2023. június 15. írta: Koreai Kulturális Központ

Hat kiemelkedő kortárs művész Dél-Koreából

A kortárs koreai művészet rendkívül szerteágazó, mind a témák, mind az eszköztárak tekintetében. Az alábbiakban hat olyan kortárs alkotót mutatunk be Dél-Korea művészeti színteréből, akik kérdésfeltevéseik és sajátos látásmódjuk révén méltán helyet érdemelnek a kortárs élvonalban, valamint érdemesek a nemzetközi közönség figyelmére is.

Jaha Koo, az önmagára elsősorban színházcsinálóként, zeneszerzőként és videós művészként hivatkozó alkotó olyan színházi, összművészeti alkotásokat hoz létre, melyek a múlttól való lehetetlen elszakadást vizsgálják egy társadalom életében. Ezekben egyaránt jelennek meg archív felvételek, többrétű szövegkönyvek, valamint gondosan megkomponált hang- és fényeffektek. Hamartia trilógia című, három előadásos sorozatának Cuckoo című részlete – melyben programozott rizsfőzőkkel folytatott diskurzusban tekinti át a koreai társadalom egy szeletét – Budapesten is megtekinthető volt 2019-ben a Trafóban. A művész munkáiban elsősorban olyan szociális és gazdasági kérdésekkel foglalkozik, mint bizonyos társadalmi csoportok marginalizálódása, elmagányosodás, a kapitalizmus hatásai, a gazdasági, valamint a kulturális imperializmus.

@Radovan Dranga

Xooang Choi leginkább nyugtalanító, emberszerű szobrairól ismert. Figurális szobrai 2007 után váltak még inkább ismertté, amikor megrendezték Vegetatív állapot című, egyszemélyes kiállítását. A szobrok kidolgozottságukat és grafikus jellegüket tekintve ugyan hiperrealisztikusnak tekinthetőek, az eltúlzott arányok révén szürreálisak is. A szobrász kedvére alakítja a karakterek arányait, a test egyes elemeit megtöbbszörözi, kiragadja a kontextusból. A túlzások mind hozzájárulnak a figurák által megtestesített érzelmek, félelmek és keserűségek kihangosításához, ezzel pedig a művész minden aggodalmát tükrözik az emberi társadalommal kapcsolatban. Bár a szobrok számtalan interpretációra adnak lehetőséget, elsősorban társadalmi értékrendszereket kérdőjeleznek meg. A művész elmondása szerint munkája során a legfontosabb, hogy kérdéseket ébresszen a közönségben az emberről és annak a modern társadalomban betöltött szerepéről.

Lee Heejoon fiatal festőt különösen foglalkoztatják az urbanizáció és az építészeti terek esztétikai kvalitásai. Geometrikus kollázsaiban monokróm felületekkel vegyíti az általában építészeti terekről készült fényképeket. A fotók statikusságát oldja a festett felületek dinamikusságával, ezáltal egyesítve a két esztétikai minőséget. Különösen foglalkoztatják az egyes textúrák, valamint a festés és az építészet közelítése. Kompozíciói könnyen eszünkbe juttathatják a Bauhaus-féle vizualitást, vagy éppen Moholy-Nagy László munkásságát.

hjl_108_the_temperature_of_barcelona_2022_acrylic_and_photo-collage_on_canvas_160x160cm_chunho_an.jpg @Chunho An

Haegue Yang munkáiban a vizuális absztrakció mellett az illatok, a hangok, a fény és a taktilis tapasztalatok is fontos szerepet játszanak. Számos médiummal dolgozik munkái során, a papírkollázsoktól a színpadi előadásokon át egészen a performatív szobrokig. Anyaghasználatában is rendkívül sokrétű; különböző módon felületkezelt anyagokat gyűjt munkáihoz. Talán éppen ezért, művészeti kérdésfeltevései gyakran anyagbéli megfontolásokból fakadnak, amelyeket aztán történelmi események és filozófiai kérdések, politikai és érzelmi töltetű körítésével lát el. Társadalompolitikai kérdéseket is gyakran tematizál, 2012-es Multi Faith Room című kiállításának fókuszában a reptéri imaszobák álltak, amelyeket minden vallás híveinek szolgálatába állítottak. Ezen a tárlaton Yang az identitás helytől való elválasztásával foglalkozik, és a mindennapi tárgyak bevonásával olyan formanyelvet alakít ki, melynek fontos hívószava a vallási turizmus.

@John Berens

Ji Hye Yeom a digitális médiumokat, azon belül is a mozgóképes műfajt részesíti előnyben. Nem állnak tőle távol a mesterséges intelligencia és a digitália használatával megszülető vizualitások, melyek segítségével olykor giccs-esztétikába hajló, de mindenképpen markánsan virtuálisnak ható, alternatív világokat jelenít meg videóiban. Azt a láthatatlan erőt kutatja, amely a jelen eseményeit előidézi, valamint komoly hangsúlyt fektet a tapasztalásra is. Az alternatív világokban egyaránt összemosásra kerül múlt, jelen és jövő, valamint tapasztalat és emlékek határa is, ugyanis a videókban változatos források rétegződnek egymásra úgy, mint saját tapasztalatok, tudományos tények, mitológiai történetek vagy hipotézisek, melyek a sok különféle perspektívából alkotnak meg egy újat. Az alkotó munkáiban szerepelnek antropomorfizált állatok; Egy éjszaka rózsaszín delfinnel (2015) című munkájában például egy delfin nézőpontjából ismerhetünk meg egy népi történetet, amely a korábbi perspektívákból többet is ötvöz.

Yongsun Jang szobrai és installációs munkái egyszerre szólnak a percepcióról, a velünk élő megszokásról és a természetről. Fontos témája az élet és annak kezdete. Legutóbbi munkáihoz olyan alapanyagokat gyűjtött, melyeket az emberek használat után eldobtak, mondhatni kacatok. A művész a rozsdamentes acél alkatrészeket és csöveket olyan formákká hegeszti össze, melyek egy sejtekből álló szövet, egy élő, dinamikus organizmus vizualitását idézik meg. A formai hasonlóságot egész elméleti analógiává terjesztette ki a művész, aki korábban arról számolt be, hogy az újrarendezéssel az élettelen, hátrahagyott fémdarabokból szinte élő, lélegző, szerves lények válnak. Az új cél és kontextus a természet és város (ipari társadalom) kapcsolatát is újraértelmezi, és kérdéseket ébreszt a nézőben a saját környezetével való viszonya kapcsán.

@Yongsun Jang