Hisszük vagy sem, a régi idők királynői, nemes hölgyei és a mai modernkori asszonyok minimum egy dologban nagyon hasonlítanak egymásra, ez pedig a taegyo (태교, ejtsd: thekjo) gyakorlása. Hogy ez mit jelent? Nem többet, nem kevesebbet, mint a koreai nők speciális életvitelét életük egyik legszebb időszakában: a várandóság idején.
„Amit a bölcsőben tanulsz, azt a sírig nem felejted el” – tartja egy jól ismert, régi közmondás. Ez alapvetően azt jelenti, hogy ami zsenge korban rád ragad, azt viszed magaddal, és a későbbi évek sem tudják igazából megtörni, ám ennek értelmezésében és gyakorlásában Koreában már régóta jóval messzebb mentek. Talán ellentmondásosan hangzik, de éppen Dél-Koreában töretlenül virágzik a taegyo-kultúra, pont ott, ahol a születési ráta napjainkban az egyik legalacsonyabb az egész világon. Noha az alapelveket sokan követik, a „királyi taegyo” klubok szolgáltatásait bizony elsősorban a chaebol (재벌, ejtsd: csebol), illetve a tehetős családok női tagjai engedhetik meg maguknak.
Mi is az a taegyo?
Mint oly sok más koreai hagyomány, a taegyo is kínai eredetű, viszont annak a mindenkori koreai királyságokra kivetített, sajátságos változata. A Koreai-félszigeten a taegyo-kultúra nyomait a Korjó királyság (918-1392) idejében jegyezték fel először, és lényege a gyermek születés előtti jóléte és nevelése.
A következő dinasztia, a Joseon idején az elmélet még népszerűbbé vált, és egy kiváló akadémikus, Lee Sajudang tollából a XIX. században „Taegyoshingi” címmel megjelent egy könyv is. A könyv merészen nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a magzat közel tíz hónapos anyaméhen belüli „neveltetése” sokkal többet nyom a latban, mint a megszületést követő tíz év együttvéve.
A követendő gyakorlatok azon a tézisen alapulnak, hogy a magzat már élőlény, akinek élete magában a fogamzás pillanatában kezdődik. Az édesanyának ezért mindent meg kell tennie azért, hogy méhében egy minél egészségesebb és életképesebb magzat fejlődjön, aki okos, erényes és ambiciózus felnőtté válik majd.
(A kép csak illusztráció!)
Egyes változatok szerint a taegyo már jóval a fogamzás előtt megkezdődik, mégpedig a megfelelő apa kiválasztásával. Ahhoz, hogy okos, kedves és helyes gyermek szülessen, a nőnek „eszes, egészséges és jóképű” férjet kell választania, aki megbízható társként osztozik a kismama terhein, és mindenben a segítségére lesz, különösen a várandóság ideje alatt. A taegyo-gyakorlatokkal kapcsolatos életmód követése és a szabályok betartása persze elsősorban a nő feladata volt és ma is az.
Mit is ír elő a taegyo?
A modern korok várandós kismamája jó, ha megnyugtató klasszikus zenét, meditációs dallamokat hallgat, sokat és szép történeteket olvas, amelyek például gyerekek és állatok barátságáról szólnak. Nem árt, ha tanul matematikát, az angol nyelvet pedig hangosan gyakorolja. Természetes anyagokkal fessen tájképeket, írjon kalligrafikus karaktereket, kézzel varrjon és hímezzen, mert mindezek fejlesztik a kézügyességet, ugyanakkor megnyugtatóan hatnak belső világára. Kerüljék a gyógyszerszedést, helyette fogyasszanak a keleti medicinában használt gyógyteákat, amelyek között – úgy tartják – olyan is van, amelynek fogyasztása segít abban, hogy kisfiú foganjon.
Illusztráció (jelenet a Bad Couple c. TV sorozatból)
A várandós nőnek tápláló, egészséges ételeket kell ennie, tartózkodni kell a szexuális élettől. Napközben beszélgessen sokat a férjével - még ha csak telefonon is -, hogy a magzat is hallja a papa hangját. Csak a jó és szép dolgok meglátására és meghallgatására törekedjen, tilos előtte harcokról, háborúkról, gyilkosságokról és horrorisztikus dolgokról beszélgetni, ha ilyet véletlenül meglát, meghall valahol, onnan gyorsan forduljon is el.
A jó és kiegyensúlyozott lelkiállapot amúgy is egy kritikus pontja a taegyo-nak. A békés belső világ megteremtése és fenntartása érdekében kerülni kell, hogy bármilyen negatív érzés keletkezzen a várandós nőben. Ne gyűlöljön, utáljon senkit és semmit, ne legyen féltékeny, irigy, haragos, kerülje a gonosz hangok kísértéseit, meditáljon, jógázzon, olvasson buddhista szentbeszédeket, ha keresztény, forgassa sűrűn a bibliát és imádkozzon gyakran.
Hogy ment ez anno a királyi udvarban?
Illusztráció (jelenet a Királyi ház titkai c. TV sorozatból)
A régi, koreai hagyományos orvoslás úgy tartja, minden olyan inger, ösztönzés és hatás, ami a mamán keresztül a magzatot éri, nagyon komolyan befolyásolja majd a gyermek személyiségét a megszületése után. Így aztán a Jeoson korban a leendő koronahercegek és hercegnők anyukáinak hihetetlenül szigorú előírásokat kellett követnie annak érdekében, hogy a lehető legtökéletesebb királyi utódot hozzák a világra. EZ VOLT A FELADATUK. Ha ez nem ment, bizony, könnyen kegyvesztetté váltak.
A királyi ház várandós úrnője például nem alhatott az oldalára fordulva, nem ülhetett kicsit sem görbén, nem ereszthette le ülés közben a vállát, nem állhatott csak az egyik lábán és nem fogyaszthatott „fura illatú", erős ételeket. Tilos volt az úgynevezett „gonosz” színek megpillantása, a durva szavak meghallgatása. Nem emelhette fel a hangját, nem engedhette meg magának, hogy bánat vagy harag uralkodjon el rajta.
Akkor mégis mit lehetett és kellett csinálnia?
Nos, szabad, sőt kötelező előírás volt költemények felolvasása és szavalása, és természetesen a kifinomult, tiszteletteljes, de határozott, világos beszéd. Varrhattak, hímezhettek, festhettek, készíthettek babakelengyét – mindezt persze az udvarhölgyek és az anyakirálynő (vagyis az anyós) szigorú felügyelete mellett. (Seonghakjipyo, Jeoson-kori etikett kódex)
Az áldott állapotban lévő királynék maguk is részt vettek költészet- és művészet tanórákon, és minden reggel jáde kőbe vésett bölcsességeken kellett meditálniuk, hiszen a jáde színe a csendet, a megnyugvást jelenti. S hogy ez az elmélyülés még hatásosabb legyen, a háttérben udvari muzsikusok csendben, finoman pengették a geomungo húrjait.
Néhány híressé vált királyi történet
(Az alábbi két történetet a Joseon-kori királyi annálékban jegyezték fel)
Hyegyeong királyné (Sado herceg felesége, Yi San édesanyja, 1735-1816) például csak a legfrissebb szezonális étkeket fogyasztotta, kecses, finom tartása volt, és kizárólag pozitív gondolatokat fogadott elméjébe várandóságának ideje alatt.
Ugye tudjuk, hogy ő adott életet a dinasztia 22. királyának, Jeongjo-nak, aki korát meghaladó, messze előrelátóan gondolkodó, bölcs uralkodó volt, és ez időben még egyszer reneszánszát élhette a Jeoson-királyság?
Illusztráció (jelenet A király és a bohóc c. filmből. Yeonsangun király szerepében: Jung Jinyoung)
Ezzel szemben ott van Yoon királyné szerencsétlen sorsa (1455-82). Ő a második felesége volt Seongjong királynak, és terhessége ideje alatt a féltékenység minden kínját átélte. Ennek tárgya pedig királyi férje új ágyasa volt, akit pont e terhesség idején vett magához felséges férje, és ehhez minden joga meg is volt. Kilenc hónapon át tartó szorongás után végül életet adott a királyi utódnak, Yeonsangun-nak, akiből aztán a Jeoson-kor valaha volt legkegyetlenebb és legkiszámíthatatlanabb, zsarnok uralkodója vált. Ha látta valaki a Király és a bohóc c. drámaian lenyűgöző filmet, akkor lehet némi elképzelése erről a figuráról.
A taegyo-kultúra a 21. században virágkorát éli Dél-Koreában. Klubok, utazási irodák, helyi vállalkozók tucatjai foglalkoznak azzal, hogy a régi jó filozófiából üzletet csináljanak. A gazdag chaebol dinasztiák és jó néhány Hallyu sztárcsalád - például Rain és felesége Kim Taehee - pedig komoly összegeket áldoz a taegyo-programokra, hogy szép és egészséges modernkori kis hercegek és kis hercegnők születhessenek náluk.
A gyerekek arcára olyan nagyon könnyű boldog mosolyt varázsolni, és csakis a felnőttek világa tehet azért, hogy ez a mosoly nagyon sokáig ott ragyogjon.
A cikket írta: Csajka Edit
Forrás: Ask A Korean!, Koreabiomed.com, The Korea Times
Képek Forrása: The Korea Times, My Drama List, HanCinema, Pinterest
