Hajdanán a Távol-Keleten - így Koreában is – palotát, nemesi udvarházat, de még egy árva sártapasztotta viskót sem húztak fel anélkül, hogy kapujára, ajtajára, belső szobáiba ne függesztettek volna ki legalább egy, ecsettel gondosan papírra vetett feliratot, ami szerencsét, bőséget kívánt a háznépnek. Akkoriban kevesen értettek a kalligráfiához, a szépírás művészetéhez, s most sincs ez másképp, de hasonló alkotás a mai koreai otthonokból sem hiányozhat. Magyarországon egyedülálló módon képviseli ezt a kivételes szépségű művészetet egy maroknyi csapat, melynek neve Munbangsau, azaz „a négy kincs”. 

Történetük 2013-ban kezdődött, amikor Budapesten az egy évvel korábban megnyílt Koreai Kulturális Központ több tanfolyama mellett elindította a hagyományos, hangul-alapú koreai kalligráfia oktatását is. A tanítómester, Moon Changseok bölcs és türelmes irányítása mellett az évek alatt sok lelkes és a koreai kultúrát tisztelő tanítványjelölt ismerkedhetett meg ezzel az elcsendesítő, befelé figyelő, különleges művészettel. S hogy kezdetben miért „csak” tanítványjelölt a beiratkozott diák?  Mert itt bizony még a tanítvány elnevezést is ki kell érdemelni, ám nem elsősorban valamiféle született rátermettség vagy tehetség okán! Persze, egy ügyes kéz igen fontos, de sokkal inkább van szó a csendes kitartásról, a hajnalokba nyúló gyakorlásról, a betű szépsége iránt érzett alázatról, egymás tiszteletéről, a befelé, lélekben kutató vizsgálódásról és végül a megszülető elkötelezettségről. 

Az első közös megmérettetés: Gyereknap, 2016

Az első komoly meghívást 2016 májusában kapták a legrégebbi kalligráfus tanítványok a Városligetben megrendezett Gyereknapra. Az egész napos esemény hangulata, izgalma, a gyereksereg és a felnőtt közönség lelkesedése és a közösen átélt élmény összekovácsolta a csoportot. Ha valami olyasmit képviselsz, ami mások csodálatát vívja ki, az óriási öröm és nagy felelősség is. Amikor a Koreai Kulturális Központ felkérése még abban az évben megérkezett az őszi Koreai Kulturális Fesztiválon való részvételre, a lassan közösséggé érő csoport már egy különleges és gondosan megtervezett programmal várta az érdeklődők hatalmas seregét. Ezen a rendezvényen részt vett tanítómesterük is, aki csöndes, alig egy pillanatra elcsíphető mosollyal nyugtázta, hogy tanítványai egyről a kettőre jutottak, még ha útjuk elején járnak is. A csapat három szekciót alakított, mindegyik a hangul-alapú írást képviselte, ám annak kétféle stílusát. Programjuk a következő: az első szekció, az ún. „Szedzsong király iskolája” a koreai abc-t mutatja be és tanítja, gyakoroltatja a szóalkotást, méghozzá az igazi, XV. századbeli koreai stílusban. A második egység neve „Válassz egy szót”, melyben a hagyományos stílus mellett a Gungche-írással (XVIII. századi „palota-stílus”) is megismerkedhet a látogató. Itt a kalligráfus tanítvány bemutatja az ecsettel való írás tudományát, majd a bátor vendég megírja magának a választott szót. Mindkét szekció interaktív, azaz a közönség is ecsetet ragadhat.  A harmadik csoportban viszont, amely a „Vigyél haza egy koreai bölcsességet” nevet viseli, másfajta munka folyik. Rövidebb, mindkét stílusban megírt közmondások, bölcseletek szerepelnek széles kínálatban, melyek közül a látogató kiválaszthatja a neki tetszőt, a kalligráfus tanítvány pedig megírja számára. A szekciók programját olyan nagy érdeklődés kísérte, hogy Moon mester is kénytelen volt beállni a munkába, noha eredetileg látogatóba érkezett. 

A Munbangsau jelenlegi tagjai és munkáik   

A rákövetkező, 2017-es esztendőben, egy hideg februári estén, bensőséges hangulatú, tanár úrral közös gyakorlás során, forró tea mellett ötlet született: eljött az idő, hogy szél összefútta társaság helyett alakuljon egy koreai kalligráfiát képviselő valódi csapat, névvel, logóval, egyen-pólóval, ahogy kell! Ekkor már Moon tanár úr is érdemesnek találta tanítványait arra, hogy nevet adjon a formációnak -  így alakult meg a Munbangsau-csoport (문방사우). A névválasztás cseppet sem véletlen, hiszen annyit tesz: „a dolgozószoba négy kincse”, melyek anno a Csoszon-korban egyetlen művelt család otthonából sem hiányozhattak. E négy kincs egyben a kalligráfus négy legbecsesebb társa és legjobb barátja ma is. A hanji papír, a tusrúd, a tuskő és az ecset ugyanis azok a bizonyos kincsek, amelyek tisztelete és szeretete kötelező, s melyek szerencsés esetben úgy hozzánőnek a gazdához, mint „kis csacsi a füléhez”. 

Természetesen nem mindegy, hogy milyen felszerelést használ a kalligráfus, másolópapír, iskolai tinta vagy egy torzonborz ecset szóba sem jöhet, egyszerűen nem működnek ennél a művészetnél. A kellékek speciális módon, e célra előállított eszközök, és mint afféle kincsek, a legjobb helyet és bánásmódot érdemlik. Ám hiába a legdrágább holmi, ha békétlen, zaklatott hangulatban ül neki a kalligráfus a munkának. Sosem az ecset a hibás.

Az ecset a kezed meghosszabbított része – tanítja Moon tanár úr. A kezedet a legbelsőbb éned vezeti, ezért mielőtt ecsethez nyúlsz, a lelkedben rakj rendet!

Fotógaléria a Munbangsau munkáiból

A Munbangsau tagjai saját tudásuk, képességeik folyamatos fejlesztésén túlmenően azt a küldetést vállalták, hogy minél szélesebb körben megismertessék és megszerettessék a koreai kalligráfiát a magyar érdeklődő közönséggel. Fáradságot nem ismerve vesznek részt kulturális rendezvényeken, fesztiválokon, gyerek- és ifjúsági programokon, műhelymunkákban, s nem csak a fővárosban, hanem az ország számos más városában is. A kitartó, rendszeres és belső békét hozó gyakorlás elengedhetetlen, s hiába ragad le a szem hajnaltájt, az elkészült írást fel kell függeszteni száradni, a tuskövet precízen meg kell tisztítani, az ecsetet pedig alaposan, gondosan kimosni. 

Meglehet, hogy a csoport összetétele az évek során változik, de akinek ez a négy kincs valaha a barátja volt, az is marad, és aki egyszer „munbangsaus” volt, a kalligráfia szeretete elkíséri.  

A cikket írta: Csajka Edit

Szerzőtársak: Gönczi Anna Lili, Rónai Éva, Rasa István

Képek: Munbangsau, borítókép: Rasa István 

Külön köszönet Moon Changseok tanár úrnak!