2018. március 19. írta: Koreai Kulturális Központ

Egy kiállítás margójára

Létezik örök körforgás? Igazi mélységében talán sokunknak nehéz megérteni, hiszen ez számunkra egy távoli, ismeretlen kultúra, vallás és filozófia egyik alaptétele. Ám én ahányszor végigcsodáltam a Koreai Kulturális Központ „Ezer év gyöngyházfényű ragyogása” címmel megnyílt kiállításának műtárgyait, egyre erősebben éreztem azt, hogy ez itt maga a kézzelfogható reinkarnáció, hisz a kagyló hagyatéka új életre kel, s immár új testbe költözve tündököl tovább.

Február 26-án nyitotta meg kapuit a közönség előtt az az időszaki kiállítás, ahol koreai mesterek keze alól kikerült harminchét gyöngyházberakásos és lakkművészet technikával készített műtárgy tanúsítja, hogy van szemet és szívet gyönyörködtető túlélés. Bizony, még a látszólag olyan „haszontalan lények” számára is, mint a gyöngykagyló vagy a keleti lakkfa nedve.

A lakkról

A keleti lakk a Kelet-Ázsiában őshonos lakkszömörce - más néven kínai lakkfa – nedvéből kinyert anyag, mely a térségben ősidők óta meghatározó alapanyagnak számít. A lakkal bevont tárgyak nem pusztán rendkívül időtállóak, de a lakkban található különböző összetevők miatt a savakkal, lúgokkal és sókkal szemben is ellenállóvá válnak. A lakkszömörce megcsapolásával kinyert friss lakk egy fehér színű folyadék, mely levegővel érintkezve barnás színűre vált. Különféle anyagokon való átszűréssel és egyéb eljárásokkal finomítják, az eredmény a nyers, majd tiszta lakk, amely immár alkalmas a különféle fafelületek vagy más anyagok kezelésére, bevonására.

A gyöngyházról

A gyöngyházberakás legfontosabb elemét a gyöngytermelő puhatestűek, kagylófélék, mint például az abalon, a turbános kagyló és a gyöngyosztriga házának belső rétegének leválasztásával kapott igen vékony lemezkék adják. Bizony, ezek a puhatestűek ilyen káprázatos házikókban laknak, amelynek létrehozásában maguk is közreműködnek. A gyöngyház egyfajta természetes rétegragasztott kompozit anyag, melynek fő alkotóeleme a kristályos kalcium-karbonát, az aragonit. Szivárványos csillogását a vékony, áttetsző rétegek fénytörése eredményezi. Az argonitlemezkékből képződő felületeken bukfencet vetnek a fénysugarak, megtörnek, és íme, kész is az ezer színben pompázó tapéta, amelynek árnyalatait mindig a bennük lakó puhatestű élőlény fajtája határozza meg. Intenzív színei miatt Koreában különösen az abalon kagyló házát kedvelik.

Régi idők mestereinek öröksége

Ahhoz, hogy a kagylóhéjból gyöngyházberakás és lakkművészet szülessen, vagyis hogy megtörténjen ez a csoda, ez a hihetetlen metamorfózis, az ember alkotó fantáziájára és ördögien ügyes kezére van szükség. Az emberi kreativitás nyomán a tízezernyi kis gyöngyház darabkából és törmelékből aztán valós vagy elképzelt növényi, állati figurák születnek, és immár új köntösben pompázva gyönyörködtetnek hosszú évszázadok óta.

Kelet-Ázsiában a „gyöngyök anyjával” való díszítés technológiája a kínai Tang-dinasztia idejében (618-907) alakult ki.

Goryeo (Korjó)

Ez a technika aztán a Koreai-félszigeten a Goryeo-érában (918-1392) sajátos formában teljesedett ki, és koreaiul Najeon Chilgi (나전 칠기, ejtsd: nádzson csilgi) néven vált ismertté. E kor mestereinek keze nyomán a szintén jellegzetesen goryeo-i kerámia, a szeladon mellett a Najeon Chilgi hamarosan a Goryeo-királyság művészetének védjegyévé vált. A legmagasabb szintre emelt és széles körben elterjedt módszer lényege az, hogy az apró gyöngyházdarabkákból megformált figurákat fa- vagy kerámia tárgyakba vésett vájatokba illesztették, majd lakréteggel vonták be, amivel fokozták a káprázatos ragyogást, s egyben védték is a felületet. Ekkor a legáltalánosabban használt motívumok a növények, virágok voltak, ez utóbbiak közül is krizantém és a bazsarózsa. E kor uralkodó, széles körben elterjedt vallása a buddhizmus volt, s ennek megfelelően a díszítőelemek erősen hasonlítottak a buddhista művészetben használt szimbólumokhoz.

A koreai mesterek az igen apró és keskeny csíkokra vágott gyöngyházlemezkéket nagyon gyakran kombinálták vékonyka fémszálakkal, amelyeket bronzból, rézből, sőt ezüstből is sodortak, és például a virágok száraként, bibéjeként vagy a levelek erezeteként formálták meg. E korban nem volt ritka némely teknősfajták színes páncéljából nyert lemezkéket is felhasználni a berakásos díszítéshez, ami akkoriban majdnem olyan értékesnek számított, mint a „gyöngyök anyja”. A Goryeo-érából sajnos mindössze 13 eredeti gyöngyházberakásos, lakktechnikával készült műtárgy maradt az utókorra, amelyeket nem egy múzeum is őriz a kincsei között, elsősorban Koreában, de japán múzeumban is található belőlük.

Joseon (Csoszon)

A Joseon-korban (1392-18979) a konfuciánus eszmék terjedésével és teljes hatalomátvételével a buddhista tanok kezdtek a háttérbe szorulni, s mindez természetesen a művészetekben is tükröződött. A gyöngyházberakásos tárgyak is elindultak a változás útján, a minták választéka emberalakokkal, a mindennapi életből vett jelenetekkel bővült. A kicsiny dobozkákat, illatszertartókat grandiózusabb ládák, asztalok és vázák kezdték felváltani, és a miniatűr díszítő motívumok méretei is jelentősen megnőttek. A jómódú családok házaiba hétköznapi használati tárgyakként vonultak be a gyöngyházberakással, lakktechnikákkal készített ruhásládák, esküvői ajándékba adott sifonér szettek, tálaló asztalkák és vázák, amelyeknek legpompásabb példányai természetesen a királyi palotákat ékesítették.

Budapest, Koreai Kulturális Központ, 2018

Ennek a mérhetetlenül értékes örökségnek a XX., illetve a már a XXI. században készült utódai érkeztek meg februárban a budapesti Koreai Kulturális Központba, hogy a Vatikán után a magyar közönséget is elvarázsolják kortalan ragyogásukkal. A kiállítást ünnepélyes keretek között Őexcellenciája Choe Kyoo-sik úr, a Koreai Köztársaság nagykövete nyitotta meg, ahol a közönség nem kis derültségére és ámulatára az is elhangzott, hogy az itt kiállított tárgyak értéke uszkve 7 darab Lamborghini árával vetekszik, ami óvatos becslések szerint is körülbelül 3 millió USA dollárnak felel meg. A kiállítás műtárgyain kívül még egy igazán megtisztelő meglepetésben is részük volt a látogatóknak, ugyanis három művész, Yang Yoojeon (양유전, ejtsd: jáng judzsan), Kwon Yeongjin (권영진, ejtsd.: kvon jangdzsin) és Guk Seungcheon (국승천, ejtsd: kuk szüngcsan) interaktív leckét adott a vállalkozó kedvű vendégeknek.

Kedves Olvasó!

Ha még nem tudtad meglátogatni ezt a feledhetetlen élményt nyújtó tárlatot, igyekezz pótolni, hisz pár napig, március 30-ig még megteheted. S Te, aki már megcsodáltad a gyöngyház csillogó metamorfózisát, idézd fel emlékeidet időről időre a cikkhez mellékelt fotóalbumunk lapozgatásával.