A hangszerkészítés teljes folyamata, a fa kiszárításán és a bőr megmunkálásán keresztül az első dallamok felcsendüléséig az UNESCO kulturális örökségének részét képezi. A kézzel, egyedülálló eljárással készült eszközök, luxus minőséget képviselnek a tömeggyártás világában. Az elkövetkezőkben az öt legszebb koreai hangszerről tudhattok meg többet.

Gayageum

A Koreai-félsziget első számú nemzeti hangszere a finom, lágy hangzásáról ismert gayageum (e. gájágüm). A 12 húros hangszer császárfából készül, melyen a selyemből sodort húrok száma a 12 hónapot jelképezik. A gayageum 162 cm hosszú és 30 cm széles; a hangszeren a zenész jobb kezének hüvelyk és első három ujjával pengetve, bal kezével pedig a megfelelő húrokat lefogva játszik. Az eredetileg gayago (e. gájágo) néven ismert hangszert a Gaya konföderáció (e. Gájá, 42-562) fennállásának idején alakították ki, a kínai guzhenget alapul véve. Tradicionális és modern műfajokban is megállja a helyét, különösen a sanjo-ban (e. szándzsó- instrumentális zenei műfaj) kedvelt és népszerű hangszer. 

Janggu

A tradicionális zenében leggyakrabban használt császárfából készülő, homokóra alakú dob, melynek két oldalát marha- és lóbőr fedi. A marhabőrrel fedett oldal a mélyebb, míg a lóbőrrel fedett oldal a magasabb hangok megszólaltatására alkalmas. Ha a zenész mindkét dobfejen egyszerre játszik, olyan ritmus hozható létre, amely a yin és yang tökéletes harmóniáját szimbolizálja. A zenész általában két ütőt használ, a yeolchae (e. jalcse) a magas, a gungchae (e. gungcse) a mély hangokat szólaltatja meg. Utóbbit gyakran a tenyér használatával helyettesítik. A janggu (e. dzsánggu) valószínűleg az indiai yogo nevű dobból fejlődött ki és jutott el a Három királyság területére.

Daegum

A bambuszból készülő, kb 80 cm hosszú, 6 lyukú furulya, vibráló, misztikus hangzása biztosan elbűvöli azt, aki hallgatja. Nem véletlen tehát, hogy Koreában „varázslatos furulyaként” is emlegetik. A Silla korszakból származó monda szerint hangja elkergeti az ellenséget és meggyógyítja a betegeket. A hazaszeretet egyik fontos szimbólumává vált, melyet a nyugati furulyától eltérően oldaltartásban szólaltat meg a zenész. 

Haegeum

Hegedűhöz hasonló vonós hangszer, amely bambuszgyökérből készült üreges testből és két selyemhúrból áll. A Goryeo-korszakban (e. Korjó) használták először, és eredetileg pengetős hangszernek készült. Később lószőrből készítettek hozzá vonót, amelyet a haegeum (e. hegüm) testéhez csatlakoztattak, így kialakítva mai formáját. Udvari és népzenék gyakori kísérője, különlegessége pedig, hogy egyaránt alkalmas keserű és vidám dallamok eljátszására is.

Jing

Sárgarézből készült ütős hangszer, mely a zene ritmusát adja. Többféle méretben létezik, melyet használatkor vagy a bal kézben tartanak vagy állványra helyeznek, attól függően, hogy milyen műfajban szerepel. Főként lágy, de akár erőteljes, vibráló hangok képzésére is alkalmas, melyhez egy gyapottal bevont verőt használnak. Ceremoniális és a kizárólag ütős hangszereket szerepeltető népzenei samulnori (e. számulnori) műfaj egyik fontos hangszere.

A cikket írta: Vizi Erzsébet