Az új esztendő beköszöntével a világ legtöbb pontján megjelennek az éves előrejelzést kínáló asztrológiai olvasmányok széles skálán mozgó példányai. A nyugati horoszkóp mellett a kínai zodiákusok is magukra terelik a figyelmet, hiszen a misztikus Kelet iránt egyre többen érdeklődnek. De míg nálunk különlegességnek számít, addig Koreában a hagyományos jóslás alapjait ez a több ezer éves jóskultúra határozza meg.
Zodiákus állatjegyek a Gyeongbokgung palotánál
A teknősbékától a 12 kiválasztottig
A Koreai-félsziget ősi jóslási rituáléinak legfontosabb eszköze a csont volt. Az ún. csontjóslás Kínából eredeztethető, ahol az i. e. 17-11. század között egyre elterjedtebbé vált a teknőspáncél (olykor szarvasmarha lapocka) felhasználása jövendőmondásra. A megfogalmazott kérdést a páncélba vésték, majd azt magas hőfokon addig égették, amíg meg nem repedt. Az így keletkezett formák mutatták meg a lehetséges választ, melyet a természet istenségeitől és az ősöktől reméltek.
Jóslásra használt teknőspáncélok
Ezt a módszert később filozófiai és különböző számításokon alapuló prognózis váltotta fel.
Ennek elnevezése saju (사주, ejtsd: szádzsu), avagy „a sors négy alappillére”. A rendszer a 10 Égi Törzs és a 12 Földi Ág egymásra gyakorolt kölcsönhatásán alapszik. Az Égi Törzs az öt elemet, az égtájakat, az évszakokat, valamint az időmértékeket foglalja magában, a Földi Ág pedig közvetlen kapcsolatban áll a tizenkét zodiákus állatjeggyel. A négy pillér, vagyis a születési év, hónap, nap és óra alapján határozható meg, hogy az egyes ember melyik Égi Törzshöz, illetve Földi Ághoz tartozik, és ennek alapján lehet felállítani a személyiségképét is. A saju elmélete szerint a születés pillanatában felszabaduló energiák hatással vannak a sorsunkra, amelyeket a Föld, a Nap, a Hold és a csillagok között létrejövő konstelláció eredményez. Földi létünk során lehetőséget kapunk arra, hogy azt az utat válasszuk, amely személyes boldogságot hoz, így teljesen egyforma születési adatokkal rendelkező ember is élhet teljesen különböző életet.
A jóslás koreai ősatyja
A sajun kívül létezik még egy fontos „eszköz”, ami már évszázadok óta segíti az embereket a jobb élet elérésében. Ez a Tojeong Bigyeol (토정비결, ejtsd: Thodzsangpikjal) nevű jóskönyv, melyet a 16. században élt Lee Ji Ham (이지함, ejtsd: Í Dzsi Hám) írt. Lee írói álneve Tojeong volt, így a könyv címének jelentése annyit tesz, mint „Tojeong titkai”. Hivatalnoki pozíciójából való visszavonulása után magányosan élt Han folyó (한강, e. Hánkáng) menti kis házában, ahol sokan keresték fel tanácsért a rendkívüli bölcsességéről ismertté vált férfit. Útmutatásai mindig meghozták a kívánt eredményt, erre bizonyíték a következő történet is:
Egy napon felkereste őt egy sámán szolgálója, aki rossz gazdája előli menekülésében kért segítséget tőle. A szolga azt állította, hogy ahányszor elszökött a sámán elől az mindig megtalálta, és végül csúnyán megbüntette. Hogy ezúttal a gazda ne járjon sikerrel, Tojeong azt tanácsolta a menekülőnek, hogy feküdjön rá egy maréknyi homokra, a hasára pedig tegyen egy vízzel teli tálat. Amikor a sámán meditációba merülve próbálta beazonosítani a szökevény tartózkodási helyét azt a víziót látta, hogy az egy víz lepte homokos helyen fekszik. Ebből arra következtetett, hogy szolgálója vízbe vetette magát, így kénytelen kelletlen, de feladta a keresést utána…
A verses formában írott könyv tulajdonképpen egy összefoglalója a szerző tapasztalatainak, a hozzá fűzött kérdések megválaszolásának. Tartalmazza még a személyes éves horoszkóp kiszámítását, illetve a különböző teendők elvégzésére alkalmas időpontokat is hónapokra lebontva. A meghatározásokhoz a kínai klasszikusnak számító Változások Könyvét használta. A benne foglaltak alkalmazásának nagyarányú sikerei miatt a köznép körében is népszerűvé vált a használata, továbbá olyan ünnepek pontos idejét definiálta meg, mint a Dano (단오, e. dánó) vagy a Chuseok (추석, e. cshuszak). A jóslás ekkor főként a vakok „hivatása” volt, hiszen úgy hitték a külső látásra képtelen szem jobban felfedezi a belsőben rejtőző igazságokat.
Részlet A Tojeong Bigyeolból
Napjainkban is nagy hagyománya van Koreában a jövendőmondásnak, külön kávézók is üzemelnek ennek jegyében. A saju mellett a tarot is népszerűnek számít, amely Európában a 15. században terjedt el, és eredetileg kizárólag játékra használták. A tarot „kiterítése” Koreában (talán ebből is adódóan) inkább szórakozásnak minősül, bár ettől függetlenül sokszor hetekkel előre kell bejelentkezni. Az ára 5000 Won (kb. 1000 Ft) körül van, míg egy saju elemzésért általában 30,000 Won-t (kb. 7000 Ft) kérnek el.
Saju Cafe - egy hely ahol a frissítő mellé sorselemezés is jár
Legyen a jóslás csupán játék vagy komolyabb segítség a mindennapokhoz, érdemes visszanyúlni gondolatban Tojeong egyik „titkához”:
…ne engedjük, hogy sorsunk ismerete megbénítson minket. Inkább álljunk mindig készen a jövőre annak érdekében, hogy legyőzzük az esetleges akadályokat, amelyek egy jobb élet elérése felé vezetnek minket.
A cikket írta: Vizi Erzsébet
Forrás: koreatimes.co.kr és kbs.co.kr
Képek forrása: flickr.com, chinadaily.com, koreatimes.co.kr, nfm.go.kr
