A COVID-19 világjárvány gyökeresen megreformálta a külföldi utazásokat. Márciustól kezdve egész július közepéig a LOT is felfüggesztette Budapest - Incheon közötti közvetlen járatait. Többeknek így az előre tervezett útja törlődött. Július 20-án indult ismét útjára a közvetlen légiközlekedés Magyarország és Korea között. Ezt a lehetőséget kihasználva utaztunk Koreába két hónapra, mely elég pontos tervezést igényelt. Utazásunkról, majd a megérkezést követő járványügyi intézkedésekről és két hét karanténról írok az alábbiakban.

A kiutazáshoz szükség volt előzetesen a vízum igénylésére, - határozatlan ideig a turista vízum nem érvényes Koreában való tartózkodáshoz - melyet Budapesten a Koreai Nagykövetségen intéztünk. A családi vízumot igényeltük meg, melyhez egy 24 órás, negatív COVID19 tesztet kellett bemutatnom, plusz egy igazolványképet leadni a megfelelően kitöltött igénylőlapokkal. A vízumra körülbelül 3-4 hetet kellett várni, ezért mindenképpen figyelni kellett a dátumokat és a határidőket. A vízum státuszát online tudtuk ellenőrizni, majd kinyomtatni, tehát már nem kellett a Nagykövetségre visszamenni.

Az utazásunk napján a repülőtéren minden rendben zajlott. Már a check-in pultnál láttuk az információt arról, hogy a Koreába érkező utasoknak kötelezően telepíteni kell egy applikációt a telefonjukra. A férjem erről már előzetesen informálódott és fel is telepítette a telefonjára. Felszállás előtt mindenkinél mértek egy testhőmérsékletet. A gépen most sokkal többen utaztak, mint mikor február végén utaztunk Incheonból Budapestre, ami azt jelenti,hogy nagyjából a gép fele telt meg - leginkább koreai utasokkal. Mi hárman utaztunk: a férjem, a 2,5 éves kisfiunk és jómagam.

A gépen kivétel nélkül mindenki maszkot viselt és csak evéskor vette le. Az út közben a stewardessek két lapocskát osztogattak, amit ki kellett tölteni. Az egyik a koronavírussal kapcsolatos volt: "Jártunk-e az előző két hétben másik országban?", "Észleltünk e magunkon tüneteket?" és hasonló kérdések.

A másik a Koreában való tartózkodásunkkal volt kapcsolatos: személyes adatainkat kellet megadni, illetve azt a helyet megnevezni, ahol a karantént töltjük. Az utazásunk megtervezésekor tisztában voltunk vele, hogy megérkezésünket követően körülbelül mire számíthatunk, így a két hetes karanténról is tudtunk. A leszállást követően az első ellenőrző pontnál teljes védelmi öltözékben vártak minket. Hőkamerákkal már előre figyelték az érkezők testhőjét. Megmérték egyesével is a hőmérsékletünket, és néhány papírt kellett a férjemnek kitölteni a karantén letöltésével kapcsolatban. Itt is ki volt téve az információ az applikációról, amit a telefonra mindenkinek telepítenie kell.

A következő pontnál az applikációt ellenőrizték a telefonon. Nekem mindaddig nem lett telepítve, mert azt gondolta a férjem, hogy az ő telefonján elegendő. Nem kell azonban kétségbeesni, ugyanis ott a repülőtéren ingyenes wifit használva azonnal telepíthetjük és választhatunk angol nyelvet a beállításnál.

A telefonunkat aztán le kellett adni a következő pultnál, ahol összekötötték a telefont a személyünkkel. Az applikáció lényege, hogy a karantén ideje alatt ezen keresztül napi kétszer (reggel 8-kor és este 8-kor) el kell küldeni mindenkinek a saját testhőmérsékletét, és meg kell válaszolni az alábbi kérdéseket:

Magasabb-e a testhője, mint 37,5 fok?
Érez-e fejfájást?
Köhög-e?
Van-e torokból felszakadó váladék?
Van-e orrfolyás?

A válasz igen vagy nem. Ezenkívül volt egy megjegyzés rész, mi itt a fiunk adatait írtuk be. Az alkalmazás egyben egy GPS-ként is működött, és azt is érzékelte, hogy mikor van éppen használatban a telefonunk, illetve helyileg hol tartózkodunk.

Ezután ismét 3-4 oldalnyi papírt kellett kitöltenünk a személyes adatainkkal és arról, hol leszünk karanténban. Itt a vízumomat is be kellett mutatni, és nekem külföldiként másféle dokumentumot kellett kitölteni, de alapjában véve a személyes adataimat kellett körülbelül háromszor leírnom. Már a férjem is sokallta, hogy miért nem elég ezt egyszer kitölteni! Aztán a következő kapunál az „auto-immigration” következett, ahol ujjlenyomatot vettek és lefényképeztek. Ha jól emlékszem, itt is mértek hőmérsékletet.

Innen azt gondoltuk, már nem lesz más, mehetünk, de rosszul hittük! Minden alkalommal, amikor Koreába érkezünk, a sógorom jön ki elénk autóval és ott vár az érkezők ajtója mögött. Ezúttal azonban ahogy a bőröndünket felnyaláboltuk és kiléptünk a csarnokba, senkit sem láttunk, csak néhány védőruhában lévő dolgozót. Nagyon furcsa volt ilyen kihaltnak látni ezt az óriási repülőteret. Aztán ahogy elindultunk, a következő ellenőrző pontnál megkérdezték, hová megyünk karanténba. A választól függően ugyanis egy színes matricát nyomtak a ruhánkra a vállunknál, és irányítottak a következő pulthoz. A matricánk narancssárga színű volt (Gyeonggi -Do tartomány). Aztán a matrica alapján a következő helyen ellenőrizték mindhármunk személyazonosságát és kaptunk egy úgynevezett karantén igazolást. Egy taxisofőr várt minket: csak olyan taxi viheti haza a repülőtérről az utasokat, ami abba a tartományba hivatott menni.

Sajnos a repülőtéren nem igazán tudtam fotózni, ugyanis a kisfiunk és a bőröndöm lefoglalta a kezemet, így az első képet a taxiban tudtam lőni. Nem egy szokványos taxi volt, azt meg kell hagyni! Jumbo taxinak hívják, 6-10 fő szállítására is alkalmas. Ez egy privát taxi, mely kimondottan a repülőtérről a karanténba viheti az utast, az ára pedig kb. 20 000 forintnak megfelelő összeg volt - ez nyilván a távolságtól függ. Tudni kell, hogy van lehetőség ingyenes taxira is, amit az állam fizet, napi 2 alkalommal. Ezt is előre érdemes intézni: Kakaotalk alkalmazáson keresztül előre lehet egyeztetni, hogy melyik járattal érkezünk és akkorra ott legyen a taxi, hogy ne kelljen várakozni. Mint említettem, a miénk fizetős volt ingyen wifivel, légkondival, beépített tévével, bőrkárpitos ülésekkel, és igazán tágas volt. A sofőrtől el voltunk szigetelve, ahogy a képen láthatjátok. Akkorra már nagyon álmosak voltunk, ott helyben el tudtunk volna aludni, de a következő kötelező jelenésünk a COVID19 tesztelő hely lett volna. Igen ám, csak amikor mi érkeztünk, akkor éppen ebédszünetet tartottak, ezért inkább hazafelé vettük az irányt. A tesztet ugyanis érkezéstől számítva 3 napon belül kell kötelezően megcsináltatni.

Mi a sógorom lakásába érkeztünk haza, ahogy máskor is. Most azért volt lehetőségünk itt letölteni a karantént, mert 2 fürdőszobával és 3 nagy szobával is rendelkezik az apartman. A bejáratnál és a liftben is antivírus fóliával ragasztották le a gombokat, és mindenhol kézfertőtlenítő volt kihelyezve az épületben. Nagyon fáradtak voltunk, így egyből elaludtunk. A férjemet koreai idő szerint este 8-kor azonban hívták a helyi önkormányzattól. A sok adminisztráció persze nincs hiába, jól tudják minden városban, hogy éppen hol és kik vannak karanténban, akiktől az applikáción keresztül az önálló diagnózist meg kell kapják. Mivel mi elaludtunk, így nem küldtük el időben, erre figyelmeztettek. Ez még a következő néhány napban is előfordult, a jetlag miatt a nappalokat majdhogynem végig aludtuk. Ilyenkor a telefont sem használtuk, ami arra adhatott gyanút, hogy a telefont hátrahagyva "kiszöktünk" a karanténból. Az öndiagnózis küldéséről egyébként fél órával előtte mindig küldött az applikáció egy emlékeztetőt. Amikor az alkalmazás pirosra váltott, akkor kellett küldeni, ha rendben volt, kékre váltott. 

Folytatás következik!

A cikket írta: The Kim Family Orsi

Képek forrása: saját képek, rappler.com, medium.com