Médiatudományi tanulmányaim során találkoztam először Nam June Paik (Pek Namdzsun) művészetével, aki olyannyira korszakalkotó volt multimédiás műveivel, hogy nemcsak Koreában az egyik legismertebb művész, hanem világszinten is. 2019 őszén szerencsém volt személyesen is megcsodálni innovatív installációit a Tate Modern kiállításán, Londonban. Videóművészete a jelenkor Vine, Tiktok, Youtube videós trendjeire emlékeztettek, pedig Nam June Paik az 1960-as években kezdett el foglalkozni az ember és a technológia, illetve a művészet és a technológia összefonódásával.
Az 1932-ben született Nam June Paik a koreai háború idején hagyta el Koreát, majd Hong Kongban, Japánban, Németországban, végül az Egyesült Államokban telepedett le. Az eredetileg zongoristának tanuló művész az 1960-as években fordult a kortárs művészet felé, ekkor az avantgard és a dadaizmus folytatásaként létrejött fluxus (jelentése: áramlás) irányzatban munkálkodott. A fluxus egy kísérletező kedvű, nemzetközi művészközösséget ölelt fel, akiknek a művei többnyire a performansz vagy happening műfajhoz hasonlóan, a művész aktív részvételével történő események voltak, amikbe a közönséget is igyekeztek bevonni.
Korai munkássága során többek között az akkor újdonságnak számító televíziókészülékek dekonstrukciójával foglalkozott. Akkoriban a katódsugárcsöves televízió volt elterjedt, amely érzékeny volt például a mágnesek hatására - Paik ezt kihasználva interaktív tévé-installációt készített, ahol a közönség egy erős mágnest mozgatva a televízió képernyőjén eltorzuló adást figyelhette. Emellett televíziókészülékekből készített ember alakú “robotokat”, teljes falakat és egy tornyot is, amelyet a Koreai Modern és Kortárs Művészeti Múzeumban meg is tekinthetünk. A művész a szinte varázslatnak számító televízió és adássugárzás rejtélyét próbálta demisztifikálni, alkotóelemeire bontani, illetve manipulálni. Gyűjtött elromlott készülékeket is, és ezekből is újabb alkotásokat hozott létre. Szintén ismert több alkotása, ahol egy Buddha-szobor vagy más vallási szobor “néz” egy tévét, amin egy kamera segítségével “saját magát” nézi.
Paik világnézetére és alkotásaira nagy hatással voltak az interkulturális tapasztalatai, a tévéadások, a műholdas sugárzás és az internet fejlődése is. 1984-ben a Good Morning, Mr. Orwell (“Jó reggelt, Mr. Orwell”) című alkotása volt az első nemzetközi, műholdas adáson keresztül közvetített videó installáció, amiben előre felvett videórészletek és élő közvetítés vegyesen volt látható. A Bye bye Kipling (“Viszlát Kipling”) című videójában a kelet és nyugat összekapcsolódását tárgyalta; ebben már koreai jelenetek, sámán rituálék, dobos táncosok is szerepeltek. Az 1988-as szöuli olimpián vetítették a Wrap around the World (“A világot körbejárva”) című videóját, amely szintén hasonló témákat dolgoz fel. Bár Paik már csak idős korában tapasztalta meg az internet elterjedését, már 1974-ben “elektronikus szuperautópályáról” beszélt, amely egy telekommunikációs hálózat, ami műholdak, kábelek és üvegszálas technológia segítségével összeköti a világ különböző részeit.
Talán legnagyobb hatású alkotásai a televíziót és videót mint a média ökológia részeként tárgyaló művei voltak. Az új technológiákat hajlamosak vagyunk a természettől és az emberi léttől különállóként, vagy akár szembenállóként kezelni. Nam June Paik azonban ökológiánk részeként tekintett rá, ahogyan ezt a TV Garden (“tévé kert”) című installációjában is láthatjuk, ahol trópusi növények közé telepített televíziókészülékeket. Amit Paik számára még csak a jövő volt, az ma már számunkra valóság, hiszen nemcsak a televízió, hanem a számítógép és az okostelefon is az életünk megkerülhetetlen részévé vált. A médiatudomány is többek között ezért foglalkozik a média ökológiával mint az emberi lét és a média (itt: információ közvetítő eszközök) kapcsolatát leíró elmélettel.
Láthatjuk, hogy Nam June Paik munkássága nemcsak korszakalkotó volt, hanem a modern világban való létezéshez is adott útmutatókat. Csak két gondolatát kiemelve: a média eszközök nem a valóságot, hanem annak egy módosított, eltorzított formáját közvetítik; illetve hogy a médiával való együttélésünk egy aktív, alkotó jellegű kapcsolat, amit nemcsak mi magunk, hanem a világ minden táján hasonlóan élnek meg az emberek.
A cikket írta: Katona Júlia
Forrás: namu.wiki , youtube.com
youtube.com, youtube.com, mmca.go.kr
Képek forrása: wikipedia.org, namu.wiki
