A Nyerd meg az életed (Squid Game, 2021) c. Netflixes koreai sorozatról valószínűleg már mindenki hallott, aki nem remeteként élt az elmúlt hónapokban. Temérdek cikk, podcast és YouTube-os videó foglalkozik a mindenféle nézettségi és népszerűségi rekordot megdöntő sorozattal, de az utcán sétálva is hallhatjuk, hogy a Squid Game közbeszéd tárgya lett. Vajon mi lehet a siker titka?

A negyvenes éveiben járó, szebb napokat is látott Gi-hun (Lee Jung-jae) kényszerből öreg édesanyjával él. Volt felesége és kislánya már új életet kezdett a férfi nélkül. Gi-hun szerencsejátékkal próbálja visszanyerni az anyagi biztonságot és a családját, és ehhez képes meglopni akár a saját anyját is. Nagy szüksége van a pénzre, ugyanis a családi problémák mellett összetűzésbe kerül az uzsorásaival is, akik alig várják, hogy a férfi a szerveivel fizesse meg adósságait. Gi-hun ekkor ajánlatot kap egy jól öltözött ismeretlentől: vegyen rész egy rejtélyes vetélkedőn, aminek nyertese hatalmas összeget kap. Ekkor még nem tudja, hogy az első látásra gyermeteg játékok halálosak, és a versenyzők az életükkel fizetnek a hibákért.

A filmre adaptált halálos vetélkedők már jó ideje a tömegkultúra részei. A megszámlálhatatlanul sok gladiátoros mozi mellett a legrelevánsabb produkciók közé tartozik A menekülő ember (The Running Man, 1987) c. Stephen King-adaptáció, melyben egy véres tévéműsorban vadásznak egy ártatlanul elítélt emberre (a vadászok nagy szerencsétlenségére éppen Arnold Scwarzeneggerre). A Squid Game szempontjából a másik fontos és hírhedt előkép a beszédes című, japán Battle Royale (2000), melyben iskolás gyerekeknek kell végezniük egymással, és csak egy túlélő maradhat.

Bár az író-rendező, Hwang Dong-hyuk már 2008-ban megírta a Squid Game első draftját, nem mehetünk el szó nélkül néhány hasonló produkció mellett, ami kondicionálta a nézőket a „battle royale”-játékmódra, melynek lényege, hogy te légy az első a többiek likvidálásával. Ilyen Az éhezők viadala-sorozat (The Hunger Games, 2012-2015), vagy éppen az As the Gods Will (2014) c. Takeshi Miike-film, amiben isteni erővel bíró, gyilkos bábok tizedelik meg a japán iskolásokat. És természetesen ne feledkezzünk meg az ifjabb és idősebb korosztályok körében egyaránt népszerű battle royale videojátékokról sem, mint a Fortnite, a Call of Duty: Warzone vagy a Fall Guys: Ultimate Knockout. A battle royale-filmek és játékok remekül megágyaztak a Squid Game fogadtatásának. 

De mi újat tud mutatni egy jól bevált formula, aminek igazából minden elemét ismerjük már? Valószínűleg azt, hogy a sorozat világa igencsak földhözragadt. A Squid Game játékot nem egy disztópikus jövőben játsszák, hanem a mai Dél-Koreában, ahol a pechesebb polgárok kilátástalanságig eladósodtak. Az adóssághalmozásból pedig úgy tűnik, nincs kiút. Ha a játékosokat nem a játék keretein belül ölik meg, akkor vagy saját hitelezőik vadásszák le őket, vagy pedig a társadalom egyszerűen csak kiveti magából őket, ami ugyancsak a biztos halált jelenti. A Squid Game meglepően cinikus hozzáállása az, hogy ezt az iszonyú helyzetet a játékosok még el is fogadják, vagyis pénzben mérhetőnek tartják a saját életüket. Ilyen kíméletlenül monetizálhatónak talán még sosem ábrázolták az emberi életet.

A visszataszítóan cinikus világszemlélet mellett a sorozat másik nagy truvája a bizarrul gyermeki és minimalista díszlet-, illetve jelmeztervezés. A pasztellszínekben pompázó, szédítően hatalmas díszletek között még egy felnőtt ember is egy csak egy kisgyermeknek érezheti magát. Az egyes helyszínek közötti átjáró pedig Maurits Cornelis Escher Relativitás (1953) c. litográfiájának színpompás újragondolása. A gyermekded kulisszák megálmodásáért és megvalósításáért Chae Kyoung-sun művészeti vezetőé az érdem. Chae ötletei élesen elütnek a téma sötét hangulatától, és ez a feszültség nemcsak a játékosokra, hanem a nézőkre is átragad. A téma és a képi világ olyan összhatást eredményez, mintha az ember a saját gyermekkori emlékeit rémálmodná újra.

A koreai gyerekek emlékeit pedig a koreai gyermekjátékok határozzák meg. Ezek közül a címszereplő kalmárfogó ismertetésével indul a sorozat. A kötélhúzást és az üveggolyózást ugyan nyugaton is jól ismerjük, de a számunkra kevéssé ismert koreai játékok szabályai első blikkre nem mindenki számára ismertek. A ttákdzsi csigi és a kivirágzott a mályvavirág nevű hagyományos koreai játékokról, valamint a dalgona süti rejtelmeiről a Koreai Kulturális Központ munkatársai kiváló magyarázó videókat készítettek:

A játékok ismeretében így már csak a sorozat emblematikus óriásbabáját, a kivirágzott a mályvavirág hunyóját kéne jobban megismernünk a kulturális rejtjelek megfejtéséhez. A kislányt ábrázoló, majd’ 4 méter magas szobor nem más, mint Yonghee (영희, ejtsd: Janghi), a koreai nyelvtankönyvek egyik kis főhőse. A könyvek lapjain Janghi egy barátságos kislány, ám filmbéli megfelelője több száz ember haláláért felel. Külön érdekesség, hogy a Squid Gameben szereplő szobrot végül a csincshoni skanzen bejáratánál állították ki, ami így nagyban hozzájárult a falumúzeum látogatottságának megnövekedéséhez. Sok látogató csak azért keresi fel a múzeumot, hogy Jo-anghival szelfizhessen.

A fentiek alapján a Squid Game nyertes lapjárásának fő ütőkártyái a sokkoló cinizmus, a hátborzongató infantilizmus, valamint az ezzel összefonódó, jellegzetesen koreai kulturális elemek, amelyek egyszerre ismerősek és egzotikusak. Úgy tűnik, az Élősködők (Parasite, 2019) után újra tetőzik a hallyu (azaz koreai hullám). Várjuk a következő világsikert!

A cikk elkészülésében nagy segítséget nyújtott Chin Yona, akinek ezúttal szeretném kifejezni hálás köszönetemet!

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Képek forrása: variety.com, hancinema.com, dezeen.com, k-magazinemx.com