Egy bizonyos William E. Griffis nevű amerikai misszionárius a 19. sz. végén született Korea, a remete ország (Corea, the Hermit Nation) c. könyvében azt írja, hogy a gazdag koreai asszonyok derekán állandóan díszes kis bugyelláris fityegett, amelyekben kis ékszereiket és féltett talizmánjaikat hordták. A misszionárius nem kis megdöbbenésére az erszénykékben legtöbbször hatalmas tigriskarmok is lapultak. Azt írta, az itteniek úgy hitték, hogy ennek a vérengző vadállatnak a titokzatos ereje olyan hatalmas, hogy már egyetlen karma is képes megvédeni őket a balszerencsétől, vagy akár elriasztani a másik sárga-csíkos fenevadat, ami talán a következő sarkon leselkedik rájuk.
A tigris alakja réges-régóta elválaszthatatlanul összeforrott a koreai történelemmel és kultúrával, a róla szóló krónikáknak, legendáknak, szólás-mondásoknak, népmeséknek se vége, se hossza. A sárga-fekete (vagy sötétbarna) csíkos, szibériai tigris fajhoz tartozó vadállatok évszázadokig szabadon kószáltak az egész félszigeten, ám a 20. században életterük jelentősen lecsökkent, és a koreai és japán orvvadászok, valamint a japán katonák vadászszenvedélyének köszönhetően kipusztultak. Az utolsó koreai tigrist az 1940-es években látták valahol a Jiri-hegységben. Rettegünk-e tőlük vagy sem, azt el kell ismerni, hogy a tigris talán a legfenségesebb teremtménye a Földnek. A legnagyobb termetű macskaféle, amelynek díszpéldánya a hideg éghajlathoz szokott szibériai tigris, ennek hím egyedei a 300 kg-s súlyt is elérhetik. Tekintélyt parancsoló, félelmetes sárgás-zöld szemétől nem tudsz szabadulni, hajlékony, csupa-izom teste áramvonalas, a 45 km/ó sebességgel futó Usain Boltot, aki jelenleg a világ leggyorsabb embere, könnyedén utolérné, mert legalább 20 km/ó gyorsasággal jobb nála (65 km/ó sebességgel képes rohanni). És hát…ragadozónak, húsevőnek született. Félelmetes szem- és tépőfogakat, hatalmas erővel ütő mancsokat kapott a természettől és csalhatatlan vadászösztönt. De soha, még ha a kölykeit etető anyatigrisről is van szó, nem öl meg több prédát, mint amennyi táplálkozásához szükséges.
A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a régi időkben meglehetősen gyakran előfordultak embereket ért tigristámadások a Koreai-félszigeten. A legrégebbi dokumentum, ami említést tesz a tigrisekről a „Három királyság krónikái” néven is ismert Samguk Yusa, melynek szerzője a Koryo-dinasztia (918-1392) idejében élt Ilyeon szerzetes volt. Maga az első koreai állam alapításáról szóló Dangun-legenda is e könyvben olvasható. Ebben a tigris és a medve azért imádkozik az ég urához, hogy emberek lehessenek, azonban ehhez 100 napot egy barlangban kell tölteniük úgy, hogy csak fehér ürmöt és fokhagymát ehetnek. A feltételnek viszont csak a medve tudott megfelelni, a tigris nem bírta sokáig hús nélkül. Számos modernkori történész, köztük a Sungkyunkwan egyetem professzora, Lee Youn-ju azt a magyarázatot adja, hogy a tigris a történetben a szuverén élet és a vad természet szimbóluma, az a teremtmény, aki megtagadja, hogy valaha is civilizált legyen.
Joseon-kori királysír Szöulban
Később, a Joseon-kori (1392-1910) feljegyzésekben is előkerült a téma. A „Joseon-dinasztia Krónikáiban” (Joseon Wangjo Sillok) számtalan helyen leírják, hogy évente mintegy 100 ember esett áldozatul a tigriseknek, többek közt a legveszélyeztetettebb Gyeongsang tartományban. Megemlítik, hogy ezek az állatok valószínűleg az öregebb, prédát űzni már képtelen egyedek lehetnek, amelyek a falvakban könnyű zsákmányt találhattak az emberek között. Még speciális, katonákból álló „tigris-kommandót” is létrehoztak, de az öregebb, rutinos példányok legtöbbször ravaszul túljártak a katonák eszén. Leírják, hogy az áldozatok maradványait külön sírokban temették el, ezeket körülkerítették, hogy az elhunytak lelkeit ne ejthessék el a vadállatok. A Joseon-királyok sírjait számtalan esetben kőből faragott, hatalmas tigris-szobrok díszítik, mivel úgy hitték, hogy a tigris hatalmas ereje minden ártó szellemet elrettent, és az uralkodó békében nyugodhat.
Az 1890-es években az angol felfedező és író, Arnold Henry Savage Landor szintén gyakran megfordult Koreában, és úgy írta le, mint a hatalmas tigrisek földjét, ahol ezek az állatok igencsak rászoktak az emberhúsra. Azt állította, hogy bár ettől az igen nagytermetű macskafélétől rettegtek az itteniek, legalább annyira tisztelték, mint egy istenséget.
„Még a hatalmas városfalak sem nyújtanak védelmet. Gyakran látni őket, ahogy éjszakai portyájukon ólálkodnak, aztán ahogy pirkad, lefelé ugrálnak a falakról, legtöbbjük kerekre tömött hassal, de nem ritkán a foguk közt rongybábuként lógó emberáldozatokat cipelve”. Nos, ez eléggé hátborzongatóan hangzik, igaz?
Vajon Szöulban is jártak tigrisek?
Az könnyen elhihető, hogy a tigrisek természetes élőhelyükön, a Koreai-félszigeten a sűrű erdők közelében, valamint a komor hegyek között található elszigetelt falvakban emberekre is vadásztak. De vajon portyáztak-e az átlagosnál éjszaka jobban kivilágított, fegyvercsörgéstől és kocsma zsivajtól zajos városban, mint a főváros, Szöul (Hanyang, 한양, e.: hánjáng)? Nos, az angol utazó szerint bizony nem is ritkán!
A Függetlenség-kapu Szöulban. Előtérben az eredeti Yeongeunmun oszlopai
A tigristámadások egyik legismertebb szöuli helyszíne a ma „Függetlenség kapuja”, a Joseonban Yeongeunmun (영은문, e.: jangünmun) néven ismert városkapu és környéke volt. E területet akkoriban még sűrű erdők borították, és a Yeongeun kapun keresztül lehetett bejutni a fővárosba. A kapu előtti út eléggé leszűkült, ahol a ki vagy befelé igyekező emberek gyakorta összetorlódtak. Honnan-honnan nem, a tigrisek is „tudták” ezt, így aztán ez volt egyik legkedvesebb vadászterületük. Az utazók gyakran még katonai kíséretet is kaptak, ám ez nyilván elsősorban a yangbanok kiváltsága volt - a szegénynek vagy akadt szerencséje, vagy nem.
A főváros közelében portyázgató tigrisek még a királyi sírok környékét sem kímélték. Az udvar krónikái szerint az 1880-as években Gojong király 40-50 főből álló tigrisvadász csapatot bízott meg azzal, hogy az ősi sírok körül leselkedő fenevadakat vadásszák le. Ez azonban nem volt igazán sikeres, mert a tapasztalt tigrisek hihetetlen ösztönnel kerülték ki az ellenük küldött, számukra abszolút felismerhető zajt csapó üldözőket.
A fenti képen a Gyeonghui (경희궁 , e.: kjonghüi) palota főkapuja látható. A „Nyugati palotának”, vagy „Eperfás palotának” is nevezett királyi rezidenciát a 17. század elején építtette Gwanghae (광해, e.: kwánghe) király, mint a második legfontosabb palotát azért, hogy veszély esetén menedékül szolgáljon az uralkodó és családja számára. Paradox módon a krónikusok szerint pont a menedéknek szánt palota környéke lett az egyik leghírhedtebb tigrisek által látogatott és riogatott helyszín. Nem is Koreában lennénk, ha ennek okairól is nem született volna egy legenda, ami így szól:
Valaha ez a hely a tigriskirály otthona volt, aki igen nagy haragra gerjedt, amikor a palota építészei feldúlták búvóhelyét. Bosszúból ezért megparancsolta tigris alattvalóinak, hogy a betolakodó embereknek, lett légyen az maga a királyi pereputty, soha ne lehessen nyugta. Nos, mi ugye kétkedve fogadhatjuk ezt a történetet, de akkoriban valóban történtek tigristámadások a palota környékén, amit aztán a babonás emberek rettegéssel vegyes tisztelettel messziről kerülgettek.
A Hegy szelleme és leghűségesebb kísérője, a tigris
A néphit szerint a tigris az egyik legfőbb védő istenség. A Joseonban a legtöbb falusi kegyhelyen megtalálható a Hegyi isten ábrázolása, akit tigrisek kísérnek, így végeredményben a Hegy szellemének hűséges küldöncei, hírvivői is voltak. Ha valahol megjelentek, akkor tulajdonképpen maga a Hegy szelleme jött el az emberek közé. Ennek megfelelően számos naiv festményen ábrázolják, és az első holdhónap 10 napján keresztül ezeket a festményeket, vagy a tigris nevét Hanja (kínai karakter) betűkkel ki kellett függeszteni a paloták főkapuira, sőt a köznép házainak ajtaira is, hogy védve maradjon a háznép.
Tisztelet ide, tisztelet oda, ha ezekre a naiv festészeti (minhwa) alkotásokra nézünk, finoman szólva is a világ legabszurdabb tigriseit láthatjuk. Mondhatni, murisak. Ezeken a festményeken, rajzokon gyakrabban látszik együgyűnek, mint félelmetesnek, nyuszikkal pipázik és szarkákkal perlekedik. Ha azonban ismerjük e művek szimbolikáját, mindjárt nem tűnik olyan kinevetni valónak a tigrisünk. Míg a tigris védőistenség mivoltában elűzi az ártó erőket, a szarkáról úgy tartották, hogy a jó hírek hozója. A pipa a bölcsesség jele lehet. A nyúl tudniillik olyan gyorsan fut, meg cikkcakkol, hogy a tigris sohasem ejtheti el, így inkább okosan leül vele cimborálni. Ezek a tigrisek (no meg a régi keleti bölcsek) tudhattak valamit! Tanulság: ha nem bírsz az ellenséggel, tedd a barátoddá!
A cikket írta: Csajka Edit
Forrás: Robert Neff: „Joseon Images” (The Korea Times), Mengnews.joins.com
Képek Forrása: The Korea Times, Koreanet, Pinterest
