, amikor a jégen elcsúszva egy egész tálcányi ételt semmisített meg

Az állandó piacok létrejöttével az árusok egész nap nem hagyhatták el a helyüket, az ő számukra is megoldást jelentett az ételszállítás. Az ilyen piacokra általában nők szállítottak ki, akik az étellel megpakolt nagy tálcával a fejükön járták a standokat. A hivatásos csomagküldés a postai levelek, újságok és alkoholok kiszállításával kezdődött meg. Az alkoholfőzdék az éttermeknek, kocsmáknak biciklis futárokkal küldték az ellátmányt.

A japán uralom alól való felszabadulás és a koreai háború után megkezdődött az urbanizáció és az iparosodás. A belföldi kereskedelem nőtt, a nagykereskedők és a viszonteladók közötti csomagszállítást sokszor kézikocsis futárok végezték. A kor másik fontos, szállítást igénylő terméke az ekkor fűtésre használt szénbrikett volt. A kezdetekben a vásárló akármennyit is rendelt belőle, magának kellett a szállítást megoldania. Ahogy nőtt a kereslet, a brikettárusok elkezdtek házhozszállítást is biztosítani.

Napjaink legnépszerűbb házhozszállítós étele a rántott csirke, a második helyet pedig a kínai ételek foglalják el, közülük is a leggyakrabban jjajangmyeont (짜장면, e: csádzsángmjan, fekete babpasztás tésztaétel) rendelnek. A kínai ételek házhozszállítása az 1960-as években kezdődött el, és leginkább biciklivel történt. A kormány migrációs intézkedése miatt azonban az 1970-es évektől nagyon sok kínai hagyta el az országot. Számos, korábban kínai éttermeknek dolgozó koreai ekkor saját bizniszbe kezdett. Számukra két tényező is segítségnek bizonyult. Az ekkor felbukkanó lakáskomplexumok lakói között hatalmas népszerűségnek örvendtek a rendelhető kínai ételek, illetve a gazdasági növekedésnek köszönhetően egyre többen engedhették meg maguknak ezt a szolgáltatást. Az 1988-as olimpia idején megjelentek az amerikai stílusú gyorsétterem láncok, ezzel együtt népszerűvé vált a motorbiciklis házhozszállítás.

A mai formájában ismert kézbesítési rendszer (택배, taekbae, ejtsd: thekbe; jelentése: posta, csomag, áru, stb. szállítása közvetlenül a kívánt helyre) az 1990-es években jelent meg, amikor egy koreai cég átvette a Japánban alkalmazott módszert. Kezdetben a koreaiak visszakoztak a szolgáltatástól, főként az árra hivatkozva. Hamar hozzászoktak azonban ahhoz a kényelemhez, melyet a rendszer nyújtott azzal, hogy a megvásárolt termékeket, némi szolgáltatási díj ellenében, otthon kaphatták kézhez. Korea meglehetősen központosított kormányzati rendszere nem gördített adminisztratív vagy jogi akadályokat a helyi logisztikai cégek elé. Így az évtizedek során virágzott a csomagszállítás ágazata, az élelmiszer-rendelések és a gyors, városi csomagküldési szolgáltatások, még az 1997-1998-as pénzügyi válság idején is.

A nagyobb városok lakói mára szinte bármit házhoz rendelhetnek, akár egy órán belül

A telefonos alkalmazások megjelenésével a szolgáltatások választéka kibővült, a mai koreai társadalom jellegzetes sajátosságává vált. Mára szinte természetes, hogy a megrendelt termék aznap vagy másnap megérkezik.

Baedalui minjok

De mit is jelent pontosan a szójátékon alapuló 'kiszállítás nemzete' kifejezés? A kiszállítást jelentő baedal szó és Korea ókori neve ugyanazzal a hangalakkal rendelkezik, bár szótag szempontjából mást jelentenek. Így kontextustól függően a kiszállítás nemzete, vagy az ókori Korea állam, Baedal nemzeteként is értelmezhető.

A kép remekül ötvözi a kettősséget, amelyet a kifejezés rejt magában: több száz éves vadászjelenet, ahol a férfi a kezében a tipikus, ételkiszállításra használatos fémdobozzal lovagol