2017. július 05. írta: Koreai Kulturális Központ

Festészet és fazekasság

A koreai kézművességről röviden

Koreában a kulturális hagyományoknak és értékeknek se szeri, se száma. A díszes ruhák, fenséges paloták és látványos hagyományos táncok mellett érdemes időt szánni a talán kevésbé szembetűnő, de ugyanolyan jelentőségű festészet és fazekasság világára is.

A festészet már az ősi idők óta fontos részét képezi a koreai művészeteknek. Az első emlékeket a Goguryeo-kori (i.e. 37–668) sírokban talált falfestmények őrzik. Ezek fontos jelei az akkor élt ember világról alkotott képének és hitének. A Goryeo-kor (918–1392) művészei buddhista ikonokat, míg a Joseon-kor alkotói növényekről és állatokról készült képeket hagyományoztak az utókorra. A korszak idealizált témája volt a 사군자 (Sagunja, ejtsd: szágundzsa) - a Négy nemes úr, ami a négy legfontosabb növényt, az orchideát, a krizantémot, a bambuszt és a szilvafát ábrázolja; valamint a 십장생 (Sipjangsaeng, ejtsd: sipdzsángszeng), amin a hosszú élet 10 élőlényét láthatjuk.

A 18. századi Korea két nagyszerű művésze volt Kim Hong-do és Shin Yun-bok. Jelentőségük kiemelkedő, hiszen mindkét művész a mindennapi ember életének pillanatait örökítette meg. Kim Hong-do mindennapi jeleneteket ábrázoló képei az emberek nagyobb körét ábrázolta, míg Shin Yun-bok nagyobb hangsúlyt fektetett a néha intimebb részletek megörökítésére.

A festészet mellett másik fontos kifejezési forma volt a kínai hatás által befolyásolt kalligráfia. Ebben a művészeti formában a vonalak szépsége, a karakterek formája, az ecsetvonások energiája és finom árnyalatai a leginkább értékes vonások. A kalligráfiában használt eszközöket gyakran a tanulás 4 barátjának is nevezik. Ezek a papír, az ecset, a tusrúd és a dörzskő. Korea bővelkedett kalligráfusokban, közülük is kiemelendő Kim Jeong-hui, aki sajátos stílusáról ismert, amit művészneve után Chusa stílusnak nevezünk. Az emlékezetesen modern művészi szépségű alkotásai a kor kínai művészeit is lenyűgözték.

A napjainkban is nemzetközi gyűjtők legnagyobb dicséretét élvező koreai fazekasság darabjait három nagy csoportra oszthatjuk. Ezek a 청자 (Cheongja, ejtsd: csongdzsá) kékeszöld szeladon edények, 분청 (Buncheong, ejtsd: buncsong) fehéragyag bevonatos kőedények és 백자 (Baekja, ejtsd: bekdzsá) fehér porcelánok. A Goryeo-kori szeladon tárgyak jellegzetessége jáde színük, valamint az a sajátos koreai díszítőtechnika, amit berakásnak nevezünk. A fehér porcelánok a Joseon-korszak kerámia művészetét jellemezték. Ezen porcelánok egy része egyszerű tejfehér színű, azonban sok alkotást minták díszítenek. Legkedveltebb díszítőanyagok voltak az oxidált vas, réz és a Kínán át Perzsiából importált felbecsülhetetlen értékű kobalt kék festék. A Joseon-kori királyi udvar saját égetőkemencéket birtokolt Gwangju területén, ahol a legkiválóbb minőségű porcelánokat készítették. A fehér porcelán készítésének fejlett technikája a 16. századi japán invázió során elrabolt Joseon-kori edények révén került el Japánba. A harmadig csoport, a Buncheong kerámiák, a Goryeo-kor bukását követően terjedtek el. Fehéragyag bevonatuk és a különböző technikákkal készült egyszerű hatású dekoratív motívumaik könnyen felismerhetővé teszik ezeket az edényeket.