Dél-Korea a 10 millió Kim országa. Bár közel 300 használatban lévő vezetéknév van jelenleg, mégis körülbelül minden ötödik személy a Kim vezetéknevet viseli. A második leggyakoribb vezetéknév az Í (Lee), több mint 7 millió viselővel. A dobogó harmadik helyén a Pák (Park) szerepel, ami körülbelül 4 millió ember vezetékneve. Ezzel szemben néhány ritkább vezetéknévnek csupán néhány viselője van. Ilyen például Deung (등, ejtsd: Düng/Tüng) vagy a San (산, ejtsd: Szán), melyeket csak néhány tucat ember használ. Ebből a cikkből megtudhatjátok, hogy ez miért alakult így!
Sok más országhoz hasonlóan, a Koreai-félszigeten sem volt sokáig hagyománya az átlagemberek körében a vezetéknévnek. A 6. századig szinte jelen sem volt a koncepció, csak a 7. század után kezdték el a vezetéknév (성, seong, ejtsd: szang) és név (이름, ireum, ejtsd: irüm) rendszerét használni kínai hatásra, főként az arisztokrácia és a királyi család tagjai. Ez az általános állapot a Goryeo dinasztia (고려, ejtsd: Korjo, 918 – 1392) idején módosult. A dinasztia alapító Wanggeon (왕건, ejtsd: Vánggan) a félsziget egyesítése után az adott területek erős családjainak (호족세력, hojokseryeok, ejtsd: hodzsokszerjak) vezetéknevet (성씨, seongssi, ejtsd: szangssi) adott, a származási hely (본관, bongwan, ejtsd: bongván) megjelölésével.
Idővel a gazdasági és politikai előnyök miatt, különböző módszerekhez folyamodva, a köznép is elkezdte átvenni a vezetéknév rendszerét. Például a gazdag kereskedők megvásárolták az elszegényedett nemesi családok jokboját (족보, ejtsd: dzsokbo, egy család vérvonalát, leszármazottsági rendszerét rögzítő könyv), mely után egyszerűen elkezdték az adott vezetéknevet használni.
Az úgynevezett jokbo
A 17. századig a népesség körülbelül 45%-a rendelkezett vezetéknévvel. Az újabb változás a 17. században következett be. A kínaiakkal és japánokkal megvívott két háború után, bevételszerzés reményében, az uralkodó lehetővé tette a rabszolgák számára a vezetéknév vásárlást, a társadalmi státuszuk megemelésével egybekötve. A legtöbb rabszolga természetesen a hatalommal rendelkező, tekintélyes családok vezetékneveit választotta, melyek a már említett Kim, Í és a Pák voltak. Bizonyos rabszolgák pedig a korábbi gazdáik vezetékneveit vették fel, így a jelentős mennyiségű rabszolgával rendelkező családok tovább sokasodtak azonos vezetéknevet viselők szempontjából. 1894-ben eltörlése került az osztályrendszer, innentől fogva mindenki vehetett fel vezetéknevet, 1909-től pedig már kötelezővé is vált a használata.
A legnépszerűbbek továbbra is korábbi korok uralkodó dinasztiáihoz vezethetők vissza. A kedvenc a Kim (김), mely a Silla (신라, ejtsd: Silla, i.e. 57 – i.sz. 935) királyság egyik legmeghatározóbb dinasztiája volt. Az Í (이, angol átírással Lee), a Joseon (조선, ejtsd: Csoszon, 1392 – 1897) államot megalapító Lee Seong-gye (이성계, ejtsd: Í Szanggje) családneve. A Pák (박, angol átírással Park) pedig a Silla királyság feltételezett történeti alapítójához, Park Hyeokgeose-hoz (박혁거세, ejtsd: Pák Hjakkasze) vezethető vissza.
Korábbi rabszolga részére kiállított dokumentum
Mi is pontosan a bongwan?
Ha az egyszerűsített képet nézzük, akkor egy koreai név általában három szótagból áll, amiből az első a vezetéknév, a második kettő a keresztnév. A valóságban viszont a vezetéknév témaköre ettől árnyaltabb. A 10 millió Kim között az úgynevezett bongwan, a koreai klánkoncepció segít valamelyest eligazodni. A bongwan jelöli, hogy az adott klán Korea melyik területéről származik. Tehát a Gimhae Kim klán (김해 김씨, ejtsd: Gimhe Kimssi) Kimhae területéről, a Gyeongju Kim klán (경주 김씨 ejtsd: Gjangdzsu Kimssi) Gyeongju területéről származik, és két különböző klánról van szó. Viszont ennek jelölésére nagyon ritkán van szükség.
A cikket írta: Rácz Ivett
Forrás: britannica.com, ytn.co.kr, medium.com
Képek forrása: dongwonblog.tistory.com, blog.daum.net, medium.com
