2016. július 11. írta: Koreai Kulturális Központ

A koreai kertek titka

Korea kevésbé ismert titkainak egyike a kertművészete. Hiszen a kínai és japán kertekről csaknem mindenki hallott már, el tudja képzelni, milyenek, de ha koreai kerteket emlegetnek, egy pillanatra megállunk: Koreának külön kertkultúrája lenne? Ha egy kicsit utánajárunk, megbizonyosodhatunk róla, hogy igen, a koreai kertek külön stílust képeznek, mi több, művészi szintre emelik a kerttervezést.

Changdeokgung palota Huwon kertje

A koreai kertek eredete egészen a Goguryeo és a három királyság korszakára nyúlik vissza. Az egyik legrégebbi, ma is létező kertnek a 7. századból, a Silla királyságból fennmaradt Anapji (안압지) kertet tekintjük, mely a Gyeongju Nemzeti Parkban található.

A Koreai-félsziget éghajlata mérsékelt, négy évszakot különböztetünk meg, melyek rendkívül szélsőségesek: a hideg és száraz telet meleg, párás és csapadékos nyár váltja fel. Ez az éghajlati adottság azonban rengeteg növényfajnak biztosít fennmaradást, ezt a sokszínűséget pedig a kertkultúra teljes mértékben ki is használja. A kertek egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy rengeteg és sokfajta fa nő, melyek ősszel különösen szép látványt nyújtanak. A koreaiak a fák jelenlétével a hegyi és erdei mítoszokat idézik fel, hiszen az ősi sámánista, totemista, animista kultúrájukban igen gazdag volt a hegyi és erdei szellemvilág.

Ahogyan a félszigeten elterjedtek a különböző vallási és filozófiai irányzatok, úgy jelentek meg ezek a kertekben is: a taoizmus, a yin és yang, az öt elem, a feng shui, konfucianista és buddhista filozófiák mind meghatározóak voltak a koreai emberek életében, ezért beleivódtak a kerttervezésbe is. A paloták, a középületek és iskolák kertjei, a buddhista kolostorok ligetei, a sírkertek és a magánkertek mind magukban hordozzák ezen irányzatok tulajdonságait.

A kertjeiket úgy tervezték és építették fel, hogy megőrizzék a természet eredeti formáit, és tökéletes harmóniát sugározzanak. Az ún. hermetikus kertek, ahol a földi javaktól elvonatkoztatva elvonulhatunk és gondolkozhatunk, a szimpla, természetes formákat adják vissza, és egy laikus embernek fel sem tűnik, hogy az egyszerűnek tűnő kert elrendezésében valójában mennyi mély, filozófiai tartalom van. A négyzet alakú tavak, bennük pedig a kerek vagy ovális kis szigetek (leggyakrabban három) a yin és yang, a taegeuk és az öt elem jelenlétére utalnak, a teljességet fejezik ki.

A taegeuk, (태극, 太極) például a mai Koreai Köztársaság zászlójának központi motívumát is adó szimbólum a taoizmusból származik, az abszolútumra utal, a yin-yang egyik változata.

A feng shui szerint a kert elemeit úgy helyezik el, hogy azok segítsék a pozitív energiák áramlását. A kertekben talán a buddhista elemek a legfeltűnőbbek, a kövekbe vésett szimbólumok, a harangok és kapuk, valamint a tavakat beborító lótuszvirág-szőnyegek.

Mivel a koreaiak a természetességre törekednek, megőrizték a természet alkotta formákat, mint például a tavakat, fákat, dombokat, köveket, és ahhoz építkeztek. Mesterséges kerteket főleg palotákban és iskolákban vagy más hivatalos épületekben hoztak létre. Ezek létrehozásának és fenntartásának magasabb volt a költsége, tehát minél nagyobb és gazdagabb volt egy palotabeli kert, annál nagyobb hatalmat és vagyont is szimbolizált. Ilyen kert például a Kyeongbokgung palota hátsó kertje vagy a Gyeongjuban található Anapji kert.

„Az Anapji kert esti kivilágításban”

A kertek állandó elemei az épületek, a víz, a kövek vagy sziklák és különböző térelemek. A koreaiak leggyakoribb építménye a pavilon, mérete alapján megkülönböztetjük a jeong (kicsi) és nu (nagy) pavilonokat. „Nu” pavilon látható például a Kyeongbokgung (경복궁) palotában, ez a Gyeonghoeru (경회루) vagy Namwonban (남원) Gwanghallu (광한루) pavilonja. A jeong típust a kisebb buddhista kertekben és magánkertekben láthatjuk, mint például a Changdeokgungban a Buyongjeong (부용정). Emellett természetesen rengeteg más épületet, szobrokat, kőlépcsőket, kapukat és falakat is építettek, melyek felosztják, elválasztják vagy épp összekötik a kerteket. Jellegzetes elem még a hwagye, ami lépcsőzetes ágyások sora, melynek színvilága mindig változik az évszakoknak köszönhetően. A víz szinte lételeme a koreai kerteknek, patakok csordogálnak végig az ösvények között, és tavakba duzzadnak. A tavaknak két típusát különböztetjük meg: a yeonji felületét betakarják a lótuszvirágok, a yeongji lényege viszont a tükröződés, ezért nincsenek benne növények. Természetesen a két típus nem összeférhetetlen, sok helyen egyszerre láthatjuk a pavilonok kristálytiszta tükörképét, mellette pedig a lótuszvirágokat.

A Kyeongbokgung palota Hyangwonjeong (향원정) pavilonja

A koreai kertek szépsége tehát a természetességben, az érzékiségben és a harmóniában rejlik. Teljes kikapcsolódást és feltöltődést nyújtanak, elősegítik a gondolkodást és felfrissítik a lelket. Az idő múlását, az örök körforgást szimbolizálják, ahogy az évszakok váltakozásával a kertek színvilága változik: tavasszal a rengeteg, ezerszínű virág, nyáron az élénk zöld, ősszel pedig a levelek piros és sárga színkavalkádja váltja egymást. Minden érzékünket megmozgatják a hangok, illatok, formák, megannyi érzetet keltve bennünk, amikor ezekben a kertekben sétálhatunk.