A tudományos életben évről évre egyre nagyobb változásoknak lehetünk tanúi, amik új szakterületek létrejöttét hozzák magukkal. Így van ez a régészetben is, ahol az elmúlt évtizedekben megjelent a víz alatti régészet. A tudományterület fiatalságát mutatja, hogy mindössze 40 évvel ezelőtt kezdett kialakulni Dél-Koreában is. Az alábbi cikkből Korea tengeralatti kincseibe nyerhetünk betekintést.
1975 augusztusában a Dél-Csolla tartomány partjainál, Sinan (신안) közelében egy halász régi vázákat fogott ki hálójával. Rögtön értesítette a Kulturális Vagyonkezelő Hivatalt (ma: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal), ami megállapította, hogy ezek kínai eredetű, szeladon (különböző színű, mázzal bevont edények) vázák, amelyek egy régen elsüllyedt hajóról kerülhettek elő. A vizsgálatok megállapították, hogy a hajó is a tengerfenéken fekszik, ezért a körülötte lévő 2 km-es területet Kulturális Örökségi Védelmi Zónának minősítették, és elkezdték megmenteni a hajó rakományát.
A Koreai Haditengerészet Hajómentési Egységének részvételével összesen több mint tíz alkalommal végeztek feltárásokat. A hajó fedélzete és a felső része teljesen megsemmisült, azonban a hajótest, amelyet vastagon sár borított, szerencsére ép állapotban megmaradt. A víz alatti feltárás meglehetősen komplikált feladat volt a rossz látási viszonyok és a nagy mélység miatt, emellett az árapály miatt naponta csak egy-két alkalommal tudtak a búvárok lemerülni. Ennek ellenére olyan jó munkát végeztek, hogy az „évszázad feltárásá”-nak is nevezték.
A Sinan hajó
A kutatások megerősítették, hogy ez egy kereskedő hajó volt Kínából, ami 1323-ban indult el Japánba, de végül elsüllyedt Sinan partjainál. A hajót, megtalálása helyéről Sinan-nak nevezték el, amely 34 m hosszú, 11 m széles volt, rakományaival együtt a súlya meghaladhatta a 260 tonnát. A hajó változatos árukkal volt megrakva: több mint 20 ezer kerámia edény, 28 tonna rézérme, 1017 darab rózsafa áru, változatos fémtárgyak, üvegtermékek, kőedények, csont és agancsáruk, fűszerek, festékkövek, teák, növényi orvosságok és különböző magok. Egyértelmű, hogy a kínai hajó Japánba tartott, ugyanis a rakományokon elhelyezett címkéken japán buddhista templomok és személyek neveit írták rá.
Az előkerült műtárgyaknak köszönhetően, pontosabban megismerhetjük a korabeli kelet-ázsiai kereskedelmet, többek között a nemzetközi kereskedelem méretét, jellemzőit és a kínai termékek népszerűségét is. Utóbbihoz tartozott a kínai porcelánok, hiszen ezek voltak túlsúlyban, és különösen népszerűek voltak Japánban. Emellett edények, teaszertartás eszközei is előkerültek, ami arra utal, hogy a japán arisztokraták és a buddhista szerzetesek előnyben részesítették a kínai termékeket. A rézérmék nagy száma azt jelenti, hogy a japánok vagy pénzérmének használták vagy beolvasztották buddhista szobrok építéséhez. A rózsafából készült műtárgyakat, bútorokat sikeresen helyreállítottak, mivel a hajó sárral ellepett részében érintetlenek maradtak. Számos koreai műtárgy –főleg szeladon edények - is előkerült a hajóból, vagyis ezeket a termékeket először elvitték Kínába, majd onnan Japánba.
Szeladon kerámia termékek
Az elsüllyedt hajó felfedezése a koreai víz alatti régészet kezdetét is jelentette, és számos sikeres feltárás következett. 1984-ben Dél-Csollában, Wando (완도, ejtsd. Vándo) partjainál több mint 30 ezer darab, a Korjó-korszakban (918-1392) készült szeladon edény került elő. 2002-ben egy halász több mint kétszáz koreai kerámia edényt fogott ki hálójával Észak-Csollában, Gunsan (군산, ejtsd. Kunszán) környékén, ami a feltárások végére elérte a 3 ezer darabot. 2007-ben az az érdekes esett történt, hogy Dél-Cshungcshong tartomány, Taean (태안, ejtsd. Teán) megye partjainál egy polipot fogtak ki, ami csápjaival egy edényt fogott közre. A kiterjedt kutatás eredményeként, összesen 23 ezer szeladon edényt emeltek ki a tengerből.
A Sárga-tengernél főleg a Korjó-korszakban készült, szeladon kerámiák kerülnek elő, ugyanis ezeket a tengerparti területeken készítették, Gangjinban (강진, ejtsd. Kángdzsin) és Buanban (부안, ejtsd. Puán). A termékeik országszerte népszerűek voltak a fővárosi előkelők körében, és akkoriban a hosszú távú szállítás a tengeren, és nem a szárazföldön történt. Mivel biztonságosabb és hatékonyabb is volt, ezért a szeladon kerámiák szállítása hajóval történt az akkori fővárosba Gaegyong-ba (개경, ejtsd. Kegjong), amely ma már Kaesong (개성, ejtsd. Keszong). Az előkerült árucikkek alapján viszont egyértelmű, hogy néhány hajó a rakományával együtt elsüllyedt.
Sinan kincsei a Koreai Nemzeti Múzeum kiállításában
A kerámia mellett, a Dél-Cshungcshong tartomány partjainál közel 1400 műtárgyat találtak, amelyek között vannak bambuszra írt dokumentumok, őzkürtök, fésűk, rizsmagok, szójababpaszta, garnélarák és más élelmiszerek. Ez azt jelenti, hogy a helyi specialitásokat és a mindennapi élelmiszereket is hajóval szállítottak a fővárosba. Összesen több mint 50 ezer műtárgy került elő a tenger mélyéről, köztük két régi hajó a Wando (11-12. századi) és a Dalido (13-14. századi). A Sinan felfedezésének köszönhetően, ez a tengerparti útvonal ma már Kerámiaútként ismert.
A cikket írta: Szakál Veronika
Forrás: Koreana /2016 Summer
Képek forrása: seamuse.go.kr, flickr.com/photos/koreanet
