Aki még nem látta a Reply-szériák (Reply 1994, Reply 1997) legújabb tagját, annak őszintén ajánlom, hogy nézze meg. Én személy szerint rég találkoztam már ennyire szívmelengető és hangulatos, igazi nosztalgikus élményt kínáló drámával. Igaz, az első részt kissé fészkelődve ültem végig, hiszen egy-egy epizód több mint másfél órás, tehát jóval túlhaladja a sorozatok átlagos időtartamát, később azonban ez az idő már hamar elillanó percek sokaságává vált.
A sorozat öt, egyazon utcában lakó, különböző háttérrel és személyiségkarakterekkel rendelkező család életét mutatja be, akik Szöul Ssangmun-dong (쌍문동, e.sszángmundong) negyedében élnek. A családok igazi jószomszédi viszonyt ápolnak egymással, ami számomra egyből megadta a sorozat alaphangulatát, hiszen manapság elég ritka az egymáshoz átjáró, beszélgető és a másikat mindenben segítő, támogató szomszéd. Általuk olyan mindennapi élethelyzetek kerülnek bemutatásra, amelyek révén saját életünk gyakori mozzanataira ismerhetünk.
Azt gondolom, ebben a történetben mindenki főhős, azonban a fő szál a lelkes, ámde folyton peches középiskolás lány, Sun Duk Sun (Lee Hye Ri) és barátai körül bonyolódik. Érdekes megoldás, hogy a narratíva gyakran előreugrik az időben, ekkor Duk Sun az, aki feleleveníti a régmúlt időket, a sorozat tulajdonképpeni cselekményeit. A felnőtt Duk Sun mesélése közben gyakran feltűnik titokzatos kilétű férje is, ami szintén rejtélye a sorozatnak, hiszen barátai közül ketten is pályáznak a kezére.
Duk Sun szegényes körülmények között él szüleivel, öccsével és mindig morcos nővérével, közömbös és érzelmeit ritkán mutató barátja, Kim Jung Hwan (Ryu Joon Yeol) és családja házának alagsorában. Duk Sun családja egy barátnak adott kölcsön miatt került nehéz anyagi helyzetbe, ami sokszor okoz feszültséget szülei között. Az apa keményen dolgozik, hogy a családot eltartsa, ám sokszor haszontalan dolgokra is költi a pénzt, hogy a vásárlással segítse a szintén nehéz sorsú utcai árusokat.
A Kim család jómódban él, miután Jung Hwan bátyja, a játékgépfüggő, ugyanakkor szeretnivaló Jung Bong (Ahn Jae Hong) nyer a lottón. A Kim házban az erőskezű feleség, Ra Mi Ran (Ra Mi Ran) hordja a nadrágot, aki határozott jelleme ellenére a támogató, gyerekei bizalmára vágyó anyatípust testesíti meg.
Az ötös „fogat” harmadik tagja a szorgalmas és igazán jófiú, Kim Sun Woo (Ko Gyung Po), akit bájos és szótlan kishúgával együtt nevel megözvegyült édesanyjuk, Kim Sun Young (Kim Sun Young). Sun Young egyébként kedves természetét gyakran beárnyékolják anyósa hirtelen felbukkanásai, aki mintegy ellenőrizni jön unokái életkörülményeit.
Sun Young hamar megtalálja a közös hangot a szintén megözvegyült Choi Moo Sung-al (Ko Gil Dong), aki a kissé ügyefogyott, ám annál híresebb baduk játékos, Choi Taek (Park Bo Gum) édesapja. A páros egymást támogatva lendül túl az élet adta nehézségeken, Moo Sung erőfeszítései pedig, hogy a sokszor otthonától távollevő Taek számára érzelmileg a legtöbbet nyújtsa, igazán megható részei a sorozatnak.
Talán kissé kevesebb figyelmet szenteltek a mindig gondtalan és pajkos Dong Ryong (Lee Dong Hwi) családjának. Dong Ryong édesapja szigorú iskolaigazgató, aki sokszor megnehezíti a fiú mindennapjait. Édesanyja dolgozó nő, így gyakran van távol családjától. A szigorú neveltetés és a szülői jelenlét hiánya gyakran teszi magányossá Dong Ryong-ot, aki egy alkalommal meg is szökik otthonról.
Elég szokatlan, de igazi és jóleső előnye a sorozatnak, hogy nincs benne intrika. Harmonikus emberi kapcsolatokat mutat be, amelyek középpontjában a szeretet áll, legyen szó a családról vagy barátokról.
Ezen kívül a szemünk elé tárul a ’80-as, ’90-es évek Koreája (1996-ban zárul a történet) és a mai „okos” világ analóg változata, amelyben a sorozat szavaival élve „nem is tudjuk, mivel ütötték el az emberek az idejüket?” Részesei lehetünk a ’88-as szöuli olimpia előkészületeinek, a diáktüntetéseknek, megismerhetjük a kordivatot, felcsendülnek népszerű slágerek (pl. a Neoton Familia Korea c. dala) és megtudhatjuk, milyen filmekért, színészekért voltak oda a fiatalok.
Továbbá újból átélhetjük az első szerelmet, a pályaválasztás és a felnőtté válás nehézségeit, amikor nem tudtuk biztosan merre tovább, vagy amikor nem sikerült valami, de végül az átélt nehézségek vittek minket előbbre önmagunk megtalálásához.
Számomra ez egy „elejétől a végéig jó” sorozat volt, amelyre a pontot a történet időtlen konklúziója tette fel. Ennek lényege, hogy igyekezzünk minél teljesebben megélni a boldog pillanatokat, hiszen azok többé már nem térnek vissza.
Rendező: Shin Won Ho
Forgatókönyvíró: Lee Woo Jung
Sugárzás: 2015. november-2016 január, tvN
A cikket írta: Vizi Erzsébet
Képek forrása: soompi.com, onehallyu.com, allkpop.com
