2016. szeptember 23. írta: Koreai Kulturális Központ

Építészeti körkép

Szöul a 20. század elején

Korea történelmi építészetének valódi jelentése felett könnyű elsiklani. A tradicionális alapokra fókuszálva hamar megfeledkezünk a város kora 20. századi épületeiről, amelyek a városképbe ágyazódva szintén az ország drámai és viharos történelméről tanúskodnak.

Miután Kodzsong király 1897-ben megalapította a Koreai Császárságot, a félszigeten gyökeres változások következtek. Ekkoriban az országot több külső hatalom is fenyegette, ezért Kodzsong a függetlenség megőrzése érdekében a nemzet életének minden területére kiterjedő modernizációba kezdett. Erősítette a nemzetközi kapcsolatokat, átreformálta az államigazgatást, infrastruktúrális fejlesztésekbe kezdett, valamint modern kórházakat és iskolákat létesített, amelyekben a nyugati mintát követte az oktatás.

A Deoksukung (덕수궁, e. dakszukung) palota lett a kormány székhelye és a császár első számú tartózkodási helye. Ennek megfelelően nagyszabású építésekre és átépítésekre is sor került, amelyek Kodzsong uralkodását hirdették. Ezek közül a legimpozánsabb a Seokjojeon (석조전, e. szakdzsodzsan) csarnok, amely 1909-ben készült el egy brit építész tervei alapján. Kívül a 19. századi Brit Birodalomra jellemző neoklasszicista stílus jellemzi, míg belül díszes rokokó elemek teszik egyedivé. A főbejárat előtt impozáns oszlopok emelik magasba a háromszögű timpanont, amelynek szilvafavirágzást ábrázoló jelenete az új császárság létrejöttének szimbóluma.

A palota másik nagyszabású épülete a Jeonggwanheon (정관헌, e. dzsangkvánhan) pavilon, amelyet egy orosz építész tervezett és 1900 körül épült fel. A különleges stílusú helyen Kodzsong szívesen időzött el, miközben kedvenc italát, az akkoriban egzotikus importcikknek számító kávét kortyolgatta.

Mivel a Deoksugung palota és környéke számított Szöul központjának, így sorra épültek fel közvetlen környezetében a különféle nációjú követségek. Ezek az épületek gyakran egy-egy nemzet sajátos építészeti elemeit tükrözték, azonban közülük sok már megsemmisült. A mai Brit Nagykövetség az egyik kivételes példa, amely egy György korabeli stílusban épült kúria. Fesztiválok és egyéb különleges események alkalmával látogatható, hasonlóan a régi Amerikai Nagykövetséghez.

Igazi turistalátványosság ezzel szemben az 1890-ben épült orosz követség, amely a diplomáciai épületeket felsorakoztató Jeong-dong (정동, e. dzsangdong) negyed legnagyobb és legfontosabb épülete volt a korszakban. Kodzsong király 1896-ban ide menekült, miután japán bérgyilkosok megölték a királynőt. Az épület szinte teljesen megsemmisült a koreai háborúban, mindössze egy tornya maradt meg épségben.

Szöul korabeli fejlődésének szempontjából fontos szerepet töltöttek be a misszionáriusok, akik templomok, kórházak és iskolák építésével járultak hozzá nemcsak a város sokszínűségéhez, de a társadalmi változásokhoz is.

Az amerikai misszionárius, Mary F. Scranton által 1886-ban alapított Ehwa (이화, e. ihva) leányiskola elsőként tette lehetővé a nők oktatását és ezáltal társadalmi előrejutásukat.

A Daehangno (대학로, e. dehákro) negyedben, a mai SNU Gyógyászati Központ mellett áll a régi Daehan Kórház (대한, e. dehán), amely 1908-as megépülésével az első modern kórház volt az országban. A gyönyörű vörös téglaépület impozáns barokk óratornyával ma kórtörténeti múzeumként működik.

A Brit Nagykövetség mellett található Szöul Anglikán Katedrálist sokan Korea legszebb nyugati stílusban épült épületeként tartják számon. Az angol építész, Arthur Dixon által tervezett, 1926-ban felszentelt templom lenyűgöző példája a reneszánsz művészet újjáéledésének, amelyet koreai tradicionális elemek tesznek még különlegesebbé.

Nem kevésbé híres és sokat emlegetett a város Myeong-dong (명동, e. mjangdong) negyedében található katedrális, amely a 19. század végén épült fel francia misszionáriusok támogatásával. A kívül-belül gótizáló templom a katolikus vallás legfőbb képviselőjének és sokáig a legmagasabb épületnek számított a városban.