2024 a kelletlen és kiábrándító folytatások éve volt. Kelletlen volt az újabb bőr lehúzása a ’80-as évek és az ezredforduló kultikus filmjeiről (Szellemirtók – A borzongás birodalma; Beverly Hills-i zsaru IV.; Gladiátor II.), és kiábrándítóak voltak az elmúlt évtized világsikereinek bukdácsoló folytatásai (Joker: Kétszemélyes téboly) vagy éppen előzményfilmjei (Furiosa: Történet a Mad Maxből).
Egy ilyen csalódást keltő év után, december végén a rajongók joggal várhatták kevés bizalommal a Netflix eddigi legsikeresebb dél-koreai produkciója, a Nyerd meg az életed c. minisorozat folytatását. Szerencsére megtörtént a karácsonyi csoda, a Squid Game 2. évada a történet méltó folytatása lett. Ez a csoda viszont éppen a karácsony szellemének ellentétéről, a fösvénységről, a bűnhődésről és az irgalom teljes hiányáról szól.
3 évvel az életre-halálra menő vetélkedő eseményei után, a nyertes Gi-hun (Lee Jung-jae) még mindig a játék szervezőinek kihűlt nyomában kullog. A hatalmas pénznyereményét csakis arra használja, hogy egykori hitelezőjével és annak fogdmegjeivel megtalálja az öltönyös toborzót (Gong Yoo), aki egykor őt is beszervezte. Eközben a nyomozóból közlekedési rendőri pozícióba visszavonult Jun-ho (Wi Ha-joon) is alig várja, hogy végre bizonyíthassa igazát, miszerint valóban létezik egy rejtett sziget, amit multimilliárdosok titkos szövetsége arra használ, hogy jót szórakozzanak a kilátástalan anyagi helyzetben lévő emberek lemészárlásán. Amikor Gi-hun és Jun-ho összefog, végre lehetőség nyílik rábukkanni a játék mögött álló frontemberre (Lee Byung-Hun). A terv szerint Gi-hun egy rejtett nyomkövetővel visszatér a játékba, Jun-ho pedig képzett zsoldosokkal ered a nyomába. A terv balul sül el, Gi-hun pedig azon kapja magát, hogy ha életben akar maradni, és megmenteni minél több játékost, akkor belülről kell felszámolnia az egész játékot. Ehhez pedig a legváratlanabb helyről érkezik egy új segítője.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hwang Dong-hyuk író-rendező eredetileg egy évadosra tervezte a Squid Game-et, de sorozata olyan sikert aratott, ami folytatásért kiáltott. Bár Hwang egészsége ráment már az első évadra is, végül kötélnek állt. Szerencsére a második évadot nem dobta össze sebtében, és ez meglátszott azon is, hogy 3 évet kellett várni rá. Ennyi idő után muszáj volt időt hagyni arra, hogy a nézők újra felvehessék a fonalat a visszatérő karakterekkel együtt. Az évad eleje nyomozós krimiként indul. Gi-hun és Jun-ho 3 évvel az első évad eseményei után nem egészen ott vannak, ahol azt várnánk. Mindketten megkeseredetten, de eltökélve igyekeznek megtalálni az átélt pokolért felelős embereket. Eltökéltségüket a környezetük nagyrésze rögeszmés tévképzetnek hiszi. Az első két epizód után Gi-hunnal együtt a fő cselekményszál visszakerül a vetélkedőbe, ahol mindjárt elő is kerül a jól ismert hunyós-szaladós játék Youngheevel, a mozgásérzékelő óriásfigurával. A nézők itt érezhetik először a beavatottságot, mivel Gi-hunnal együtt már ismerik a játékszabályokat. E beavatottság jóleső érzése azonban tiszavirág életű, ugyanis Hwang a sorozat már ismert csavarjain is csavar még egy nagyot.
A frontember, vagyis In-ho 001-es számmal beszáll a játékba, hogy Gi-hun bizalmába férkőzzön. Illetve az új játékok mellett új játékszabályt is hoznak: a játékosok minden menet végén megszavazhatják, hogy hazatérjenek-e, vagy menjenek még egy kört. Természetesen nem is kérdés az, hogy az összecsődült szerencsejáték-függők és kilátástalan anyagi helyzetben sínylődők javarésze – egy kis mézesmadzag elhúzásával – megszavazza a folytatást. Valójában ez az egész húzás egy újabb tétért megy: a frontember igyekszik megtörni Gi-hun igazságérzetét és az emberekbe vetett bizalmát. Mintha Ádámot akarná bűnbe vinni Lucifer, megmutatva azt, hogy ezekért az emberekért nem kár. Ezt a cinizmust erősíti a YouTube- és a TikTok-generáció megjelenése is a játékosok között. A szociopata Thanos (T.O.P., a Big Bang fiúbanda egykori tagja) és sleppje afféle reflexió/önreflexió a közösségi média pöcegödrének fenegyerekeire, a Paul-fivérekre, vagy az arcára fagyott mosolyú, pénzes vetélkedőkkel befutott Mr. Beastre, aki maga is lekoppintotta a Squid Game-et. Így válik a halál és a gyilkolás „bulivá” a csökevényesedett empátiával rendelkezők körében.
A Squid Game 2. évadában a legmerészebb csavar talán mégis az, hogy arcátlanul a sztori közepénél vágják félbe az eseményeket. Ez bizony hatalmas pofon a tömegkultúrát habzsoló nézőknek, akik akár egyvégtében is képesek végignézni – binge watchingolni – egy egész sorozatot. A „csak még egy részt” típusú médiafogyasztói kultúra ugyanúgy nem tud megálljt parancsolni magának, mint szerencsejáték-függők vagy egyéb szenvedélybetegek. A sorozat alkotója, Hwang talán így üzen nekünk, hogy ne jussunk a Squid Game játékosainak leállni képtelen lelkiállapotába. Így nem tehetünk mást, minthogy türelmesen kivárjuk a 3. évadot.
A 3. évadra pedig elvileg 2025 júniusáig kell várni. A kedvcsináló minielőzetesnek köszönhetően azt már tudni lehet, hogy mozgásérzékelő hatalmas kislányhoz, Yongheehez csatlakozik „kis” pajtása, Chulsoo is, aki szintén a generációkkal ezelőtti koreai nyelvtankönyvek emblematikus figurája. Szóval bőven akad még olyan koreai gyermeki emlékezet az elmúlt évszázadból, amiből meríteni lehet. Továbbá felröppent az a tévesnek bizonyult hír is, hogy Leonardo DiCaprio felbukkan egy apróbb mellékszerepben. Arra azonban június végéig kell várni, hogy milyen valós meglepetésekkel készülnek a 3. évadban. Addig is megtanulhatjuk elénekelni a 2. évad idegtépő Vegyülő nevű játékának mémesült, „Körbe-körbe, karöltve” c. gyerekdalát.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Borítókép forrása: Korea Clickers
