Létezik örök körforgás? Igazi mélységében talán sokunknak nehéz megérteni, hiszen ez számunkra egy távoli, ismeretlen kultúra, vallás és filozófia egyik alaptétele. Ám én ahányszor végigcsodáltam a Koreai Kulturális Központ „Ezer év gyöngyházfényű ragyogása” címmel megnyílt kiállításának műtárgyait, egyre erősebben éreztem azt, hogy ez itt maga a kézzelfogható reinkarnáció, hisz a kagyló hagyatéka új életre kel, s immár új testbe költözve tündököl tovább.
Február 26-án nyitotta meg kapuit a közönség előtt az az időszaki kiállítás, ahol koreai mesterek keze alól kikerült harminchét gyöngyházberakásos és lakkművészet technikával készített műtárgy tanúsítja, hogy van szemet és szívet gyönyörködtető túlélés. Bizony, még a látszólag olyan „haszontalan lények” számára is, mint a gyöngykagyló vagy a keleti lakkfa nedve.
A lakkról
A keleti lakk a Kelet-Ázsiában őshonos lakkszömörce - más néven kínai lakkfa – nedvéből kinyert anyag, mely a térségben ősidők óta meghatározó alapanyagnak számít. A lakkal bevont tárgyak nem pusztán rendkívül időtállóak, de a lakkban található különböző összetevők miatt a savakkal, lúgokkal és sókkal szemben is ellenállóvá válnak. A lakkszömörce megcsapolásával kinyert friss lakk egy fehér színű folyadék, mely levegővel érintkezve barnás színűre vált. Különféle anyagokon való átszűréssel és egyéb eljárásokkal finomítják, az eredmény a nyers, majd tiszta lakk, amely immár alkalmas a különféle fafelületek vagy más anyagok kezelésére, bevonására.
A gyöngyházról
A gyöngyházberakás legfontosabb elemét a gyöngytermelő puhatestűek, kagylófélék, mint például az abalon, a turbános kagyló és a gyöngyosztriga házának belső rétegének leválasztásával kapott igen vékony lemezkék adják. Bizony, ezek a puhatestűek ilyen káprázatos házikókban laknak, amelynek létrehozásában maguk is közreműködnek. A gyöngyház egyfajta természetes rétegragasztott kompozit anyag, melynek fő alkotóeleme a kristályos kalcium-karbonát, az aragonit. Szivárványos csillogását a vékony, áttetsző rétegek fénytörése eredményezi. Az argonitlemezkékből képződő felületeken bukfencet vetnek a fénysugarak, megtörnek, és íme, kész is az ezer színben pompázó tapéta, amelynek árnyalatait mindig a bennük lakó puhatestű élőlény fajtája határozza meg. Intenzív színei miatt Koreában különösen az abalon kagyló házát kedvelik.
Régi idők mestereinek öröksége
Ahhoz, hogy a kagylóhéjból gyöngyházberakás és lakkművészet szülessen, vagyis hogy megtörténjen ez a csoda, ez a hihetetlen metamorfózis, az ember alkotó fantáziájára és ördögien ügyes kezére van szükség. Az emberi kreativitás nyomán a tízezernyi kis gyöngyház darabkából és törmelékből aztán valós vagy elképzelt növényi, állati figurák születnek, és immár új köntösben pompázva gyönyörködtetnek hosszú évszázadok óta.
Kelet-Ázsiában a „gyöngyök anyjával” való díszítés technológiája a kínai Tang-dinasztia idejében (618-907) alakult ki.
Goryeo (Korjó)
Ez a technika aztán a Koreai-félszigeten a Goryeo-érában (918-1392) sajátos formában teljesedett ki, és koreaiul Najeon Chilgi (나전 칠기, ejtsd: nádzson csilgi) néven vált ismertté. E kor mestereinek keze nyomán a szintén jellegzetesen goryeo-i kerámia, a szeladon mellett a Najeon Chilgi hamarosan a Goryeo-királyság művészetének védjegyévé vált. A legmagasabb szintre emelt és széles körben elterjedt módszer lényege az, hogy az apró gyöngyházdarabkákból megformált figurákat fa- vagy kerámia tárgyakba vésett vájatokba illesztették, majd lakréteggel vonták be, amivel fokozták a káprázatos ragyogást, s egyben védték is a felületet. Ekkor a legáltalánosabban használt motívumok a növények, virágok voltak, ez utóbbiak közül is krizantém és a bazsarózsa. E kor uralkodó, széles körben elterjedt vallása a buddhizmus volt, s ennek megfelelően a díszítőelemek erősen hasonlítottak a buddhista művészetben használt szimbólumokhoz.
A koreai mesterek az igen apró és keskeny csíkokra vágott gyöngyházlemezkéket nagyon gyakran kombinálták vékonyka fémszálakkal, amelyeket bronzból, rézből, sőt ezüstből is sodortak, és például a virágok száraként, bibéjeként vagy a levelek erezeteként formálták meg. E korban nem volt ritka némely teknősfajták színes páncéljából nyert lemezkéket is felhasználni a berakásos díszítéshez, ami akkoriban majdnem olyan értékesnek számított, mint a „gyöngyök anyja”. A Goryeo-érából sajnos mindössze 13 eredeti gyöngyházberakásos, lakktechnikával készült műtárgy maradt az utókorra, amelyeket nem egy múzeum is őriz a kincsei között, elsősorban Koreában, de japán múzeumban is található belőlük.
Joseon (Csoszon)
A Joseon-korban (1392-18979) a konfuciánus eszmék terjedésével és teljes hatalomátvételével a buddhista tanok kezdtek a háttérbe szorulni, s mindez természetesen a művészetekben is tükröződött. A gyöngyházberakásos tárgyak is elindultak a változás útján, a minták választéka emberalakokkal, a mindennapi életből vett jelenetekkel bővült. A kicsiny dobozkákat, illatszertartókat grandiózusabb ládák, asztalok és vázák kezdték felváltani, és a miniatűr díszítő motívumok méretei is jelentősen megnőttek. A jómódú családok házaiba hétköznapi használati tárgyakként vonultak be a gyöngyházberakással, lakktechnikákkal készített ruhásládák, esküvői ajándékba adott sifonér szettek, tálaló asztalkák és vázák, amelyeknek legpompásabb példányai természetesen a királyi palotákat ékesítették.
Budapest, Koreai Kulturális Központ, 2018
Ennek a mérhetetlenül értékes örökségnek a XX., illetve a már a XXI. században készült utódai érkeztek meg februárban a budapesti Koreai Kulturális Központba, hogy a Vatikán után a magyar közönséget is elvarázsolják kortalan ragyogásukkal. A kiállítást ünnepélyes keretek között Őexcellenciája Choe Kyoo-sik úr, a Koreai Köztársaság nagykövete nyitotta meg, ahol a közönség nem kis derültségére és ámulatára az is elhangzott, hogy az itt kiállított tárgyak értéke uszkve 7 darab Lamborghini árával vetekszik, ami óvatos becslések szerint is körülbelül 3 millió USA dollárnak felel meg. A kiállítás műtárgyain kívül még egy igazán megtisztelő meglepetésben is részük volt a látogatóknak, ugyanis három művész, Yang Yoojeon (양유전, ejtsd: jáng judzsan), Kwon Yeongjin (권영진, ejtsd.: kvon jangdzsin) és Guk Seungcheon (국승천, ejtsd: kuk szüngcsan) interaktív leckét adott a vállalkozó kedvű vendégeknek.
Kedves Olvasó!
Ha még nem tudtad meglátogatni ezt a feledhetetlen élményt nyújtó tárlatot, igyekezz pótolni, hisz pár napig, március 30-ig még megteheted. S Te, aki már megcsodáltad a gyöngyház csillogó metamorfózisát, idézd fel emlékeidet időről időre a cikkhez mellékelt fotóalbumunk lapozgatásával.
A cikket írta: Csajka Edit
Forrás: Koreai Kulturális Központ, Antique Alive, Korean Arts & Crafts
Fotó: Koreai Kulturális Központ, Csingun Ádám, Rása István